Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.

Ülésnapok - 1887-107

126 107. országos ülés májas 29-én, kedden. 1888, ból, kik a szeszadó emelését legjobban elbírják. Nálunk gyármunkások és nagy városokban alkalmazott napszámosok, kik rendes jövedelemmel birnak és ennek bizonyos részét rendesen pálinkafogyasztásra használják, igen kevesen vannak ; nem ugy, mint például Belgiumban és Angliában, a hol ez osztály 20—25 százalékát képezi a lakosságnak. Nálunk a pálinkafogyasztók leginkább mezei munkások, zsellérek, cselédek, kisbirtokosok és részben kisiparosok is városokban és vidéken; de ezek oly nagy számmal nincsenek, hogy döntő befolyást gyakorolhatnának a szeszfogyasztásrä. Tudjuk, t. ház, hogy a cseléd mit keres évenkint? 36 frt készpénzfizetést, 10 köböl gabonát, egy hold föld használását, szabad lakást és fűtést, továbbá egy marha tartását, a mi 8—10 forintért megváltható. A zsellérek jóformán kétszer annyit keresnek. Lehet tehát az előbbi osztály egész keresetét 120 forintra, a másikét 250 forintra tenni. Ez, t. ház, elenyésző kevés, hogyha tekintetbe veszszük azt, hogy például Belgiumban egy mezei munkásnak a minimalis évi keresménye 800—900 francra tétetik és ez is a segélyezendő munkások sorába soroztatik. Maradnak tehát a kisbirtokosok, mint a legnagyobb szeszfogyasztó közönség. Hát, t. ház, én nem tudom, hogy minálunk a kisbirtokosok számban gyarapodtak, de jövedelmük határozottan csökkent azon árhanyatlásnál fogva, a mely a terményeket az utolsó időben érte. (Igaz! Ugy van!) Igaz, hogy ez nem mindenütt van igy, t. ház; vannak vidékei az országnak, hol a kisbirtokosság határozottan vagyonosodik, habár számban nem növekszik, de ez Magyarországnak csak kisebb részén van igy s épen ezen a részén áll be azután az a veszély, hogy a borfogyasztásra térnek vissza az emberek, ha a pálinka túlságosan meg fog drágulni és a mi a megdrágulással együtt jár, tetemesen meg is fog romlani. Én, t. ház, a törvényjavaslatnak ezen hatását a legszerencsésebbnek mondanám, mert mindenesetre a bortermelést én is sokkal fontosabb nemzetgazdasági tényezőnek tartom az országban, mint a pálinkagyártást; de akkor ott vagyunk, hogy hol marad a szeszjövedelem, a mire az országnak és nemzetnek okvetlenül szüksége van. Mindezekből, t. ház, én azt következtetem, hogy az által, ha a pálinka túlságosan meg fog drágulni, a fogyasztás is csekélyebb lesz. Ezt nem theoriából mondom, hanem gyakorlati tapasztalataim alapján, mert volt alkalmam igen sok oly polgártársainkkal összejönni, a kik Amerikába kivándoroltak és onnét hazatértek. Egyiket sem mulasztottam el megkérdezni, hogy: hogy ízlett az amerikai pálinka és sohasem kaptam más feleletet, mint azt, hogy ők az amerikai pálinkának még ízét sem ismerik, mert az nagyon drága. T.ház! Ha egy zemplénmegyei tótot le lehet Beoktatni a pálinkaivásról, mert a pálinka drága, akkor, midőn ő 2—3 aranyforintot keres naponként, azt hiszem, nem fog egyéb befolyást gyakorolni ez a körülmény itt sem, mert azt is gyakorlatból mondhatom — és erről meggyőződhetik mindenki — hogy igen ritka eset az, hogy a ki Amerikából hazajön, ismét apálínkaiváshoz hozzászokjék, ha az idevaló olcsó pálinkát kapja is. De mondhatnák azt, hogy az emberi természet nem változik; sohasem csökkent még a pálinkafogyasztás adóemelés által hosszabb ideig s az emberek mindig találnak pénzt szenvedélyeik kielégítésére. T. ház! Én ezt nem találom egészen helyes okoskodásnak, de ha helyes volna, ez lenne a legnagyobb szerencsétlenség az országra, mert ha már most az igen olcsó pálinkaárak mellett oly nagy összegeket von el a pálinkafogyasztás a családnak ugy is nagyon fogyatékos ruházkodási, élelmezési és culturalis kiadásaitok a mi minálunk oly szűkre van mérve, hogy a külföldön talán Ínség és nyomornak is vétetnék, mi történnék akkor ezen családokkal, ha a pálinkafogyasztásra háromszoros összeg vonatnék el ? T. ház! Ezek volnának azon tényezők, melyek az államot jövedelmében megkárosítanák. De e mellett a pálinka adójának nagymérvű emelkedése maga után vonná a nagymérvű sikkasztást és csempészetet; mert a szeszadó-törvény történelmében egyike a legfontosabb tényezőknek és a legérdekesebbeknek épen a sikkasztások és csempészetek története. Igen sajnálom, hogy ezen igen érdekes részére a szeszadó-törvénynek ki nem terjeszkedhetem, az idő rövidsége miatt, csak egyes példákat vagyok bátor futólag megemlíteni, mint például azt a körülményt, hogy Angliában másfél század véres küzdelmébe került, a mi sok emberélet áldozatot követelt, mig a jelenlegi tűrhető állapotokat előidézni tudták. Amerikában 1792-ben mindjárt az anyaországtól elszakadás után kitört a whiskyinsurrection, a midőn behozatott a szeszadó, ugy hogy magának Washingtonnak kellett ezen lázadást 15 ezernyi sereggel elfojtani. Midőn 1864-ben a magas adóztatást behozták, rögtön kifejlődött, még pedig a legnagyobb mértékben a sikkasztás, annyira, hogy 13 millió gallon proof — 4-154 liter — megadóztatott szesz mellett 90 millió gallon plust termelt és fogyasztottak el adó nélkül. Oroszország Eldorádója a sikkasztásoknak. Ott a gyárak egész biztosítási társulatokat képeznek egymás közt, a büntetéspénzeknek egyenlő felosztása czéljábói külön sikkasztó gyárakat állítanak, a melyet maguk adnak fel, hogy az alatt bátran sikkaszthassanak (Derültség a szélső baloldalon) és ezen az utón 200 millió rubelre teszik az orosz kormánynak veszteségét évente. Francziaországban 80 millió frankra teszik a sikkasztás folytán bekövetkezett veszteséget. Olaszországban egyre-másra buknak a nagyobb gyárak s ép a múlt heti lapok-