Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.

Ülésnapok - 1887-106

106. országos ülés május 28-án, hétfőn. 1888, 111 nem is egészen, de legalább megközelítőleg egymást kiegyenlíteni fogja. Számításomban nem hoztam levonásba a főzés, fűtés, világításra termelt szeszt azon okból, mert mindenesetre ezen, most adómentesítendő szeszmennyiséggel a termelés az eddiginél nagyobb lesz. T. ház! Én az itt előadott számításoknál 30°/°-nyi fogyasztás-csökkenést vettem tekintetbe és azt hiszem, hogy ez is csak az első években fog beállani. Az 1887-iki hasonló constructióval biró német törvény indokai szintén 15°/° fogyasztási csökkenést vesznek számításba és habár ott is minden közvetítés nélkül még magasabb adótétel alkalmaztatott, mint nálunk, Wolíf a Sehanz-féle Finanz-Archívban nemrég megjelent egyik dolgozatában szintén azt állítja, hogy a fogyasztási csökkenés nem lesz nagyobb 15°/o-nál. Több oldalról ugyan a magasabb fogyasztási csökkenést helyezik kilátásba és ezt azzal indokolják, hogy a minden közvetítés nélkül az eddiginél hatszor magasabbra emelt adóra példa nincs, hogy továbbá Magyarország bortermelő ország és hogy a szeszfogyasztó közönség a nép szegényebb rétegéből kerül ki, tehát az adót elviselni képes nem lesz. Ezen ellenvetések czáfolatot találnak más országokpéldájában. Francziaország, melyet bizonyára a bortermelő országok közé sorozni lehet, 1830. óta szeszadóját 4-szer oly magasra emelte, mint az előtt volt, még pedig egy izben magasabbra — tudniillik 187l-ben 90 francról 150 francra — mint a mi törvényjavaslatunk emelni kívánja, mégis a szeszfogyasztás nem hogy csökkent volna, hanem az előbbi fogyasztásnak háromszorosára emelkedett. Angol országban a 19 font 2 shillinget hectoliterenkint kitevő rendkívül magas adótétel, melyhez még a magas engedélyezési illetékek is járulnak, nem igen bírta a fogyasztást befolyásolni; csupán a mértékletességi egyleteknek sokoldalú propagandája hatott a 70-es évek közepén némileg nyomasztólag a fogyasztásra. Olaszországban még 1876-ban az adótétel hectoliterenkint 30 lira volt, ma 150 líra, mihez még 1870. óta 12 lira fogyasztási adó is járul.Mind a mellett a fogyasztás, mely még 1876ban 119,936 volt, 1884. és 1885-ben 341,316 hectoliterre emelkedett. És Németországban is 50, illetve 70 márkával emelték ámult évben a szeszadót, a nélkül, hogy valami nagymérvű fogyasztás-csökkenés eddig észleltetett volna és ha egyéb tekintetben eddigelé még nem felelt meg a német tötvény azon várakozásoknak, melyeket hozzáfűztek, ez mindenesetre nem vonatkozik a kincstári bevételekre és abban leli indokát, hogy az adótörvény életbelépésekor oly nagy szeszkészletek találtattak, melyek az adótörvénynek helyes functionálását majdnem két évre lehetetlenítik, a mire különben a t. ház kegyes engedelmével azon analógiánál fogva, mely a jelen javaslat és a német törvény közt létezik, még vissza fogok térni. A fogyasztási adók története kétségtelen tanúságot tesz arról, hogy a fogyasztási adók magassága nem birta hosszabb ideig és állandóan a fogyasztást irritálni és a fogyasztót más élelmi vagy élvezeti czikk fogyasztására terelni. Tagadhatatlan, t. ház, hogy a magasabb adótételek a nép szegényebb rétegeit sújtani fogják és tagadhatatlan az is, hogy az ország bizonyos vidékein, bizonyos időszakokban és bizonyos foglalkozás mellett a szesz inkább élelmezési, sem mint élvezeti czikk. A gyakorlatban azonban, ugy hiszem, ezen teher nem fog annyira a szegényebb sorsú népre nehezedni, mint azt első látszatra hinnők. Ugyanis nem az egész adótétel lesz egyáltalán a fogyasztóra áthárítható. A tapasztalat bizonyítja, hogy ugy a concurrentia folytán, mint egyéb más körülményeknél fogva az adónak egy része a termelő és fogyasztó közti közvetítők kezében marad. E mellett felejteni nem szabad, hogy a regálejog megváltása, a szesznek valamivel alacsonyabb fokban leendő kimérése, a szeszkimérésből eddig húzott magas jövedelmekről bizonyos mérvben leendő lemondás, mindmegannyi tényező lesz, mely a magas adót elviselhetővé teszi; a mihez járul még egyrészről az, hogy a szeszfogyasztás után fizetendő adó egy része egyáltalában nem fogja a munkást sújtani, hanem különösen a mezőgazdaságnál a munkaadót, másrészről pedig épen a magas szeszadó és mezőgazdasági szeszfőzdéknek szaporodása lehet emeltyű arra nézve, hogy legszegényebb vidékeink népe munkát találhasson és a munkabérek emelkedjenek! (Helyeslés jobbfelöl.) T. ház! Mindezekből kitűnik, hogy a fogyasztás oly mérvű csökkenésétől félni nem lehet, hogy az a kincstár részéről remélt bevételi többletet meghazudtolni képes volna; sőt erős meggyőződésem, hogy ezen annyira magasnak odaállított adótételeket nemsokára ismét emelni fogjuk és hogy még távolról sincs kimerítve a szeszadó hozadéki képessége. Más kérdés azonban az, vájjon azon kedvezmények, melyeket ami gazdasági szeszfőzdéinkkel egyidőben az osztrákoknak is nyújtunk, nem fognak-e a magyar állam pénzügyi érdekeinek sérelmével járni? E tekintetben, az eddigi tapasztalatok után, bizonyos aggályokat elnyomni nem birok. A gazdasági szeszfőzdéinknek eddig nyújtott előnyök azért nem bírtak üdvös hatást gyakorolni, mert ezen kedvezmények a sokkal jobban kifejlődött, olcsóbban dolgozó osztrák szeszgyáraknak, különösen — mint már említem — a gácsországiaknak oly előnyöket nyújtottak, melyek ezen osztrák