Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.
Ülésnapok - 1887-108
108. országos ülés májns 30-án, szerdán. 1888. 153 a 3 utóbbi évnek az átlagát, mely csakugyan tényleg termeltetett és el is fogyasztatott: akkor ezen apadásra még jóval magasabb összeg vagyis 750 ezer hectoliter marad, a mi már 285 < 7o-ot teszem De t. ház, én még ebben sem kívántam megnyugodni és utána fürkésztem, hogy vájjon ezen magasabb apadás nem lesz-e felülhaladva, minthogy hazánkban ez ideig a szeszadónak ilyen magas emelése még nem történt. Segélyül vettem más országok tapasztalatait s e tekintetben első sorban, mint Neumann Ármin t. képviselőtársam ás felhozta, a franeziaországi adatokat, melyek e tekintetben a legmegnyugtatóbb és a legmegbízhatóbb adatokat szolgáltatják kezünkbe. Merttény az, hogy 1870. után, midőn Franeziaországban a szesznek adója 90 francról 150 francra emeltetett, tehát körülbelül olyan emelés történt, mely a mi jelenlegi adóemelésünknek megfelel.annak daczára, hogy közvetlenül arra következett év összeesik egy nagy háború pusztításainak következményeivel, melyek következtében a nép fogyasztási képessége nem hogy emelkednék, hanem inkább csökken, mégis az első évben a szeszfogyasztás csökkenése csupán 24% volt, egy évvel később pedig ez a fogyasztási csökkenés már csak 6S°/°, inig 4 év múlva visszatért az eredeti 1870-iki fogyasztás s ez igy haladt tovább azon a progressiv áton, mely egyáltalában tapasztalható volt az alcoholismus terjedésében, anélkül, hogy a későbbi kisebb adótételek ezt egyáltalán alterálták volna. Szentkirályi Albert t. képviselő ur felhozta ennek ellenében, hogy ő Amerikába kivándorolt tótoktól, midőn hazajöttek, megkérdezvén, hogy mint ízlett nekik az amerikai pálinka, (Halljuk! Halljuk!) ők azt felelték, hogy nem ismerik, mert az nagyon drága. Hát, t. ház, eltekintve attól, hogy az adó nálunk 35 frt leend, Amerikában pedig az adó 135 frt, ez tehát magától értetőleg más pálinka-árakat eredményez — én elhiszem Szentkirályi t. barátomnak, hogy a tót neki azt felelte, de nem hiszem el a tótnak (Derültség) azt, hogy ő az amerikai pálinkát nem kóstolta meg. {Élénk derültség és tetszés.) És hogy nem hiszem el, erre azon tapasztalat indít, hogy ámbár Kolozsvár városában egy liter pálinkának az ára 40 kr., az egész környékben pedig árulnak pálinkát 10—20 krjáva], mégis azok az oláh atyánkfiai, a kik bejönnek Kolozsvárra, a helyett, hogy az oííhoni 10 és 20 kros pálinkát innák, a 40 krost nagyon is kóstolgatják. (Élénk derültség.) Hanem, t. ház, át kívánok most térni azoknak az eredményeknek mérlegelésére, a melyeket ipari, illetőleg közgazdasági szempontból ettől a törvényjavaslattól várhatunk. (Halljuk!) E törvényjavaslatnak egyik czélszeríí közgazdasági intézkedése abban rejlik, hogy az iparnak teljes szabadságot enged arra, hogy a KÉPVH. NAPLÓ. Í887—92. V. KÖTET. rendelkezésére álló nyers anyagot a tudomány s a gyakorlat alapján teljes mértékben kizsákmányolhassa, észszerííleg földolgozhassa, tehát gátot vet azon közgazdasági helytelen iránynak, mely az anyagpazarlásra vezet és melyet az átalányozás mellett ma is feltalálhatunk, megszünteti azon tetemes költséggel járó műszaki berendezéseket, melyek a terményadó mellett dolgozó szeszfőzdéknél létesíttetnek, kiváltképen az adóelőnyök kizsákmányolása szempontjából. De, t. ház, midőn a jelen törvényjavaslat egyfelől az ipart ebbe a helyes irányba tereli, ugyanakkor másfelől biztosítani kívánja az ipar számára, a belfogyasztás jövedelmező termelését és meg kívánja menteni az ipart a túltermeléstől. Mert, t. ház, tény az, hogy a jelenleg fennálló válságnak oka különösen a túltermelésben rejlik és daczára annak, hogy kivitelünk nagyon csekély, mégis már ezen csekély feleslegnél fogva, melylyel a külföldre vagyunk szorulva, az internationalis piaczi ár szabja meg a belföldi árakat is. Jövőben azonban a contingens megállapítása által, mely a kisebb adó mellett a belfogyasztás számára termelhető, e bajon segítve leend. Mert hogyha áll, a mire alapos reményünk lehet, hogy ezen összeg, mely a termelésre contingentálva van, a kisebb adótétel szerint a valóságnak körülbelül megfelel: akkor a belföldi áraknak alakulása független lesz a külfödi árak alakulásától, a mi igen fontos az ipar sanálása érdekében és a jelenleg uralkodó praemium mánia korszakában határozottan valóságos jótétemény leend. (Helyeslés johbfelől.) T. ház! Ezen kettős adótétel egyszersmind ki akarja egyenlíteni a különböző cathegoriájú, az egymástól egészen eltérő termelési viszonyok közt dolgozó szeszfőzdéknek versenyét; biztosítani kívánja azoknak egymás melletti fennállhatását. És ez hazai speciális viszonyainkból kiindulva, ugy az ipar, mint az állam pénzügyi szempontjából igen fontos és épen azért ezen kettős adótétel, illetőleg a két adótétel közti kölönbözet megállapítása egyik legsarkalatosabb pontját képezi e törvényjavaslatnak. Mert akkor, mikor Németország a kettős adótételt alkalmazta, az általa elérendő czél az volt, először, hogy megmentsék az ipart a túltermeléstől és biztosítsák számára abelfogyasztásra szükséges mennyiség jövedelmező árak melletti eladhatását, de nálunk egy védelmi czélt is kell, hogy elérjünk ez által. (Helyeslés jolbfelől) attól függ a siker, hogy vájjon a védelmi czélnak elégséges-e a kettős adótétel közti különbözet. Hallottam erre vonatkozólag igen érdekes és szakemberektől eredő számításokat; tétettek ilyen számítások itt nálunk is, tétettek ellenben hasonló számítások Austriában is : mindegyik fél azt állítja^ hogy ők a legnagyobb veszélynek vannak kitéve. Az osztrákok azt mondják, hogy mi magyarok. •l'O
