Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.

Ülésnapok - 1887-106

106. országos ülés májas 28-án, hétfőn. lítóS. 121 a figyelem a regale-birtokosokra és regale-bérlőkre nézve, mert akár méltóztatnak csak igy szavamra elhinni, akár nem, de ha végére méltóztatnak járni, meg fognak róla győződni, a szesz árának felemelése nem fogja a fogyasztást sokkal kisebb részével sem csökkenteni annak, a mennyivel csökkenne az eleinte, ha kimondatnék, hogy csakis rectificált szesz az, a mi emberi fogyasztásra való. (Ugy van! jobbfelöl.) Ez határozottan igy van ; méltóztassanak csak ezt megkérdezni a Magyarországon lévő nagy szeszgyárosoktól, kik destillált szeszt árulnak a kereskedelem számára. Ezek, ha a vidéki vendéglősöket ki akarják szolgálni, kénytelenek egy bizonyos quantumot — bár meg van a készletük — a rectificálatlan szeszből kiadni, mert minden próba a rectificált szeszre nézve oda vezetett, hogy azt nem itták, hanem inkább elmentek a harmadik faluba rectificálatlan szeszért, (Ugy van ! jobbfelöl.) Ez tapasztalati tény. Ha tehát nem akarjuk, hogy a regalejövedelem igazán rögtönözve nagyot csökkenjen, akkor ezt a kérdést most addig, mig a regale megváltása meg nincs, szóba hozni nem lehet.(Helyeslés jobbfelől.) Egyébként legyen meggyőződve a t. képviselő ur, hogy ezen fontos közegészségügyi szempont az én szemeim előtt is lebeg és a mint azon kérdéseken túl leszünk, a melyek által az állam érdeke a magánérdek megóvása mellett érvényesülhetni fog, erre is és ha élek, mentül előbb okvetetlenül ki fogom figyelmemet terjeszteni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) A mi az összeg felosztását illeti, én nem tehetek róla, t. képviselőház, hogy ma sem mondhatok egyebet, mint a mit a pénzügyi bizottságban mondottam. En megmondtam ott azt, hogy mielőtt magam elhatároznám, ez ügyben a legközelebb érdekeltekkel és szakértőkkel egy enquéte-t fogok tartani. Ez enquéte-t már össze is hivtam s néhány nap múlva, azt hiszem, ha az urak idefáradnak, össze is fog ülni. De azt hiszem, hogy mielőtt ez enquéte-t meghallanám, részletekbe menő positivumokat mondani csakugyan különös lenne ; mert vagy azt kellene tennem, hogy — ha az enquéte eredménye más volna — visszavonjam, a mit már egyszer mondtam, vagy pedig hallgatnom kellene, ha azt mondanák, hogy minek fáradjunk fel, ha már a kérdés nélkülünk is el van döntve, (ügy van! jobbfelől.) De azt megmondtam a pénzügyi bizottságban, megmondom ma is, hogy igenis ezen összegfelosztását — daczára annak, hogy a bonificatio által már meglehetős jótéteményben részesülnek a gazdasági szeszgyárak és hogy ezt némelyek sokalják — akként óhajtom foganatosítani, hogy a gazdasági szeszgyárakat a kiosztásnál előnyben akarom és fogom részesíteni, (Helyeslés a jobboldalon) épen ugy, mint a hogy az összes contingens kiszámításánál ők nem reducáltattak az KÉPVH. NAPLÓ 1887.—92. V. KÖTET. alapulvételnél az adótétel szerint termelhető öszszegre, hanem egy igen nagy összeg adatott hozzá az ő termelésük összegéhez, (ügy van! jobbfelől.) En azt hiszem — a nélkül, hogy azt akarnám mondani, a mint mondatott, hogy a gazdasági szeszgyáraknak kell minden tért elfoglalniuk tiz év alatt — ha e törvény megalapittatik egyfelől, másfelől pedig, ha mezőgazdáink többen, mint eddig tették, elszánják magukat arra — mert tették hála istennek eddig is — hogy a törvényben nyújtott előnyöket kihasználják, a mezőgazdasági szeszgyárak okvetlenül szaporodni fognak. Azt is hiszem, hogy ez ellen senkinek sem lehet kifogása, habár nem tagadom, hogy az ipari gyárak fontosságát államgazdasági, sőt mezőgazdasági szempontból is megtagadni nem lehet. (Helyeslés.) De minden előnynél és minden fejleszthetési módnál a fődolog az, hogy az előny ugy adassék, hogy az által az ipari, a nagy szeszgyárak fennállása és jövője ne veszélyeztessék; mert a mely perczben e tekintetben átlépjük a kellő határt, egyfelől jogos magánvagyont sértenénk, másfelől pedig lesülyesztenők, legalább egy ideig, szesztermelésünket oly mértékben, melyet aztán nem a mi mezőgazdasági szeszgyáraink, hanem más szeszgyárak foglalnának el. (ügy van! jobbfelől.) Sem egyiket, sem másikat tenni nem lehet. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Gróf Dessewffy Aurél képviselő ur csodálkozását fejezte ki a felett, hogy itt, a hol mégis a képviselők nagy többsége mezőgazdákból áll, nem követelték, hogy azon felosztási törvény előzetesen benyujtassék, mig Austriában, mely inkább iparállam, ezt a gazdák el tudták érni. (Halljuk! Halljuk!) Itt, t. képviselő ur, először is azt hiszem, egy kis tévedés van, mert igaz ugyan, hogy Austria iparállam általában, de a szeszipar tekintetéből inkább gazdasági állam, mig nálunk a nagy szeszipar sokkal inkább létezik, mint Austriában. (ügy van ! jobbfelől.) Tehát nagy különbség abban, a mi itt vagy ott létesíttetett, nem létezik. De másfelől, minthogy a ház többsége — a mint a képviselő ur helyesen mondja — gazdákból áll, kérdem, hát vájjon a contingentált összeget a kormány saját tetszése szerint fogja-e felosztani a mezőgazdasági és az ipari gyárak közt? Nem. Azon törvényjavaslat a ház elé fog kerülni és a háztól s általában a törvényhozástól fog függeni, hogy azon arányt, melyben a részesítést a kormány javasolja, elfogadja-e, vagy pedig módosítani fogja-e azt? (Ugy van! jobbfelől.) Itt már — bár egy időben az is szemére vettetett a kormánynak —• megőrizte a kormány a szabad kezet, mert e kérdésben a magyar törvényhozás önállóan intézkedik. És én épen azért, mert nem tartanám lehetőnek és az ország érdekében helyesnek, hogy az 16