Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.

Ülésnapok - 1887-106

120 106. országos ülés május 28-án, hétfőn. 1888. ugyan e törvénynek elhalasztását vonná maga után. Tehát a legjobb esetben is fenmaradnának azok a veszélyek, melyek miatt a gyáraknak — mint mondám — tönkremenését ecsetelték előttünk. Helfy Ignácz: Kilencz évig jobban menne dolguk! Tisza Kálmán ministerelnök: Én nem hiszem, hogy jobban menne, mert nem a dolog lényegében fekvő feltételek azok, a melyekhez a törvényjavaslat megszavazását kötni méltóztattak ; de hogy valakinek dolga jobban menjen, annak élni kell (Ugy van! jobbfelöl.) Ne engedjük tehát elpusztulni, mielőtt még jobban mehetne dolga. (Tetszés jobbfelftl.) Itt eszembe jut — ne méltóztassanak sértésnek venni a képviselő urak, nincs benne semmi bántalom — eszembe jut egy hajdani anecdota, midőn egy szegény tót napszámom késő őszszel szőlőőrnek menvén, mindig rimánkodott, hogy jöjj fel már nap, de bizony az csak nem jött, hanem késett, késett és mikor utoljára az első sugarak kisütöttek, akár már a szegény tót napszámos meg volt fagyva. így járnának a szeszgyárak a t. képviselő urak kívánságai folytán. (Derültség a jobboldalon.) T. ház! Még egy eszmét is hallottam — mert csak a főbbekre óhajtok ma felelni, a mellékesetekre, azt hiszem, a részletes tárgyalás alkalmával lesz módom reflectálni — hogy most, ugy a mint a törvényjavaslat van, a kis üstök termelése emelkedni fog. (Halljuk! Halljuk!) Erre nézve, t. ház, egyfelől megkívánom jegyezni, hogy kivált azok, kik a eontingentálás mennyiségét kicsinynek tartják, már azon szempontból sem tennék helyesen, ha a kis üstöket végleg eltörölni akarnák, inert azon rendszer, melyet a t. képviselő urak, mint egyedül üdvözítőt említettek, kis üstöt egyáltalában nem ismer; de megvallom, azon megszorítások után, melyeket a képviselőház és a pénzügyi bizottság is a kis üstökre nézve behozott, attól, hogy ezek túlterjedjenek az eddigi mértéken, nem csak félni nem lehet, de hiszem, hogy egy bizonyos mértékig leszáll a kis üstök termelése. Hogy miben állanak a megszorítások, azt a törvényjavaslatnak részletes tárgyalása meg fogja mutatni. De e kérdésnél furcsa helyzetben vagyok, mert méltóztatnak emlékezni, hogy 1883-ban, midőn a szeszadó-törvény tárgya]tátott, csak azon kismérvű megszorítások is, a melyek akkor contempláltattak, mily nehezen fogadtattak el és hogy mennyire tolatott előtérbe az ország némely vidékének életérdeke, a mit a kormány fiscalis szempontból az államkincstár jövedelmeiért fel akar áldozni. Napokig tartott — ha nem csalódom — akkor a vita. Én voltam az, a ki akartam ugyan a kis üstöket fentartani, de azt hittem, hogy a nélkül, hogy az illető vidék érdekei szenvednének, azokat bizonyos fokig meg lehet szorítani és most, ugy látom, lassankint azon helyzetbe jövök, hogy én védem a kis üstöket a túlságos ellenségeskedés ellen; (Derültség és tetszés a jobboldalon) még pedig védem egyfelől azért, mert azt hiszem, hogy ez valami igen nagy kárt az államkincstárnak és az iparnak tenni nem fog, másfelől pedig némely vidéken azoknak a kellő korlátozás mellett való fentartása ma még csakugyan szükséges. (Élénk helyeslés jobbfelől.) A törvényjavaslatnak azon kérdései között, melyek szóba hozattak, még van egy kérdés, melyről pár szót kívánok szólani. (Halljuk!) Felhozatott ugyanis az, hogy helyes lehet kikötni, hogy bizonyos számú évek múlva a contingentált összeg kiszámítása, természetesen az arányok megváltoztatása nélkül, eszközölhető legyen; de egy t. képviselő ur azt tette hozzá : ha azonban az helyes és szüséges, azt a törvényhozásnak kell fentartani. Nem tagadom, t. ház, én gyakorlatiabbnak tartom, ha a kormányok bízatnak meg, mert az kisebb apparátussal könnyebben eszközölhető, de ime, ezennel ünnepélyesen nyilvánítom, hogy ha kívántatni fog, hogy az a felhatalmazás töröltessék és a változtatás csak törvényhozási úton történhessék — különben erre külön felhatalmazás nem is kell, mert az mindig megtörténhetik — én ahhoz igen szívesen hozzá fogok járulni, mert a kormány meghatalmazásainak gyarapodása — bár tudom, hogy gyakran az ellenkezővel vádoltatom — nekem ily téren soha vágyaim tárgyát nem képezte. (Derültség és tetszés a jobboldalon.) Három, elismerem, fontos kérdés hozatott fel, de azt tartom, hogy ezek egyike sem oldható meg ezen törvényjavaslatban. Egyébiránt ezt a t. képviselő urak sem kívánták talán a rectificált szeszre szorításnak kivételével, de kívánták volna, ugy látom, mindenesetre azt, hogy ugy a contingentált összegnek a gazdasági és ipargyárak közti felosztására, mint a regale megváltására nézve ezen törvényjavaslat alkalmából a kormány javaslatai előterjesztve lennének. Ezekről kívánok szólni. (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt megjegyzem, hogy azt, hogy emberi fogyasztásra csak rectificált szesz használható, ebben a törvényjavaslatban már csak azért sem lehetett volna kimondani, mert — a mint méltóztatnak tudni — ez a törvény a magyar korona országaira vonatkozó általános közös törvény lesz; míg a kimérési jog, vagy a korcsmai és vendéglői felügyeletnek meghatározása Horvátországnak autonóm j oga. Ezen kérdés tehát oly térre tartozik, a mely az autonómiát nem érintvén, Magyarország többi részeire lesz kötelező. (Helyeslés a jobboldalon) De még egy más okom is van, a miért most szóba hozni nem tartottam helyesnek és ez épen