Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.
Ülésnapok - 1887-107
128 107. országos ülés május 29-én, kedden. 1888. gyár ment tönkre, kinek jutott eszébe, hogy azokat kisajátítsa. (Ügy van! Ugy van! balfelől.) Hát ha a kisebb embereket el lehetett akkor nyomni, — és azzal nem is törődött senki, hogy azok ennek következtében tönkre mennek-e vagy nem, hogy gazdaságát fön tudja-e tartani vagy nem: — akkor nem értem azt, t. ház, hogy egynehány dúsgazdag ember kedvéért ilyen új elvet állítunk fel, a mit fel nem állítottunk 1884 előtt a gazdasági szeszgyárakra, hogy az most itt érvényesíttessék. (Helyeslés balfelől.) Ismétlem, t. ház, nem tudom, hogy a t. ministerelnök ur azt akarta-e mondani, de ezen kérdést tisztába kellett hoznom, még mielőtt határozottan kijelentettem, hogy én azon elvet fogadom el minden megszorítás nélkül, hogy Magyarországon csakis a gazdasági szeszgyárak felvirágzása és kiterjedése bir czélszerüséggel. (Helyeslés haloldalon.) Én a nagy ipart még károsnak is tartanám az esetben, ha olyan nemzetgazdászati monstruositásokká nőnék ki magokat, mint Angliában, a hol 13 gyár látja el Angliának s gyarmatainak roppant szeszszükségletét. Nálunk sem vezettek az ipari gyárak egyébre, mint arra, hogy tulajdonosaik általa meggazdagodtak a közérdek kárára, mert hiszen azon törvény alapján és segítségével gazdagodtak meg, mely egyszersmind a gazdasági szeszgyárakat megbénította. (Igaz! ügg van! balfelől.) Más tekintetben is közvetve károsnak tartom a nagy ipar kifejlődését és pedig azért, mert a szállítási viszonyoknál fogva is tengeri feldolgozásra van utalva, pedig a tengerit a gazda otthon, ugy a hogy van, sokkal előnyösebben fel tudja használni hústermelésre s 2—3 írttal drágábban tudja ily módon értékesíteni, mintha olcsó áron a szeszgyárosnak adná. A burgonyánál egészen másképen áll a dolog, mert ez csakis a kifőzés által kapja meg valóságos takarmány értékét, mert a kifőzés által nagy keményítő tartalmától megfosztatik és a moslékban találjuk fel aztán azon igazi és helyes arányt, melynek ezélszeríí takarmányban kell lenni, a nitrogén tartalmú úgynevezett protein testek és a nitrogén nélküli szénhydratok közt. De különben is t. ház, én valóban nem értem, hogy a mi nagy tőkénknek itt Magyarországon, a hol az ipar mezején jóformán még minden tér parlagon hever, hogy ne említsek egyebet, csak a pamutvagy gyapjú-fonást és szövést, a mire számos millió megy ki tőlünk Austriába, hogy mi szükség van itt a nagy tőkének magát épen a szesziparra — hogy ugy mondjam — capricirozni, (Tetszés balfelől) a mivel a mezőgazdaságnak —úgyszólván — szájából veszszük ki a kenyeret, a mire pedig a mostani súlyos viszonyok közt a mezőgazdaságnak oly nagy szüksége van. Hát, t. ház, én valóban nem értem, miért legyünk mi tekintettel azon nagy tőke iránt, mely csakis egy sokkal nagyobb és sokkal fontosabb közérdek árán és annak rovására képes élősködni. (Ugy van! bal- és szélsőbalon.) S azt hiszem — és ez erős meggyőződésem — hogy azon intézkedés, hogy a mi reánk contingentált összes szeszmennyiség a mezei gazdasági szeszgyáraknak adassék át: az egyedül üdvös és egyedüli kedvező elintézése volna ez ügynek Magyarországon. (Helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház! (Halljuk! Halljuk.') Azt hiszem, hogy ez intézkedés az életet adná vissza Magyarországazon vidékeinek, amelyek sokkal gyengébb termőképességű talajjal birnak, de olcsó tüzelőanyaggal rendelkeznek és még a termékeny alföldnek is csak a legnagyobb hasznára válna, ha ott elterjednének a gazdasági répaszeszfőzdék, mert ez legkönnyebben tenné lehetővé azt, hogy azon vidékeken a hústermelés és a szesztermesztés közti helyes arány helyreállittathatnék, a mi tetemesen meg van zavarva az által, hogy nagy területű legelők és rétföldek törettek fel az utóbbi időben. 10—12 métermázsa burgonya és répaterméstöbblet értékesíttethetnék Magyarországon haszonnal ez által, a mi 400 ezer holdnak felel meg, mely 400 ezer hold 5—6-szor annyi "területet vonna maga után, a mely a mostani gazdasági viszonyok igényeihez képest rationalisan lenne művelhető. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Egy más tekintetet is keli venni, tudniillik azt, hogy a gazdasági szeszgyárak sokkal biztosabb adóalapot képeznek az államra nézve, mint a nagy ipari vállalatok; mert utóvégre is történjék meg az, hogy példának okáért aromán vámháború nem szűnik meg, történjék meg az, hogy például Amerikában a tengeri termés nem sikerül, hogy Francziaországban, a miről szó volt, tengerinket vámmentesen fogják behozni, vagy bármi más eseménynél fogva dráguljon meg a tengeri nagy mértékben s ehhez járuljon egy Bécsben inscenirozott s nagy pénzérő által támogatott tengeri-ring ép azon időpontban, mikor az alkalmas a kellő hatást előidézni : akkor ez maga tönkreteheti egész nagyiparunkat, a mely pedig oly büszkén állítja magáról, hogy ő az egyedüli, a mely a magyar szesztermelést meg képes védeni az osztrák szesztermelés ellen. A gazdasági szeszgyárak nem igy teszik számításukat, azok nem a szesznyereményre alapítják számításukat, hanem csakis arra, hogy az ő távoleső és nagy súlylyal biró, tehát nem szállítható terményeiket piaczi áron adhassák el; ha pedig a piaczi ár sülyed is, csaklejebb ne sülyedjen, mint a termelési költség, az a gazdasági szeszgyár még ez esetben is kihúzhatja az életét, mert
