Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.

Ülésnapok - 1887-107

Í07. országos ülés nsájcs 29-én, kedden. 18SS 137 deket, melynek szempontjából e javaslatot birálni akarom és ezen mezőgazdasági nagy érdek abban áll, hogy ezen javaslat lehetőleg észszerű, ezélszeríí, lehetőleg helyes alapokra legyen fektetve, liogy abban meg legyen a jövő fejlődésnek és a fejlődés szükségének minden mozzanata; mert csakis akkor fogjuk elérhetni egyfelől mezőgazdaságunk ezen ágának biztosítását, másfelől pedig azt, hogy bármiként alakuljanak államháztartásunk állapotai, bármily nagymérvű áldozatokat és bármily irányban kénytelenek legyünk hozni, még sem fog soha bekövetkezhetni az, hogy ezen áldozatok fedezésére a földadó emeléshez kellene nyúlni. A jüvőrenézve messzebb menő sokkal nagyobb -érdeket látok abban, hogy lehetőleg fejleszthető alapra fektessük szeszadózásunkat, hogy mi is elérhessük azt, a mit más ország, mégpedig Oroszország is elért, hogy összes állami jövedelmeinek s

/a-ad része a szeszadóból telik ki; hogy elérhessük azt, hogy netaláni gazdasági válsággal szemben a leghatalmasabb védelemben részesíthessük mezőgazdáinkat és pedig nemcsak egyeseket, hanem az összes földadónak leszállítása vagy esetleg annak teljes eltörlése által. (Mozgás a bal- és szélső baloldalon.) Én épen azért, mivel a törvényjavaslat conceptióját a legsikerültebbnek, a leggyakorlatibbnak tartom, kijelentem, hogy oly helyzetben vagyok, a minőbe igen ritkán kerülhet az ember akkor, midőn adóemelést kell megszavazni; azon ritka nézetet táplálom, a mi egészen különös más adójavaslatokkal szemben, hogy ezen javaslatot ürömmel fogadom el az általános tárgyalás alapjául. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: T. ház! Öt perezre felfüggesztem az ülést. (Szünet. Az elnöki széket gróf Csáky László foglalja el.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak helyeiket elfoglalni, az ülést folytatjuk. Törs Kálmán jegyző: PécskaiGaál Jenő! Gaál Jenő (pécskai): T. ház! Nagyon sajnálom, hogy nem lehetek ugyanazon boldog kedélyhangulatban, melyben az előttem szólott t. képviselő ur van, ki az előttünk fekvő javaslatnak nemesak conceptióját tartja rendkívül sikerültnek és mindenek felett kitűnőnek, hanem még arról is meg van győződve, hogy annak oly kedvező hatása lesz közgazdasági és pénzügyi viszonyainkra, hogy ma-holnap még a földadót is el lehet majd mellette törülnünk. Én ellenkezőleg kénytelen vagyok bevallani, hogy alig voltam még bajosabb helyzetben valamely törvényjavaslattal szemben, mint a hogy vagyok ezzel, mely a mai napirendre van tűzve. Midőn négy évvel ezelőtt utoljára tárgyaltuk a szeszadó-reformot ezen házban, teljesen tisztában voltam magammal az iránt, hogy annak mi lesz a hatása és nyíltan is elmondottam, hogy KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. V. KÖTET. én azon előterjesztést igen-igen károsnak tartom szesziparunkra nézve. De a mily határozottan meg voltam győződve erről akkor, ép oly kétségben vagyok a jelen előterjesztés hatása iránt jelenleg. És ezzel az állítással e tekintetben be is érhetném

f ha a t. előadó ur tegnap beszéde kezdetén, visszapillantást vetve az 1884-ik évi szeszadó-reform feletti vitára, azt nem állította volna, hogy az akkor felhangzott aggodalmak a legkevésbé teljesültek, mert azon alkalommal senki sem kereste a bajok okait amaz irányban, a melyben azok később jelentkeztek. Azt hiszem, hogy nem vétek a szerénység ellen, sőt az igazságnak szolgálok vele, ha azt constatálom, hogy a t. előadó ur e tekintetben nagyon téved. Az ellenzéknek ezen padjairól többen, én magam is, felszólaltunk. Részemről világosan kimondottam, hogy annak az 1883-ik évi előterjesztésnek legfőbb hibája az, hogy a terményadót nem hozta be következetesen, hogy a foktartalmat átalányozza az ipari szeszgyáraknál, a mezőgazdasági szeszgyáraknál pedig csak facultative hozta be s a mezőgazdasági szeszgyárakra bizta annak alkalmazását. Akkor az előadő ur nekem szememre hányta, hogy én jobban akarom a gazdasági szeszgyárak érdekeit ismerni, mint ők maguk a tulajdonosok. Mire én azt bátorkodtam feleletül adni, hogy a t. kormány jelen alkalommal nem mint szakértőket hallgatta meg a mezőgazdákat, hanem a közvetlenül érdekeltekkel úgyszólván megalkudott. Tegnap a ministerelnök ur világosan kimondotta beszédében, hogy annak a bajnak, melyet az 1884-iki szeszadó-törvény előidézett, főokát épen az képezte, hogy a terményadó nem hozatottt be következetesen még a mezőgazdasági szeszfőzdéknél is. íme, t. ház, mi már 1884-ben utaltunk erre s az a kedvezőtlen befolyás, melyet az említett törvény előidézett, ránk nézve nem volt meglepetés; mert ugyanakkor kimondottuk azt is, hogy egy és ugyanazon törvénynek a monarchia két államában szabályozás terén egészen más hatása szokott lenni. Igaz, hogy Galiczia szeszgyártásának fejlődésére nem mutattunk rá, de ez csak a következmény volt, az okokra ellenben igenis rámutattunk és azokat félreérthetlenül ki is fejtettük, (ügy van! balfelól.) De a mily határozottan megvoltam győződve négy évvel ezelőtt arról, hogy a mi akkor elénk terjesztetett, nem helyes, ép oly kevéssé tudok határozott véleményt mondani az előttünk fekvő törvényjavaslatra nézve most. És azt hiszem, nemcsak én vagyok ebben a helyzetben, hanem mindenki, a ki szeret tények és tényezők alapján ítélni. Én, t. ház, sok emberben elismerem és bámulom a nagy tehetséget, de látnoki ihletet halandó emberben nem ismerek et soha. Bocsánatot kérek tehát, de azoknak a véleményére, a kik daczára, hogy mi a jelen előter18