Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.
Ülésnapok - 1887-108
108. országos ülés május oO-án, szerdán- 1888. 155 épen ezért ezen törvényjavaslatot, mely a nemzet életerejének ezen megzsibbadását sanálni nem képes, elvi álláspontomnál fogva sem fogadhatom el a részletes tárgyalás alapjául. De mert tudom, hogy a t. képviselőház nagy többsége ezen törvényjavaslatot el fogja fogadni, kötelességemnek tartom mindazokat, a melyek ezen törvényjavaslatban Magyarországra nézve kifogásolhatók, valamint mindazt, a mi benne elfogadható, legjobb belátásom és tudomásom szerint őszintén leleplezni és feltárni. (Halljuk!) Mindenek előtt elismerem, t. képviselőház, hogy ezen törvényjavaslatnak egyik sarkpontja, tudniillik a kormánynak azon igyekezete, hogy Magyarországot az osztrák szesztermelés folytán fenyegető veszély elhárítása szempontjából a monarchia mindkét államának szesztermelését kontingentálni törvény szerint akarta, ez által el akarta hárítani mintegy azt a veszélyt, a mely Magyarországot fenyegeti és ezen jóakaratú szándékkal hivatva lett volna kifejezést adni a kormány azon intentiójának, hogy az azon károkért, melyeket a czukoradó és a kereskedelmi szerződés egyéb tétele áltdó szenvedett Magyarország, recompensatiót vívjon ki az osztrák állammal özemben Magyarország kincstára javára. Hogy azonban a t. kormány ezen jóakaratú szándékának a jelenleg fennálló közös vámterület mellett és a fogyasztási adó jövedelmének elkülönítése sikerüljön, én legalább részemről nem reménylem. (Igaz! Ugy van! a szélsőd laloldalon.) És minthogy a contingentálást felemlítettem, én .azért bátor leszek annak mérvére vonatkozólag szerény véleményemet előterjeszteni. Eltekintve attól, hogy a monarchia mindkét állama részére fentartolt és contingentált szeszmennyiséget az eddigi statistikai adatok alapján is elégtelennek tartom, szorítkozva azon eontigentált összegre, a mely Magyarország termelésére van fentartva, azt igazságtalan alapja miatt elégségesnek szintén nem tartom. Ennek kiszámítása alapjául, a mint a t. pénzügyi bizottság indokolásában előadja, szolgált az utolsó 6 év szesztermelésének átlaga. De ezen utolsó hat év szesztermelésének átlaga nem az egészséges gazdasági exigentiák folyománya és fejleménye volt, hanem volt az osztrák-magyaikereskedelmi szerződés követelte és dictálta adó politikának beteges szüleménye. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Minthogy tehát az alap beteg, az -arra történt építés sem lehet egszséges. Az igen t. ministerelnök ur hangsúlyozza, mi lett volna tehát a másik kulcsa ezen contingentálás kiszámításának, talán bizony a népesség száma. Azonban ennek czáfolatába bocsátkozni én szükségesnek nem tartom, mert az igen t. ministerelnök ur beszédéből kivettem, hogy ő ezt maga is paradoxonnak tartja; hanem igenis szerény fell fogásommal veszem magamnak a bátorságot, keresni más alapot, a mely talán egészségesebb lett volna és a dolog természetének inkább megfelel, és én azt hiszem, hogy azt meg is találtam, (Halljuk!) a mennyiben a nemzetgazdasági elvek, de a tapasztalás alapján is kétségtelen az, hogy minden adónem végre is csak a. földmívelőre nehezedik, minél fogva a mai culturalis viszonyok közt, különösen pedig oly vidékeken, melyek gyengébb termelő talajjal rendelkeznek és melyeknél a takarmány-termelő területek gyengébb arányban vannak képviselve, kell, hogy a földmívelés, a gazdálkodás a szesztermeléssel kapcsolatos állattenyésztéssel javittassék. Ebből természetszerűleg következik, hogy a szeszcontingensnek legtermészetesebb és legigazságosabb alapja a mívelés alatt levő szántóföldterületnek kiterjedése lett volna. Ennélfogva Magyarországnak illetősége a 23 ezer katastralis hold szántóföldje 1.060,000 hectoliter, Austriának pedig 16 ezer katastralis hold szántóföldje után csak 815 — 820 ezer hectoliter szesz lett volna. Ezen általános szempontok után áttérek a törvényjavaslat tüzetes tárgyalására. (Halljuk!) Figyelembe kell venni a szeszadó magasságát. Minden adónemnek megállapításánál nemcsak közegészségügyi és közerkölcsiségi és az állami pénzügyi szempontokat is figyelembe kell venni, hanem a közgazdasági érdekeket is, mert a törvény csak akkor lesz életképes és a nemzetgazdászati viszonyoknak megfelelő, ha általa ezen három érdek érvényesül. Bármely közérdeknek a többiek feletti túlsúlyba helyezése megbosszulja magát és ez esetben első sorban a termelővel szemben, de közvetve az államkincstárral szemben is. A mi a szeszadó magasságát illeti, megengedem és helyesnek látom, hogy azt közegészségügyi és közerkölcsiségi szempontok kívánatossá teszik, de pénzügyi szempontból, midőn egyrészt az állam részéről, annak alig kielégíthető igényei miatt szinte kívánatos, még pedig a lehető legnagyobb szeszadó-emelés : ugyanakkor közgazda sági szempontból tekintve kereseti, pénzforgalmi és értékesítési viszonyainkat, azt hiszem, hogy a mértéket meg nem állják, legalább az első években. Ezen szeszadó-emelést nem tartom megfelelőnek mindenek előtt közkereseti viszonyainknak, mert ki fogyasztja nálunk legnagyobb mértékben a szeszt? A munkás. Már pedig a munkás nálunk az év egy harmadában, a nyári évszakban van elfoglalva, az év két harmadában többnyire foglalkozás nélkül kénytelen vesztegelni és midőn az a munkás az eddigi szeszadó mellett napi szeszszükségletét 5 krral, tehát átlagos napi keresményének körülbelül V 10-ével fedezni volt képes, ezentúl a négyszeresre felemelt adó mellett szükségletét 12 krral, tehát napi keresményének 20*
