Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.

Ülésnapok - 1887-106

106. országos ülés május 28-án, hétfőn 1888. { { 5 a franezia piaczot is és a kiviteli országokban a belföldi áraknak a világpiaczi áraktól való függőségénél fogva rendkívüli árhanyatlást idézett elő. Németországban a szesztermelők számítása szerint ezen árhanyatlásheetolerenkint 15 márkát tesz,a mi a német szesziparra évenként körülbelül 60 millió márka veszteséget jelent. De nem bírunk versenyezni még Romániával sem, mely néhány év óta 25 franc praemiumban részesíti a kivitt szeszt hectoliterenkmt. Ily körülmények között alig van kilátás arra, hogy szeszkivitelünk, mely különben is mindig szűk keretben mozgott, valami nagyobb lendületet vehessen és semmikép sem állhat érdekünkben azt nagy kincstári áldozatok árán mesterségesen előidézni. A kisebb adótétel mellett contingentált szesz és a kettős adótétel megállapítása lehetővé teszi, hogy a belföldi termelés haszna mellett a belföldi szükséglethez alkalmazkodjék és ezzel együtt a túltermelést féken tartsa. Nincs tehát okunk ezen fontos czélt nagyobb praemiumok nyújtása által mesterséges úton kijátszani és azért a törvényjavaslat egyik legsikerültebb részének tartom azon intézkedést, mely az eddigi kiviteli átlag figyelembe vételével a praemiumot 1 millióban contingentálja. Ezen összegen túlmenni hiba volna és azért azon követelménynek, hogy a contingentált praemiumösszeg egyáltalán vagy épen 4 millióra emeltessék, határozottan ellene vagyok és attól sem tartok, hogy a praemium contingentálása által beállott bizonytalanság a kivitelre káros hatással fogna lenni, mert ha a conjuncturák oly kedvezők lesznek, hogy a, nagyobb kivitelt is előnyösnek fogják feltüntetni, nem hiszem, hogy azon félelem, miszerint a praemium nem egészen fog fizettetni vagy pedig még a 2 írt 50 kr. előlegezett praemiumból is egy rész visszafizetendő lesz, a kivitelt akadályozni fogná. Ezek után, t. ház, erős meggyőződésem az, hogy a törvényjavaslat keretén belül az államkincstár érdekei, valamint a többi érdekkörök kívánságai kielégítést találhatnak. Mivel hiszem, hogy a törvényjavaslatban lefektetett alapelvek keresztülvitele is akként fog történni, hogy azon erők, melyeknek összhangzatos működésétől a siker függ, zavartatni nem fognak, a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon.) Gr. Dessewffy Aurél: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) E törvényjavaslat, mely most tárgyalásunk anyagát képezi, nézetem szerint, három szempontból bir különös fontossággal. Először is azért, mert az összes kiegyezési törvényeknek mintegy zárkövét képezi. E tekintetben legyen szabad csak mellesleg megjegyeznem, hogy az előzmények és azon körülmény, hogy épen az utóbbi napokban folytonos változások [ történtek a törvényjavaslat legfontosabb részein és még ma sem lehet tudni, vájjon a pénzügyi bizottság szövegezése szerint fognak-e a törvényjavaslat egyes fontosabb pontjai elfogadtatni az osztrák kormány részéről és hogy mily alakban fog az végleg életbeléptetni, reám azt a benyomást teszi, vájjon nem lett volna-e jobb a törvényjavaslatot, melyre nézve mindig az mondatott, hogy az mintegy compensationalis objectumot képez, reánk nézve elébb letárgyalni és csak azután venni elő a többi már megszavazott törvényjavaslatokat. (JJgy van! a baloldalon.) De hát ez most már késő, a többi törvényjavaslat meg van szavazva, most tehát csak e törvényjavaslathoz kívánok szólani, mely jelenleg előttünk van. (Halljuk!) E javaslat mindenesetre egészen új reformot képez és a tapasztalás még sehol sem igazolta annak helyességét más országokban. A németországi példából sem lehet tudni — a mint helyesen hivatkozott rá az előadó ur is — hogy vájjon beválik-e s ma még csak a pénzügyi tudomány problémáját képezi a szesznek ezen rendszer alapján való megadóztatása és abból minél nagyobb adójövedelem biztosítása. Nem lehet tagadni, hogy azon különféle módozatok között, melyekkel a pénzügyi tudomány e részben foglalkozik, van egy, a melyhez én is legközelebb állok s ez a szeszmonopoliam behozatala, legyen az valódi monopólium vagy pedig facultativ, a mint azt Alglave tanár kifejtette és a mely monopol facultativ jelszóban talál kifejezést és melynek utján a csempészet inkább el volna kerülhető, mint a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat által és a melyben én különösen azon nagy előnyt látom, melyet ezen törvényjavaslatban teljesen nélkülöznöm kell, tudniillik a közegészségügy megóvásának szempontját. Ezt a szempontot a törvényjavaslat figyelmen kivül hagyja. Pedig nem lett volna szabad ezt figyelmen kivül hagyni, különösen akkor, midőn — a mint az előttünk fekvő törvényjavaslatban történik — az adótétel felemeltetik 6 — 7 frtról 35 és 45 frtra és midőn fentartatik egyrészről az adómentes, másrészről a kis üstökben való főzés, midőn tehát ez irányban mindenesetre nagyobb kiterjedés várható. Mert hisz nézetem szerint kétségtelen, hogy az adónak oly roppant mérvű fokozása következtében, melyet a 35 és 45 frtos adótétel foglal magában, egyrészről a fogyasztás csökkenni, másrészről pedig a kis üstökkel való főzés emelkedni fog és daczára azon korlátozásoknak, melyeket a t. pénzügyi bizottság javaslatba hoz, nézetem szerint, nincs elég biztosíték arra, hogy csempészet által kozmaolajos, rossz szesz fog a szegényebb nép által termeltetni a kis üstök utján, másfelől pedig fogyasztatni. Ha pedig az Alglave-féle rendszer vagy azon elv fogadtatott volna el, melyet a német törvényhozás a szeszadó-törvényben fölvett és 15*