Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.

Ülésnapok - 1887-109

176 100, örsíágos ülés jnaias Lén, pénteken. 18S8. problematicusnak tartom, mégis tekintve azon kényszerhelyzetet, melyben a szesz megadóztatá­sára nézve vagyunk, a törvényjavaslatot a részle­tes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslések.) Balogh Géza jegyző .* Kossá Dezső! Kossa Dezső.' T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Azok után, a mik e pái-t szónokai részéről, mely­hez tartozhatni szerencsém van, a szeszadó" javas­lat ellen felhozattak, én a magam részéről csak két szempontot emelek ki azokból, melyek engem arra vezérelnek, hogy e törvényjavaslatot még általá­nosságban se fogadjam el. E két szempont egyike azon pártállás, me­lyet elfoglalok. Ezen pártállásból kifolyólag — ha egyéb­ként semmi más tekintetek nem gátolnának is — lehetetlen volna a szőnyegen forgó törvényjavas­latot elfogadnom. Lehetetlen pedig azért, mert ezen törvényjavaslat, mint annak indokolásában maga a pénzügyminister által is kijelentetik, a szeszadó­ból folyó jövedelmeknek újabb és szélesebb körű kihasználását, tehát az adózó, illetve fogyasztó közönségnek újabb és pedig jelentékeny megter­heltetését czélozza. (ügy van! a szélső baloldalon.) Már pedig ezen párt elvi álláspontjának egyik principialis folyománya, az adózó közönség már is túlnagy direct vagy indirect terheinek fokozásá­hoz hozzá nem járulni. Igaz, hogy a tisztelt pénzügyminister ur javaslatának indokolásában az államháztartás nö­vekvő szükségleteinek fedeztetését hozta föl leg­főbb indokul ezen törvényjavaslat elfogadtatására mint a mely által az állam egyik jövedelmi forrá­sának nagyobb mérvű kihasználása válik lehet­ségessé. És mivel a terhek növelésének megtagadá­sával nekünk sem az a czélunk, hogy államház­tartásunk szükségei fedezetet ne nyerjenek, ha­nem ellenkezőleg az lehet csak s valójában az is a czélunk, hogy államháztartásunkban a súlyegyen egy jobb kormányzat által eléresséks minden való­ban szorosan szükségesnek nevezhető állami szük­ségleteink fedezetet nyerjenek. Ekként első tekin­tetre nekem is el kellene fogadnom az ily törvény­javaslatot, mely ugyan újabb terheltetéssel jár, de a mely államháztartásunk szükségleteinek fedezését czélozza. Hogy azonban még sem fogadom el sem ezen most szőnyegen forgó, sem semmiféle olyan törvényjavaslatot, mely az adózó közönség újabb terheítetésével járna, oka az, mert ezen kormány s'annak pénzügyi politikája iránt bizalommal nem viseltetem. Mert nem viseltethetem bizalommal az oly kormány iránt, mely létjogosultságát a nem­zetnek tett'azon Ígéretnek köszönhette, hogy állam­háztartásunkat rendezendi s ez által terheink el­viselhetését könnyíti; de a melynek mindazonáltal 10 évet meghaladó működése a folytonos terhek emelésének meg nem szakadó lánezolatából állott, a nélkül, hogy ma államháztartásunk rendezésé­nek czéljához, szemben azon óriási áldozatokkal, melyet a nemzet erre hozott, jelentékenyen köze­lebb állanánk, mint állottunk akkor, midőn a jelenlegi kormány és pártja ez alapon állami ügyeink vezetését átvette. Ily körülmények közt egyedül logicus con­sequens eljárásnak csak azt tarthatom, ha ennek a kormánynak megtagadok minden eszközt, melylyel újabb pénzforrást teremthessen magának, mert a multak tapasztalata megtanított engem arra, hogy minden újabb pénzügyi áldozat, melyet a nemzet e kormánynak megszavaz, e kormány kezében csak erejének elpazarlására, nem pedig állami pénzügyeink megszilárdítására vezet. De meg­tanított a multak tapasztalata arra is, hogy ezen kormány pénzügyeinek rendezését soha sem a megtakarítással, hanem a folytonos teherfokozással akarja elérni ; nemcsak, hanem ezen kormány, mely terheink növelését s az állami jövedelmek szaporítását következetes rendszerességgel a be­vételeknek akiadásokkal való egyensúlyba hozása, czélja és indokából kérelmezi, va!ahám r szor ezen indokból neki a ház egy újabb jövedelmi forrást szavaz meg, sohasem mulasztja el egy olyan alko­tással előállani, mely a megszavazott jövedelmet részben, vagy egészben felemészti. Melyre a sok számtalan közül legközelebb fekvő példa, a csak nem régen megszavazott fogyasztási adók feleme­lésével, majdnem parallel elfogadtatott ujonezok és tartalékosok tényleges szolgálattételre behiv­hatása iránti törvény, mely amannak pénzügyi eredményét felemészti s igya folytonos jövedelem­szaporítás és teheremelés csak oly Danaidák hor­dájába töltött folyadék szerepét viszi e kormány kezében, melybe mentől többet tölt a nemzet, a kormány annál több rést üt azon, melyen a töltelék kifolyhasson, (ügy van! ügy van! a szélső baloldalon.) Már pedig én és e párt a nemzet anyagi erejét sokkal becsesebb kincsnek tekintjük, semhogy azt egy ilyen kormány kezére bízzuk, sokkal becse­sebbnek, semhogy abból csak egy cseppet is az ilyen Danaidák hordójába tölteni hajlandók lehet­nénk. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A másik szempont, mely engem arra vezérel, hogy a szőnyegen forgó törvényjavaslatot általá­nosságban sem fogadjam el, az, hogy mig a regale megváltása keresztül víve nincs, a szeszadónak oly nagymérvű emelésében — mint a minő e tör­vényjavaslatban czéloztatik — az italmérési regale tulajdonosainak oly érzékeny sérelmét látom, melynek figyelembe vétele elől a törvény­hozásnak elzárkóznia nem lehet. Ugyanis kétségtelen az, hogy az italmérési regalejog tulajdonosai — ha a szőnyegen forgó törvényjavaslat most, mielőtt a regale megváltása keresztül vitetett volna, elfogadtatik — tekintettel

Next

/
Thumbnails
Contents