Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.

Ülésnapok - 1887-107

136 107. országos ülés mäjn* 29 éo, kedden. 188S. fogva nehezen szállítható. Már kisebb távolságokra való szállítása is egész értékét emésztheti el. De a hol e kivételes termelési viszonyok nem forognak fönn, ott a természetes irány a központosító. Angliában 13 nagy szeszgyár látja el nz egész szesztermelést, Olaszországban a gyárak száma 19 és 24 között mozog, Franczia országban pedig a szesztermelés 7

8-át 47 nagy gyár látja el, pedig ez országok törvényhozásától senki sem fogja elvitatni a gazdasági érdekek hatályos védelmét és a törvényhozási eszélyességnek kiválóan gyakorlati érzékét. Fontos tehát a mezőgazdasági szeszfőzés, de fontos, sőt merem mondani, még fontosabb az ipari szeszfőzés. Indokolom ezt azzal, hogy először a mezőgazdasági szeszfőzde csak saját anyagait dolgozza fel saját czéljára, saját birtokán, a termelés melléktermékeit, a moslékot, a trágyát ismét csak saját birtokán használja fel 5 ellenben a nagy ipari gyárakban egészen más viszonyok vannak. Ott a kis gazda is veszi a gyár hasznát. Mert hisz ő tőle is megveszik a burgonyát, tengerit, a szénát, az árpát és szalmát, szóval mindazt, a mire a nagy gyárnak szüksége van. De azon kivül a kis gazda a nagy gyártól trágyát is kap, még pedig ingyen, azon kivül pedig még kap moslékot. Meg kell nézni, milyen a trágyázás oly vidéken, hol fejlett szeszipar van, például Nagyváradon, a hol a közúti vasút bemegy az egyes gyárak udvarára, a hol a földbirtokosok megrakatják trágyával a vasúti kocsikat s igy szállíttatják el birtokaikra. De nem szólok erről, mert ez is csak magánérdeke annak, ki eladja terményét és annak, ki hasznát veszi. De van egy általános érdek is: azon üdvös hatás, melyet a nagy gyárak, mint nagy keresletet támasztó felek az általános árképződésre gyakorolnak. Hiszen elég utalni arra, hogy midőn oly rohamos árhanyatlást tapasztalunk a búzánál, a tengeri árak majdnem változatlanok. Ez, hanem is kizárólag, de mindenesetre főleg a szeszgyárak közrehatásának tulajdonítható. Vagy utaljak-e arra a kölcsönhatásra, mely a marhatenyésztés és a szeszgyártás között van, hogy például attól fogva, mióta a galicziai verseny o!y nyomasztó alakban jelentkezett a bécsi marhavásáron, hogy a hizlalás a gyárosokra nézve el kezdte veszíteni jövedelmező voltát: azóta csökkentek a marhaárak, az árak csökkenésével pedig az állattenyésztés. Ezért, t. ház, a kölcsönös érdekek méltányos figyelembe vételével lehet csak ily fontos kérdést megoldani, már pedig a méltányosság ellen a legkomolyabban vétünk akkor, midőn most az amortisatio ítéletét akarjuk kimondani az ipari szeszgyárakra, melyek eddig is fentartották kivitelünket és melyek eddig is egyedül bizonyultak erőseknek arra, hogy az osztrák versenynyel szemben concurráljanak. Még egy kérdésről kell szállanom; nem, mintha a t. előadó urnak megjegyzései után szoros szükség lenne, hogy erre kiterjeszkedjem, de csupán csak azért szólok erről egy pár szót, mert daczára annak, hogy általa teljesen megvilágítva látom e kérdést, migyfontosságxínak ismerem a törvény jövő hatásaira vonatkozólag azt a kérdést, hogy milyen készlettel fogunk szemben állani. Itt teljesen correct, teljesen czélszerünek egyedül azt az eljárást tarthatom, mely az előttünk fekvő törvényjavaslatban követve van s nem azt a javaslatot, melyet például Neumann t. képviselőtársam tegnapi felszólalásában említett, mely német mintából van véve s mely szerint azt kellett volna tenni, hogy legalább egy néhány hónappal a szeszadó-törvény életbeléptetése előtt felemeltük volna a kiviteli jutalmat, illetve a mostani 5 frtot engedélyeztük volna. Ekkoi az ő számítása szerint maradt volna 3 frt 30 kr., vagy helyesebben 3 frt 23 kr. régi kiviteli jutalom, ehhez hozzájött volna az 5 frt, tehát 8 frt 23 kr. állott volna rendelkezésre, mint kiviteli jutalom. Én, t. ház, egy ily ideiglenes átmeneti intézkedéstől nem várnék semmiféle nagyobb jelentőségű hatást, mert sokkal nagyobb kísérlet történt már e téren; hiszen a német szeszadó-törvény átmeneti intézkedéseiben ki lett mondva, hogy az átmeneti időben háromszoros lesz a czefreüradó és egyúttal háromszoros az export bonificatio. Ez ki lett terjesztve a régi termeivényekre is és igy oly szesz, mely csupán régi adót, vagyis körülbelül 13 márkát fizetett, kapott adóvisszatérítés fejében 48 márkát, vagyis 35 márka kiviteli jutalmat adtak Németországban, vagyis a mi pénzünk szerint 21 frt 70 krt. És daczára ezen óriási erőlködésnek, melyet e tárgyban Németországban kifejtett, mégis azt tapasztaljuk, hogy a készletek meglepően nagy mértékben maradtak vissza, mert a kivitel fokozására rövid átmeneti idő nem bizonyul elégségesnek. Nem akarom igénybe venni a t. ház türelmét és nem akarok avval vi88,z&élm,( Halljuk/ Halljuk!) hanem egy szempontnak kiemelését méltóztassanak még nekem megengedni. (Halljuk! Halljuk!) Ezen szempontnak kiemelését annál is inkább tartom szükségesnek, mert nem szeretném, ha valaki az előbbi nyilatkozataim félremagyarázásával azt mondhatná, hogy én talán nem viseltetem kellő érdeklődéssel mezőgazdaságunk érdekei iránt, hogy én nem vagyok áthatva annak tudatától, hogy Magyarország mezőgazdasági állam, melyben, a mezőgazdasági érdekek egyszersmind az állam érdekeivel is azonosak. Épen ezért tartozom annak kijelentésével hogy én is ismerek egy nagy mezőgazdasági ér-