Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.

Ülésnapok - 1887-108

152 108. orszíígos ülés május 30-án, szerdán. 1SSS. lásnak tulajdonítom, t. ház, azt is, hogy nem egy esetben találkozunk ma már hazánkban azzal, hogy a korcsmákban 7—8 krajczárért árulják literét a pálinkának, mig a 10—12 krajc2áros pálinkaárak nagyon gyakoriak. Hogy, t. ház, ez közegészségügyi és közerkölcsiségi szempontból mily káros hatást tud gyakorolni, azt a t. ház bölcs belátására kívánom bizni, de én azt hiszem, hogy mindezen elmondottakkal sikerült bebizonyítanom azon állításom igazságát, miszerint az 1884. évi törvényjavaslat sem pénzügyi, sem közgazdasági, sem közerkölcsiségi szempontból a czélnak meg nem felelt és hogy nagyon is eljött már az ideje annak, hogy ez gyökeres reform alájöjjön. Graál Jenő t. barátom és képviselőtársam tegnap — ha jól emlékszem — azzal kezdte beszédjét, hogy neki nagyon nehéz a helyzete, midőn e törvényjavaslathoz szól. Azt hiszem, el fogja ismerni azt, hogy az én helyzetem az övével szemben még jóval nehezebb. Vájjon ő a törvény­javaslatot meg fogja-e szavazni vagy sem, ugy látszik, azt még ő sem tudja, én épen nem tudom; de hogy én e törvényjavaslatot megszavazom, azzal tisztában vagyok. (Derültség a hal- és a szélső baloldalon.) És épen ezért tisztában vagyok magam­mal az iránt is, hogy az ebből folyó erkölcsi fele­lősséget nyugodt lelkiismerettel elvállaljam, de egyszersmind elvállaljam a felelősséget — mint szesztermelő — azon esetleges károkért is, melye­ket állítólag ezen törvényjavaslat elfogadása nekeiü is okozna. (Helyeslés a jobboldalon.) Es most át kívánok térni magára a törvény­javaslatra. (Halljuk! Halljuk!) Az előttünk fekvő törvényjavaslat szakít az eddigi adórendszerek elveivel; egészen új, szokatlan módon kívánja az állam befolyását az ipari termelésre eszközölni s ez által ugy az állam pénztigyi, mint az ipari érdekeket kívánja védelmezni. Es ezen kettős czél — hogy így fejezzem ki magamat — igen fontos és nevezetes, de elkerülhetlenüí szükséges is; mert hogy állampénzügyeink kellőleg meg­védehneztethessenek, mindenekelőtt szükséges biz­tosítani azt, hogy a hazai belfogyasztásunkra szükséges szeszmennyiséget hazai iparunk verseny­képesen állíthassa elő. Mert mentől magasabb az adótétel, melylyel a szeszfogyasztást terheljük: annál nevezetesebb ezen feladat tökéletes meg­oldása. E tekintetben, t. ház, az eddigi törvények vajmi csekély mértékben gondoskodtak, hanem a mint koronkint a nagy ipari vagy a gazdasági főzésnek inkább kedveztek, az egyiket vagy a másikat inkább fejlesztették, ugy a termelés zöme is egyik országból átvándorolt a másikba s ugyan­akkor a közgazdasági előnyökkel együtt átván­doroltak a pénzügyi előnyök is. (Igás/ Ugy van! jobbfelől.) T. ház! A contingens megállapítása, mely a kisebb adótétel mellett termelhető, a kettős adó­tétel életbeléptetése a contingentált összeg erejéig, nézetem szerint, rendkívüli esetek kivételével ennek jövőben gátot vet. És én épen ezért a con­tingens megállapítását, valamint a kettős adótétel életbeléptetését ezen törvényjavaslat egyik leg­szerencsésebb conceptiói közé kívánom sorozni. De lássuk, t.ház, először is a pénzügyi ered­ményt. Tény az, hogy a 35 forintos adótétel mellett a Magyarország részére megállapított con­tingenssel pénzügyi érdekeink oly módon lesznek kielégítve, hogy ahhoz hasonlót eddigelé egyetlen pénzügyi politikai intézkedéseink sem voltak képesek csak megközelítőleg is felmutatni. Mert én azon bevételt, mely ezen szeszadó czímén a contingens után, valamint a kis üstök által termelt szeszmennyiség után, mely a contingensbe beszá­mítva nincs, évenkint körülbelül 33 millióra be­csülöm és ha ebből levonjuk a jelenleg elért ered­ményt : körülbelül 24 millió forint marad fenn, mint felesleg, mely összeg, ha még leszámítjuk a mező­gazdasági szeszgyáraknak adandó kedvezményt, továbbá azon több-költséget, melybe az ellenőrzés szigorítása szempontjából felállítandó új ellenőr­zési közegek kerülni fognak, még mindig oly hatalmas eszközt szolgáltat állampénzügyeink ren­dezésére, melyhez egyhamar hasonlót felmutatni nem tudunk. Igaz, hogy ezen állításommal szemben azt mondhatják, sőt e házban már sokan igen tüzete­sen és terjedelmesen foglalkoztak is azzal, hogy a szeszadónak ezen magassága által a fogyasztás rendkivül meg fog csökkenni. Jóval nagyobb leend azon 15"/o-nál, mely a kiszámításnál alapul lett véve. De, t. ház, én ezzel szemben csak azt vagyok bátor felelni, hogy ezen apadás 15%-nál jóval nagyobb; ez apadás 25, sőt még ezen felül 287o-ig is mehet és még akkor is ezen contingen­tált összeg el fog fogyasztatni. Ezen állításomat azzal kívánom támogatni, hogy a statistica alap­ján és gyakorlati tapasztalataim után kiszámítottam azon mennyiséget, mely azon 6 év alatt valósággal Austria-Magyarországon termeltetett, mely 6 évi átlag a contingens kiszámításának alapjául szolgált és akkor, t. ház, midőn átalányozási rendszer mellett termelő szeszfőzdék adóját hectoliterenkint körülbelül 4 frt 50 krra számítottam, a mi pedig határozottan nem igen csekélyre van véve, úgy­szintén, midőn azon szeszfőzdéknek, melyek a terményadót alkalmazzák, 9 frtos adótételt számí­tottam, holott ismeretes dolog, hogy 9 frtnál csekélyebb adóval termelnek, tehát még több szeszmennyiség állíttatik elő, ilyen kulcsot vévén alapul, az összeg, mely mint felesleg marad az apadásra Austria-Magyarország területén, szemben a 15%-al, 6 évi átlag szerint 670,646 hectoliter. Ez, t. képviselőház, 26'3% apadást jelent. De ha nem a 6 évi átlagot számítom, hanem

Next

/
Thumbnails
Contents