Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.

Ülésnapok - 1887-106

116 106. országos ülés május 28-án, hétfőn 1888. melynek megfelelő javaslatot az osztrák parlament bizottságában Menger képviselő nyújtott be, tudniillik, hogy csak oly szesz bocsáttassák forgalomba, mely már rectificálva van, ezzel a közegészségügyi tekintet meg lett volna óvható és az ez irányban felmerülő aggályoknak megnyugvás nyújtatott volna. (Helyeslés a baloldalon.) Én tehát azon reményemnek adok kifejezést, hogy a t. ház ezen szempontot nem fogja figyelmen kivül hagyni, mert azon két alapelv, melyre a t. ministerelnök és pénzügyminister ur azon javaslatot fektette, tudniillik egyrészt a szeszmennyiség contingentálása és azadótétel — ezen két szemponttalösszeköttetésben nincs és másrészt, ha ily reform behozatnék, ez oly előlépést jelentene, a mely ha már Németországban elfogadtatott, nem értem, hogy ugyanazon törvényben, mely csak a német törvénynek utánzása, miért ne hozassák be nálunk is ? Ismétlem, nagyon sajnálom, hogy a törvényjavaslat nem a szeszmonopoliumra alapíttatott, a mely ezen adónemnek mindenesetre nagyobb mérvű kihasználását tette volna lehetővé. De nem értek egyet a t. előadó úrral abban a tekintetben, hogy azért nem fogadta el a kormány a monopóliumra alapított szeszadó-reformot, mert az ugrás a sötétben s erre csak azt vagyok bátor megjegyezni, hogy a kormány javaslata épen olyan ugrás a sötétben, mint amaz, (Tetszés. Ügy van! a baloldalon) mert ez complicáltatik azon bonyolult viszonynál fogva, hogy a contingentált mennyiség megállapítása az utóbbi hat év adataira van alapítva és mely sem a kis üstök utján való szeszfőzés, sem az adómentes főzés által termelt mennyiséget nem vette tekintetbe. Ebből tehát világosan következik, hogy igen könnyen megeshetik, hogy egy fél esztendő múlva az tíínik ki, hogy a felvett contingens túlmagas, minek következtében azt le kell majd szállítani, Igaz, hogy a pénzügyi bizottság erre nézve azt a módosítást ajánlja, hogy a contingentált mennyiség három év múlva revideáltassék, de nézetem szerint annak megváltoztatását csakis a törvényhozás belegyezésével lehet eszközölni. (U'jy van! bal felöl.) A mi különben a törvényjavaslatot magát és azon elveket illeti, melyekre az fektetve van, a szakkörök és mindazok, a kik ezzel foglalkoztak és kik e tekintetben hivatvák véleményt mondani és azok is, kik gazdászati szempontból illetékesek, mind elismerik, hogy a törvényjavaslat minden esetre előlépést foglal magában annyiból, mert legalább azt a reményt nyújtja, hogy az 1884-iki törvény hatása következtében annyira hanyatlott a mezőgazdasági és más ipari szesztermelés, mely ma határozottan oly állapotban van, hogy fenmaradása immár kétségessé válhatott volna az 1884-iki törvény változatlan fenmaradása alatt, némileg sanáltatni fog. De nagy kérdés az, ha tekintjük a szeszipart általánosságban az egész monarchiában és azután Magyarországban, vájjon azon elvekkel, melyre a törvény alapítva van, legalább biztosíttassék, hogy a belfogyasztást, a mely kisebb adótétellel, körülbelül 872 ezer hectoliterben van contingentálva, saját szesztermelésünk lesz-e képes ellátni ? Ez szerintem e tekintetben a legfontosabb, mert hogyha már általában a ezukoradótörvényjavaslat tárgyalásánál is kimondatott, be lett igazolva és nem lett egy oldalról sem tagadásba véve, hogy a ezukoradó által mindenesetre Magyarország hoz a túlsó félnek egy bizonyos áldozatot, ugy viszont követelhetjük, hogy compensatiót nyerjünk az által, hogy viszont a szesz utján ők hozzanak bizonyos tekintetben áldozatot. (Helyeslés bálfelöl.) Már most, hogy ez a contingentált 872 ezer hectoliternyi szeszmennyiséggel egyrészről, másrészről azon bonificatio által, mely a mezőgazdasági szeszgyáraknak nyujtatik, ez el lesz-e érve és el lesz-e kerülve azon baj, a melyre a szakértők is rámutattak, hogy a galicziai szesztermelésnek nagy haladása, másrészről az ottani burgonya előállításának olcsósága és a munkásviszonyok kedvezőbb viszonyai folytán a galicziai termelés mindig emelkedvén, az ottani szesz Debreczenig és Nyíregyházáig ne terjedjen: ez, nézetem szerint, azon kérdés, a mely első sorban lett volna megoldandó és melyre az előadó ur előadásában kellő megnyugtatást nem nyújtott. (Ugy van! balfelöl.) Már most legyen szabad a törvényjavaslat egyéb hiányaira is rámutatni. (Halljuk!) Azt hiszem, hogy mindenütt és különösen a magyar törvényhozásban, a hol a gazdák vannak túlsúlyban, mégis különös jelenségnek kell tekintenünk azt, hogy a mikor contingensről, tehát a termelésnek bizonyos megszorításáról van szó, mert köztudomású dolog, hogy eddig az ipari és gazdasági szeszgyárak által körülbelül 1.400,000 hectoliter termeltetett, miután a contingentálás folytán ezentúl sokkal csekélyebb lesz a 35 forintos adótétel melletti termelés, valamint ugyancsak csekélyebb a 45 frtos adó melletti, a fogyasztás csökkenése következtében ; továbbá csökkenni fog az egyes államok által nyújtott export praemiumok következtében, részint pedig Austriának fokozottabb és előrehaladottabb szeszipara folytán— hogy akkor, mikor a magyar törvényhozás a 882 ezer hectoliter contingenst elfogadja, habár mezőgazdasági ország vagyunk, a törvényjavaslatban nem mondatik meg és tulaj donképen sötétségben vagyunk e tekintetben, hogy miképen fog tehát e 872 ezer hectoliternyi szesz az arra igényt tartó szesztermelők közt elosztatni. Austriában, mely Magyarországgal szemben iparos állam, látjuk, hogy a gazdasági érdek ki tudta vívni azt, hogy a képviselőház bizottságában addig nem mentek az adójavaslat tárgyalásába, mielőtt a megosztási terv elő nem terjesztetett. (Helyeslés a baloldalon.)