Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.
Ülésnapok - 1887-108
108, országos ülés május 30-án, szerdán. 1888. 157 képzelek oly szeszfőzdét, melynek termeléséből fenmaradt hulladékokat a szántóföldre ki ne vigyék, mert pénzért is megveszik a trágyát, hogy a szántóföldet javíthassák és nincs értelme ezen megszorításnak annál kevésbé sem, mert a törvényjavaslat a nagyipartól nem követeli meg azt, hol pedig talán helyén volna, hogy a több évi termelés után fenmaradt hulladék-hegyet képező halmokban ne vesztegeljen a közgazdaság nem kis kárára, a nemzetgazdaság megbotránkozására és a közegészség hátrányára,Ezenmegszorításnakfelfogásomszerint egyéb eredményenem lehet, mint a pénzügyi közegeknek indokolatlan és vexatorius beavatkozása. Végre ötödször legnagyobb megszorítása és mondhatom pusztító hatásnak is beillik azon körülmény, hogy az alig 6%-os bonificatió mellett a gazdasági szeszgyárak a nagyiparral egy adózási niveaura állítatnak. És hogy ennek mi lesz a következménye, hogy ez által a gazdasági szeszgyárak száma ismét csökkenni fog, bátor leszek ez iránt statistikai adatokkal szolgálni. Az 1868-ik évben működött Magyarországon 1038 szeszgyár, még pedig ezek közt csak 12 a nagyipar szolgálatában és mégis mi lett azon 12 nagyipari szeszgyárak működésének a következménye? Az, hogy rövid 10 év alatt a gazdasági szeszgyárak száma leapadt 70S-ra, tehát megbukott 310 és hogy ezen megbukott szeszgyárak mindannyian gazdaságiak voltak, mutatja ugyanazon statistikai táblázatnak további kimutatása, mely szerint 1879-től 1886-ig a nagyipari gyárak száma 12-ről rohamosan felemelkedett 110-re és csakis 1887-ben szállott le 94-re. Ugyanazon időszak alatt a gazdasági szeszgyárak száma 708-ról leapadt 474-re, tehát ismét megbukott 234 ; összesen rövid 20 év lefolyása alatt Magyarországon 544 gazdasági szeszgyár bukott meg és egyedül a Szabolcs vármegyei Nyírségen 49 gyár közül most már csak 13 áll fenn, de nem működik csak 11. Nézzük már most a szeszgyárak számának leapadása után, hogy alakulnak a termelési menynyiaégek. (Halljuk! a szélső baloldalon.) Nem akarom untatni a t. házat hosszú elősorolással, csak a végeredményt mondom el. Magyarországban 1868-tól 1886-ig az átalányozási rendszer alapján termelt szesz mennyisége leszállt V» ára. 1879-től a rá következő 9 év alatt a terményadó alapján termelt szeszmennyiség felszaporodott Magyarországon tízszeresére. Nézzük Austriában. Az átalányozási rendszer alapján Austriában a lefolyt 20 év alatt a szesztermelés mennyisége leszállt 7 3-ára; ellenben a terményadó mellett termelt szeszmennyisége erős kétszeresére növekedett. Mi ebből a tanulság? Nem az, a mit előttem szólott t. képviselő nr, mint szakértő mondott, hogy sikerült már a gácsországiaknak az átalányozási adórendszer kezdeményezése alattatechnicát oly magasra fejleszteni, hogy azok a gyáraknak is concurrentiát teremtenek; mert hiszen az igaz, hogy sikerült, hanem azért még sem voltak képesek a nagyipar concurrentiáját, vagyis praedominiumát ellensúlyozni; hanem épen ellenkezőleg, daczára a technicai fejlődésnek, a gazdasági gyárak apadni voltak kénytelenek. De nézzük, t. ház, kivitelünket is. 1883-ban a pénzügyi bizottság jelentése szerint kivitelünk 306 ezer métermázsát tett 275 ezer hectoliterben; ez 25 krajczárjával véve, 6.800,000 forintot képvisel, melyből hogyha addig az Austriából csak 42,000 métermázsára, vagyis 39 ezer hectoliterre növekedett behozatalt, még pedig 980,000 forintnyi értékben leszámítjuk, marad 5.900,000 forintnyi kivitelünk. Hol vagyunk e kivitellel ma? 1887-ben a kivitel már csak 135 ezer métermázsa volt, vagyis 121 ezer hectoliter 25 krajczárnyi értékben 1.640,000 forint. Apadt tehát kivitelünk 4.264,000 forinttal, vagyis öt évre elosztva, esik évről-évre 800 ezernyi értékű kiviteli apadás. Ebből el lehe tünk készülve arra, kivált ha az osztrák behozatalnak növekedését figyelembe veszszük, hogy rövid két év alatt e csekély kivitelünk is telj'esen'elfog párologni és Magyarország még azon terményével is, melylyel hivatva lenne közép Európa piaczain a vezérszerepet vinni, odajut, hogy tributariusa lesz más államoknak és első sorban Austriának, a mely a kereskedelmi szerződés értelmében adópolitikájával arról gondoskodni fog. A 20 évi szeszadóztatási experimentatióknak következménye tehát az, hogy elbukott 544 gazdasági szeszgyár. Igaz, hogy ezen pusztulás az államkincstár jövedelmét nem alterálta, sőt ellenkezőleg 7 millióról 10 millióra emelte. Hanem minek a rovására ? A közgazdasági érdekek rovására; mert mint szerencsém volt az előbb is bebizonyítani, a mig a gazdasági szesztermelés 1884 előtt 603 ezer hectoliter szeszt volt képes termelni, a következő években az általános termelési képesség 179 ezer hectoliterre szállt le, ugyanakkor a terményadó mellett működő szeszgyárakban hasonló arányokban növekedett a termelés. Következésképen az államkincstár jövedelmének ilyeténképen való emelése a közgazdasági érdekek rovásása történt. Már most kérdem, t. ház, szabad-e közgazdasági érdekeinket veszélyeztetni, még akkor is, hogyha az az állam fiscalis jövedelmeinek némi csökkenésével jár 1 Mert az igy megvédelmezett gazdasági szeszipar egyéb közgazdasági érdekeink erősödése mellett az államnak indirect jövedelem alakjában bőven visszapótolja azt a megcsonkultnak vélt fiscalis jövedelmet és annál inkább nem szabad veszélyeztetni engedni közgazdasági érdekeinket és gazdasági szesziparainkat, mert ezek is képesek megtermelni a belfogyasztásra szükséges contingenst és ezek mellett a nagyipar