Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.
Ülésnapok - 1887-109
182 109. orsz.-ígos ölés jnnim 1-én, pénteken. 1888. r nem akarok. En a t. ház szives figyelmét egy oly területre akarom vezetni, a mely a különböző felszólalásokban érintve volt ugyan, de bővebben tárgyalva és megvilágítva nem, holott felfogásom szerint a törvényjavaslatnak súlypontját, a törvényjavaslatnak belső értékét ez képezi. (Halljuk! Halljuk!) Mielőtt azonban ezt tenném, lehetetlen mégis, hogy két dologra vonatkozólag, a melynek egyike a mai napon is előttem szólt igen t. képviselőtársamnak beszédében ismétlődött, észrevételt ne tegyek. Az egyik, t. képviselőház, az adótétel magassága, mert az adótétel kétségbe vonhatatlanul magas. Ezen súlyos, ezen nagy fokú adóemelést nem mi ajánljuk, ezt reánk kényszerítette egy éveken át folytatott hibás pénzügyi politika, melynek összes felelőssége nem azokat terheli és terhelheti, a kik egy adott helyzettel számolnak és számolni kénytelenek, hanem azokat, a kik a helyzetet megteremtették. Hogy azonban ezen adótétel nem olyan kicsiny, mint azt nekünk az igen t. államtitkár ur igen ügyesen demonstrálta, vagyok bátor erre vonatkozólag egj pár adatot felhozni. Mire alapította ő az okoskodását ? Arra alapította, hogy a fogyasztásban 14—20 fokú szesz szerepel az ország különböző részeiben, a melyet tehát, hogy ha az absolut szeszre alkalmaznak, 5 — 7 krajczárban áll azon különbözet, melylyel a fogyasztás ezen törvényjavaslat elfogadása által terhelni fog. Így azonban számolni, t. képviselőház, nem lehet. Számolni csak az absolut szeszszel lehet, mert az absolut szeszt meg kell fizetni, akármilyen ingredientiákban feloldva adassék is be a fogyasztónak. Ha egy ital kevesebb szeszt tartalmaz, természetesen olcsóbb lesz, de ezen olcsósággal szemben azon 5—7 krajezár, perczentekben kifejezve, végeredményében mégis sokat tesz. Számolni tehát csak egy módon lehet. Megdrágulhat ugyanis a szesz két factor által. Az egyik factor az adóemelés, mely akként áll, hogy mezőgazdaságunknál 5 forint különbözettel 30 forint, a nagy iparúaknái pedig 9 forintnyi különbözettel 26 forint, ha tehát felteszszük, hogy a termelés egyenlő mennyiségű volt, az adótétel, a mely az absolut szesznél bekövetkezik közép számítással körülbelül 28 forint. Ehhez járul még egy más factor, tudniillik az, hogyha a nagy adótétel következtében a fogyasztás csökkenni fog, azt a regále-bért, azt a kereseti adót, azt a regie-t a 15% fogyasztás apadással izemben valahol be kell hozni. Ha most feltételezzük, hogy átlag véve mindezen kiadások egy hectoliter absolut szesznél 20 forintot tesznek, ennek 15 percentje, vagyis 3 forint a második ingredientia, melylyel a szesz emelkedni fog. Csak ez a helyes számítás, ezen adóemelés folytán tehát átlag véve 30—3l°/o-al fog beállani az emelkedés. Már most azután lehet többé-kevésbé diluálni a szeszt; de az abban rejlő szeszfokot meg kell fizetni; tény tehát, hogy az ország különböző részeiben fennforgó árakat és fogyasztott italokat tekintve, az áremelkedés 50°/° lesz, vagyis egészben véve másfél akkora lesz a szeszital ára, mint jelenleg. De, t. képviselőház, ezen nagy adótétellel szemben még egy körülményt kell kifejezésre juttatnom, (Halljuk! Halljuk!)ha már egyáltalában az adóemelésnek szükségéről van szó, vagyis azt, hogy felfogásom szerint az adóemelés legigazságosabban csak a szeszadónál történhetik és pedig nemcsak azért, mert az alkalmas adóobjectum, hanem azért is, mert az eddigi adóemelések részint indirecte nem érintették azon kereseti osztályokat, melyeket ez érinteni fog; ha te hát egyáltalában adók emeléséről van szó, részeltetni kell abban azokat is, a kik az adóemelésnek még eddig nem. részesültek annyira áldásaiban, mint más kereseti osztályok. Különben is ezen adó jó részben áthárittatni fog, tehát ezekre se fog nehezedni azon nagy súlylyal, a mint talán némelyek gondolnák. A másik, a mire megjegyzést kívánok tenni, t. ház, azon érdekellentét, illetőleg ennek hangsúlyozása, mely a vita folyamán egyfelől a mezőgazdasági, másfelől a nagyipari termelésre vonatkozólag felhozatott. Megvallom, én ezt túlzásnak és hibának tartom. Magyarországnak a nemzetek versenyéből kimaradni semmi körülmények közt nem szabad, mert ez nemcsak szomorú resignatiót jelentene és ez által nemcsak azon munkát, mint nemzeti tőkét veszítenők el, mely a szesztermelésben kifejezésre jut, de más téren is csinálna bajt, tudniillik a nyerstermékek tekintetében túltermelést, a mi azután még jobban sújtaná a mezőgazdaság érdekeit. A kivitelt pedig sikeresen csakis a nagyipari gyártás tarthatja fenn. Ha tehát ennek életerét metszenők el — mert elmetszük akkor, ha azt a contingensben nem méltányosan részesítjük, sőt azokkal szemben a mezőgazdasági termelést bonificaljuk — akkor elmetszettük életerét azon exportnak, melynek fontossága a törvényjavaslatban még egyébként is kifejezésre jut, mert méltóztatnak tudni, hogy a monarchia másik államával szemben való esetleges adózásunk nem attól függ, hogy mit hoz be hozzánk a monarchia másik állama és mit viszünk mi oda, hanem függ attól, hogy mennyit exportálunk a vámvonalon. Ez tehát a másik szempont, melyet figyelembe kell venni. Teljesen csatlakozom azért a t. államtitkár ur álláspontjához e tekintetben. A jövő iránya kell, hogy a mezőgazdasági szesztermelés fejlődése legyen. De viszont a mai viszonyok közt e kettő érdekeit ki nem egyeztetni méltányosan és igazságosan: felfogásom szerint egyoldalú és nagyon elhibázott volna, nem is tekintve még azon körülményt, hogy mezőgazdasági szesztermelésünk ez időszerint talán a contingens oly nagy mértékében, termelési képesség hiányában résztvenni nem is volna képes, mint azt némelyek óhajtanák.,
