Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.
Ülésnapok - 1887-99
98. országos ülés május 8-án, kedden. 1888. \ \ rítások, melyek a magyar államvasutaknál eddig elérettek, reálisak és valódiak. De azért nem mentem fel magam az evidentia alól és tudni akarom azt, hogy például azon összegek, melyek a magyar államvasutaknál beruházásokra szükségeltetnek, nem fordíttatnak-e részben oly természetű beruházásokra is, melyek a múltban történt elhanyagolásokból származnak, látni akarom tehát, hová fognak ezen újabbi beruházásokra szánt összegek fordíttatni. Mert a múltra nézve az elismerést a beruházásokat illetőleg megnyugvással csak ugy adhatom meg, ha látom, hogy itt nem olyan conserváló természetű befektetésekről is van szó, melyeknek annak idején az üzleti számla kiadásaiban kellett volna szerepelni, de nem szerepeltek azért, hogy a megtakarítás nagyobb legyen. Ezek azok, a melyeket megjegyezni óhajtottam. Záradékul még legyen szabad annyit mondanom, hogy én nem értem a t. minister ur részéről a hangnak azon scaláját, melyet múltkor tartott beszédében használni méltóztatott. Mert, hogy az évek hosszú során át folytatott pénzügyi, gazdasági s egyéb politikának milyenek az eredményei, azokat napról napra látjuk, azokkal szemben pedig sokkal jobban megilletné a t. minister urat a hangnak szerénysége, mint azon provocatió, a melylyel ő még nekünk tesz szemrehányást azért, hogy ellenőrzési kötelességünket tőlünk telhetőleg teljesíteni igyekeztünk. (Ugy van! Ugy van! bal felöl.) Nem fogadom el a törvényjaslatot, hanem ajánlom elfogadásra határozati javaslatomat. (Élénk helyeslés halfelől.) Baross Gábor, közmunka- és közlekedésügyi minister: T. ház! Méltóztassanak megengedni, hogy reassumáljam az eddigi vitát s reflectálhássak azokra, a miket a t. képviselő ur mondott. (Halljuk! Halljuk!) A törvényjavaslatnak czélja ismételten határozottan körvonaloztatott s megmondatott, hogy ezek a beruházások feltétlenül szükségesek a honvédelem szempontjából és érdekeiből. Ezen állítást, t. ház, ma is fentartom. Ezen érdek megóvása, rendkívüli kiadásokat és rendkívüli áldozatkészséget igényel. Ennek következtében két feladatot kellett megoldania a kormánynak. Az első az, hogy felhasználhassa a rendelkezésére álló időt arra, hogy e téren is előkészítse azt, a mit a magasabb érdekek kétségen kivül megkívánnak. (Helyeslés jobbfelöl) A második az, hogy ezt ugy tegye, hogy a nemzetnek lehetőleg csekély megterheltetéséveí járjon, azaz, hogy a szükséges összegek, amennyire az csak lehetséges, másnemű megtakarítások által ellensúlyoztassanak. (Helyeslés jőbbfelöl) Horánszky Nándor t. képviselő urnak .a, törvényjavaslattal szemben tett ellenvetéseit két főpontra reducálhatom. Az egyik az, hogy a törvényjavaslat nem lett eléggé indokolva. Már a múlt alkalommal kijelentettem, hogy ez nem lehet ok arra, hogy a törvényjavaslat ne fogadtassék el, mert minden adatot kész voltam a bizottságokban előterjeszteni és a mennyire ezt a dolog természete megengedi, kész voltam és vagyok is a t, háznak bemutatni. Azonban nem tagadom és ezt tovább nem is akarom igazolni, hogy az ily jellegű és természetű törvényjavaslatnak túlmenő részletekkel való indokolása, szerény nézetem szerint, nem opportunus s ily részletes indokolással sehol sem találkozunk. Az ellenvetések második főpontja az volt, hogy itt oly összegekről van szó, a melyeknek keletkezéséről a törvényhozás tájékozva nincsen és a melyekről nem lehet tudni, hogy törvényes alapon nyugszanak-e, szóval a melyekről miután a törvényhozás előtt részletezve nincsenek, a képviselő urak kellő tájékozással nem bírnak. Ezen összegek közé tartoznak a visszatérítendő előlegek és a vasutak függő adósságai. (Halljuk! Haljuk!) Ezen utóbbi ok. ugy látszik, az ellenzékre döntő befolyást gyakorolt, mert legalább a múlt alkalommal gróf Apponyi Albert képviselő ur azt méltóztatott mondani, hogy ha e kérdés tisztába hozatik, még az iránt sem forog fenn nehézség, hogy a képviselő urak e törvényjavaslatot megszavazzák. Habár ez egy nagy indoka az ellenzéknek, én mégis azt vagyok kénytelen mondani, hogy ezen indokok felvetése és tovább feszegetése ezt a valóban jelentékeny kérdést redueálta a- zárszámadások xitóla<ros és bővebb tárgyalásának niveaujára, (Igás ! Ugy van! jobbfelől) kiegészítve az ellenzéknek némi mentegetődzésével a tekintetben, hogy a zárszámadások inegbirálásánál, a melyet pedig szigorúan szokott gyakorolni, ezen összegek a figyelmét elkerülték. Már, t. ház, vájjon egy utólagos zárszámadási vitatkozás ok-e arra, hogy e:»y ily fontos törvényjavaslat visszaufcasittassék. Én azt hiszem, hogy nem ok arra. (Helyeslés jobbfelől.) Ezek az összegek, a melyekről a t. képviselő ur szólott, törvényesen megszavazott összegek, nagy részük törvényesen elszámolt összeg, a melyek tekintetében a kormány a fel mentvényt a törvényhozás részéről megkapta. Ezeknek utólagos vitatása tehát — feltéve, hogy azok talán helytelenek is volnának — absolute semminemű gyakorlati eredménynyel nem jár és ismétlem, nem lehet indok arra, hogy a képviselő uraké törvényjavaslatot megtagadják. Mondhatja azt ma a pénzügyi bizottság, hogy a beruházási tételek vasutanként jövőre indokolandók; ez helyes és ezt a kormány a frm§ga részéről el is fogadta: de azt mondani, hog] ' nViszavazzuk meg a törvényjavaslatot, mert ezen 2*
