Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.
Ülésnapok - 1887-107
107. országos ülés május 29-én, kedden. 1888. 135 határánál megtörtént adó visszatérítés igazolására az export bonificatio igazolványának másodlatát kívánhassa be. Hogy mennyiben lett volna képes ezen új vámkezelési eljárás az orosz versenyt a spanyol piaczokról kiszorítani, nem lehet megítélni, mert ezen rendelet csak fölötte rövid ideig maradt életben, mert november 13-án — tehát alig egy hónappal rá — megszüntettetet és a helyett elrendelték a szesznek vegyi vizsgálatát. De mégis van egy körülmény, mely azt a reményt kelti bennem, hogy jövőre vissza lesz hódítva a spanyol piacz a magyar szesztermelés részére és ezen reményre feljogosítanak engem azon királyi szavak, melyek Barcelonában elhangzottak, melyek Magyarországon minden esetre lelkes visszhangra találnak és melyben a régens királyné azt az óhaját fejezte ki, hogy barcelonai kiállítás legyen kezdete annak, hogy a kereskedelmi összeköttetések és forgalom Austria-Magyarország és Spanyolország közt mindinkább szorosabbra fűződjék. Egy fontos intézkedésről kell még szólanom, mely a pénzügyi bizottság által módosított szöveggel került a t. ház elé. Ez tudniillik az adómentes pálinka-főzésre vonatkozó jognak eltörlése, illetőleg, ugy hiszem, hogy talán egy másik módozat is meg lesz találva, melyet a szerzett jogoknak épségben tartása mellett, a személyes jogosítványoknak, melyek eddig megszereztettek, sérelme nélkül lehetővé fogja tenni, hogy az állam érdeke kellő biztosítást nyerjen. E kérdés korántsem oly csekély fontossággal bir, mint látszanék, mert ha csak a 75-ik szesztermelési adatokat tekintjük, akkor Magyarországon termeltetett 77 ezer hectoliter, már pedig 77 ezer hectoliternek az adója 35 krral számítva literjét, 2.700,000 frtnái is több ; de gondolják meg azt, hogy az adónak emelkedésével feltételezhető az adómentes szeszfőzésnek emelkedése is. Olaszországban 1880-ban még csak 2700 hectoliter adómentes pálinkafőző volt, 1886-ban már 8619 ember gyakorolta e jogosítványt és az olasz pénzügyi tapasztalatok azt mutatják, hogy három irányban gyakoroltak az adómentes szeszfőzők visszaélést, illetőleg adó- sikkasztást. Egyfelől az engedélyezett mennyiségnél többet főztek, vagy pedig az által, hogy a csupán csak saját használatra engedélyezett szeszt eladás tárgyává tették, vagy pedig, hogy eladták a főzési jogot magát és a vállalkozó ilyenkor megbízó gyanánt szerepelt. Mindezen tapasztalatok tehát a pénzügyi bizottságnak előterjesztését helyesnek tüntetik fel és pláne helyesnek akkor, hogyha mint említem, eiiy oly módozat lesz megtalálható, mely legalább a szerzett jogokat megkímélje a sérelemtől és egyszersmind a contingens tekintetében megóvja Magyarország érdekeit, mert hiszen nálunk sokkal több az adómentes szesztermelés, mint Austriában és hogy ha azt mi teljesen eltöröljük, ez által a saját fogyasztásunk rendelkezésére álló szesznek mennyiségét csökkentjük. Szólnom kell még egy kényes kérdésről, (Halljuk!) a melyre nem szívesen terjeszkedtem volna ki, mert azt tartom, hogy oly fontos törvényjavaslat tárgyalásánál a legteljesebb objectivitás szempontjából kell a javaslatot bírálni és mindent távol kell tartani, a mi a magánérdekek sphaerájába vág. Nem akartam tehát kiterjeszkedni azon érdekellentétre, a mely hazánkban az ipari és a megzőgazdasági szeszfőzdék közt hangoztatik. De azon felszólalások után, melyeket kivált ma hallottam és melyek odáig mennek, hogy azt mondja Szentkirályi Albert képviselő ur, hogy a milliók érdekei alá rendeltetnek a milliomosok erdekeinek. Mikor ilyent hallunk és midőn meggondoljuk a helyzetet, hogy evvel szemben általányozott szeszfőzde Magyarországon 447 van és a birtokos gyanánt kitüntetett szám pedig a nép számlálás szerint 1.451,000 ember, tehát akkor csakugyan, ha már milliókkal dobálódzunk, meg kell fordítani a rendet és azt kell mondani, hogy sajátságos az, hogy a mezőgazdaságnak általános érdekéről ott szólunk, a hol másfél millió birtokossal szemben 474 birtokos áll. Azt tartom, t. ház, hogy az összes termelésnek viszonyai szabják meg a természetes irányt a szesztermelés fejlődésére. Nálunk az ország összes bevetett területének l h része tengerivel van bevetve ; ellenben a burgonya még V* 2-ed részét sem teszi. Austriában ellenben a burgonya Vio-ed részig emelkedik, ellenben a tengeri elenyészőleg csekély mértékben 3V* a /»-ot sem tesz. E különböző termelési viszonyok megadják, mint már mondtam, a fejlődésnek eltérő irányát, mert a szesztermelésnek természetszerű irányát nem a mezőgazdasági szeszfőzés képezi, mint azt Szentkirályi Albert képviselő ur ma mondta, hanem ellenkezőleg a szesztermelésnek meg van a maga természetszerű vonzódása a központosító nagyüzem felé, mert csupán csak ez teszi lehetővé, hogy aránylag csekély termelési költséggel minél tökéletesebb gyártmányokat állítsunk elő s hogy a fejlett üzleti és kereskedelmi ismereteknél fogva az iparnak versenyképességét biztosítsuk. Kivétel ez általános és természetszerű iránytól ott van, a hol egy ország különösen fontos vidékének fö'terményét a burgonya képezi, így például Austriának galicziai részében vagy Németországnak úgynevezett ó-porosz tartományaiban, a hol általában véve a silány könnyű homokföldek, zord, száraz éghajlat más termény előállítását alig engedi meg. Ott természetesen utalva vannak a burgonya-szeszfőzésre. A hol pedig erre utalva vannak, ott szükségkép utalva vannak a mezőgazdasági szeszfőzésre is, mert a burgonya nagy súlyánál és teriméjénél
