Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.

Ülésnapok - 1887-107

138 107. országos ülés május 29-én, bedtlen 1888 jesztés hatásának factorait nem ismerjük, olyan biztosan merik állítani, hogy ennek mi lesz a következménye, nem sokat adhatok. (Helyeslés balfelöl.) A factorokat, t. ház, nem ismerjük. Maga az előadó ur is utalt tegnap arra, hogy nem tudjuk, mennyi Magyarország termelése. Azokon kivül, a miket ő tegnap mondott, ép most az előttem szólott t. képviselő ur is felemlítette, hogy mennyire uieglűzhatatlanok a termelés adatai. Részemről azokhoz, a miket tegnap a t. előadó ur felhozott, csupán egyet adok hozzá. Utalok a kis üstök termelésére. A kis üstök termelése körülbelül 120,000 hectoliterre van számítva. Szakértők ellenben azt állítják, hogy a Magyarországon évenkint termelt törköly s borseprő feléből készíthető pálinka is már 300,000 hectoliterre tehető. Azonkívül mintegy 60,000 hectolitert viszünk ki a monarchia másik felébe és a külföldre; maradna tehát az országban szintén mintegy 60,000. Azt tapasztaljuk azonban, hogy az ily szesz mindenfelé fogyasztatik nálunk, sőt nagy készleteink is maradnak. Magyarországon 40,000 adómentes szeszfőzés és körülbelül 110—120 kis üst található. Mármost, ha tekintetbe veszszük, hogy ezeket ellenőrizni lehetetlen, beláthatja mindenki, hogy Magyarország szesztermelési adataival bizony nem rendelkezik senki sem. De a ki ezen adatokat nem ismeri, az nem ismerheti a fogyasztást sem és pedig annál kevésbé, mert a mint már ma is említtetett. Galicziából kocsikon igen sok szeszt hoznak be a felvidékre, tehát oly közlekedési eszköz segélyével, a melyek forgalma- nem ellenőriztetik és a melyek mozgását a mi statistikánk nem tünteti fel. Azonban, ha ismernők is termelésünket és fogyasztásunkat, mit érne az gyakorlatilag egy oly adókiterjesztéssel szemben, mely az adótételt 500 és 1000°/o-kal emeli, a minek okvetlenül nagy befolyással kell lenni a termelésre és fogyasztásra egyaránt. Azonkívül megjegyzendő,hogy Németországpéldáját utánozzuk, hol a szesztermelés más viszonyok közt folyik le, mint nálunk. Észak-Németországban kevés kivétellel, mely a Rajna vidékén -észlelhető, a kis gazdasági termelés űzetik, nálunk túlnyomókig a nagy gyárak léteznek. Ezen adóztatási mód továbbá Németországban csak a múlt ősz óta van alkalmazva, tapasztalásaink tehát e tekintetben sem lehetnek. De ha volnának is, ha valahol, itt áll azon deák közmondás : si duo faciunt idem, tamen non est idem; mert abban az esetben még talán lehetne valami következtetést vonni ezen példából, hámi külön kezeinők a szeszadót, azonban, miután Austriával oly közgazdaségi viszonyban vagyunk, mint a siami ikrek egymással, a kik egységes és külön vérkeringéssel is bírtak, minden ez irányú következtetés hiú válJalkozás lenne. Ennélfogva merem állítani, nincs senki, a ki ha tényleges viszonyok alapján akar ítélni, képes lenne megmondani csak bizonyos határozott valószinííséggel is azt, hogy mi lesz hát ezen törvény hatása. Teljesen sötétben tapogatódzunk mindnyájan. És miután ez így van, ha kezeink szabadok volnának, ha szeszadó-törvényhozásunk felett önállóan rendelkezhetnénk, akkor valóban alig lehetnék indíttatja arra, hogy ezen törvényjavaslatot elfogadjam, sőt annak elvetése iránt egy pillanatig sem haboznék. De minő helyzetben vagyunk jelenleg, t. ház? A szeszadó-törvény azon helytelen kiegyezési politika következtében, mely mellett a vám- és kereskedelmi szövetségben minden és czukoradóra vonatkozó előzetes alkudozás és megállapodás nélkül a termeléssel szorosabban összefüggő fogyasztási adóinkat lekötöttük, az 1884-ikiszeszadó-törvény hatálya belenyúlik ezen új aerába is. Nincs kezünkben semmi más eszköz annak módosítását biztosítani, mint hogy a ezukor adóval köttetett össze. Méltóztassék malmost figyelembe venni, minő hatást idézett ez elő különösen politikailag a Lajthán túl. Felzavarta az egész ottani közvéleményt, odáig jutottak a dolgok, hogy egész csere-bere támadt a törvényhozás kebelében, sőt utoljára azon épen nem lélekemelő látványnak voltunk tanúi, hogy még a korona közvetítéséhez is kellett folyamodni anyagi kérdések rendezhetése végett. És mily helyzetbe jutottunk gazdaságilag? Gazdaságilag ugy állunk, t. ház, hogy ha mi ezt a javaslatot nem fogadjuk el, akkor érvényben marad az 1884-iki törvény, a mely egyik legfontosabb iparágunk összezsugorodását idézte elő„ annyira, hogy ma e téren talán már nem is vagyunk paritásban Austriával, holott azelőtt termelésünk sokkal nagyobb volt. Ha a galicziai szesz kocsin történő behozatalát figyelembe veszszük, az még a hivatalos adatokból is kitűnik, hogy az osztrák behozatal s nem a mienk bír bizonyos többlettel. És ezt a törvényt kellene továbbra is érvényben tartanunk, pedig, mint már ezen vita folyama alatt is többen hangsúlyozták, a szeszipar nem önálló ipar, hanem szoros összeköttetésben van az egész földmíveíésse]: a szesziparnak válsága, tehát a mezőgazdaság válságát is szükségkép maga után vonja. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Ily komoly helyzettel szemben kell ehhez a javaslathoz hozzászólanunk. És én, megvallom, mikor ezt a javaslatot bővebb tanulmányozás után megismertem, daczára annak, hogy tények és tényezők alapján nem szólhattam hozzá, az ugy tűnt föl előttem, mint egy igen leleményesen összeállított mechanismus. Nekem az a dolog is, hogy e törvényjavaslat, által sikerült Németországban azon tartományokat és országokat is, a melyek eddig külön kezelték a szeszadót, egy kalap alá vonni, bizonyos mér-