Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.

Ülésnapok - 1887-107

107. országos ülés május 29 én. kedden. 18SS. 125 mány exposéjában állította, a szónok beszédének befejezése után feláll a pénzügyminister, megczáfolja az ellenzéki szónokot és kimutatja, hogy a deficit nem nagyobb és egy év múlva a zárszámadások nem a pénzügyministernek, hanem az ellenzéki szónoknak szolgáltattak igazságot. Bátor voltam szerény nézeteimet előadni, lehet, hogy ezeknek nem helyes volta ki fog mutattatni, de hiszem, hogy a jövő azoknak igazságot fog szolgáltatni. A törvényjavaslat beterjesztését,t. ház, hazánk pénzügyi helyzete megkövetelte, az abban foglalt adóreform államháztartásunkban az egyensúlyt nem fogja helyreállítani, de deficitünket csökkenteni fogja. A törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés jobbról.) Szentkirályi Albert: T. képviselőház! (Halljuk!) Hogy némileg áttekinthetővé tegyem a tárgyalás alatt levő sokoldalú kérdést, szükséges mindenekelőtt, hogy kiemeljem azon szempontokat, melyekből egy helyes és czélszeríí szeszadótörvényt tekinteni kell. Ezen szempontok a következők : Először is biztosítani kell az államnak a jövedelmet; másodszor tekintetbe kell venni az ipart, vagyis a szeszgyártást magát; harmadszor a fogyasztó közönséget és negyedszer a pálinkafogyasztás körül felmerülő morális és egészségügyi szempontokat. Mindenek előtt kijelentem, hogy az utóbbi két pontra nézve az előttünk fekvő törvényjavaslat nem intézkedvén, bírálatomban ezeket én is mellőzöm. Szorítkozom tehát a két első pontra, tudniillik a törvényjavaslat pénzügyi és nemzetgazdasági részére. (Halljuk!) A t. előadó ur helyesen jegyezte meg, hogy e törvényjavaslat sikere legfőképen azon fordul meg, hogy helyesen van-e az adó magassága meghatározva, mert ha ez el van tévesztve, ez egymaga koczkáztatni képes az egész törvényjavaslat kedvező sikerét. Engedje meg a t. ház, hogy a törvényjavaslatnak ezen fontos részével kissé behatóbban foglalkozhassam, mint az eddig történt. (Halljuk!) Azadó jövedelmezőségének emelésére mindenesetre az első és legközvetlenebb eső eszköz az adó emelése; de egy fogyasztási adónál még más körülmények is nagy befolyást gyakorolnak, mert ezen adó a fogyasztóknak részint szabadakaratára, részint fogyasztó-képességére van basirozva. Ilyen az a körülmény, hogy miféle társadalmi osztályokra terjed ki a szeszfogyasztás, milyen arányban van az a többi adókkal, a népességszaporodásával, vagyonosodásának emelkedésével. A ki a külföldön járt, az tapasztalhatta, hogy ott a szeszfogyasztás az összes néposztályokra kiterjed, ajobbmódú, a gazdagabb osztályok is résztvesznek a fogyasztásban s igy azon osztályok is, melyek legkevésbé érzik az adóemelés terheit. Ennek tulajdonítom én nagyrészben azt, hogy a külföldön, ámbár többször és nagymérvű adóemelések is történtek, a szeszfogyasztás nem csökkent, legalább nem hosszú időre. Ehhez járul a népesség nagymérvű szaporodása, a mi természetszerű fokozását idézte elő a szeszszükségletnek és a vagyonosodás emelkedése, melynél fogva a nép azon helyzetbe jutott, hogy a szeszfogyasztást nem volt kénytelen nélkülözni. De ne téveszszük szem elől, hogy mindezek daczára a szeszadónak nagymérvű és hirtelen bekövetkező emelése mindenütt a legnagyobb visszatetszést, sőt nagy zavarokat is idézett elé. Oly nagymérvű adóemelést, mint itt terveztetik, én a szeszadó^egész történetében csak kettőt tudok. Az egyiket Angliában ezen század 20-as éveiben , a másikat Amerikában a nagy polgárháború alkalmával, a mikor a pálinkaadó 20 centről két dollárra emeltetett, a minek következése azután az lett, hogy a pálinkaadó jövedelme Amerikában 1868-ban 18 millió dollárra csökkent, mig 1872 ben, a midőn ezen adó 50 centre szállíttatott le, a szesz jövedelme egy év alatt 49 millió dollárra emelkedett, így volt ez Francziaországban is 1870-ben, a midőn ez adó 90 francról 156 frankra emeltetett. Igaz, hogy Francziaországban, a hol szintén nagy csökkenése fordult elő a szeszfogyasztásnak és évek kellettek hozzá, mig a szeszfogyasztás ugyanazon niveaura emelkedett, a melyen volt, ez hamarabb következett be de; ezt én legnagyobb részt annak tulajdonítom, hogy a szesz maga lett sokkal olcsóbbá, a mennyiben a drága cognac vagy borból készített szesz helyett a lisztes anyagokból és czukor-üledékből készült szesz jött forgalomba, a mi nagyon természetesen sokkal olcsóbb volt. Mindezekből én azt következtethetem, t. ház hogy az a körülmény, ha mi ily nagy mértékben emeljük az adót, mint itt tervezve van, tudniillik a nagy gyáraknál 8 írtról, a kisebb gazdasági gyáraknál pedig 5 írtról 35 frtra, nálunk is ugyané hatást fogja gyakorolni ez intézkedés és annyira fog a szeszfogyasztás csökkenni, a mire talán a t. kormány egyelőre nem is számolt. Ezen aggodalmam annyival is inkább megerősödik, hogy ha a mi viszonyainkat és azon hatást tekintem, amelyet a mi szeszfogyasztó közönségünkre gyakorolni fog az a körülmény, hogyha a pálinka ára legkisebb számításom szerint 50 — 60 krra fog emelkedni. Mert kikből áll a pálinkaíbgyasztó közönség nálunk? Tudjuk azt, hogy nálunk a műveltebb és vagyonosabb osztályok ki vannak zárva a tömeges pálinkafogyasztásból, a mi igen szerencsés körülmény ugyan, de ez is csak megerősíti azon ténynek nagy fontosságát, hogy nálunk épen azon osztályok vannak kizárva a szeszfogyasztás-