Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.

Ülésnapok - 1887-106

106. országos ülés májas 28-än, hétfőn. 1S88. 105 úgyszólván individuális kedvezményből lett egy speeulationalis papiros, melynek eredménye az árakra igen kedvezőtlen hatással volt. Azon véleményben vagyok tehát, hogy ezen példák eléggé bizonyítják azt, hogy épen nem káros, hogyha magasra van téve a pótadó. (Helyeslés a jobboldalon,) Ezekben, azt hiszem, t. ház, előadtam azon pontokat, melyek körül a t. házban is a vita valószínűleg forogni fog. Természetes, hogy kötelességem lesz annak idején a felmerülendő kérdésekhez, csekély tehetségemhez képest, hozzászólani s illetőleg azokra nézve a felvilágosításokat megadni. Most talán befejezhetem igénytelen előadásomat. Kötelességünk az előbbiekből folyólag ez ; (Halijuk! HaVjuk!) vigyáznunk kell a eontingált mennyiség és főleg a bonificatio megállapítására: vigyáznunk kell a végrehajtásnál az egész rendszer életbeléptetésére, a csempészet lehető teljes megakadályozására. Mert noha új, mérsékelt a rendszer, de ha az ugy lesz végrehajtva az életben, a mint az a theoriában contemplálva van, akkor annak jó hatása bizonyára nem marad el. De, t. képviselőház, én illusiókat kelteni nem akarok. Nagy figyelemmel kísérem, merem állítani, napról-napra s bétről-hétre a németországi fejlődéseket s épen azért, mert láttam azokat, kötelességem kijelenteni a t. képviselőháznak, hogy a kiindulási pontnál legalább nem táplálok nagy illusiókat a rendszer iránt, de nem táplálhatnak a szesziparosok s a nagy közönség sem. Azon bajokat, melyekkel a szesziparnak jelenleg küzdenie kell, e törvényjavaslat sem fogja megszüntetni; de nézetem szerint ezt tenni egy törvényjavaslat sincs hivatva. A nemzetközi versenyt, a túltermelést az árakban és a szeszüzletben általában tapasztalható depressiót,. melylyel szesziparunknak küzdenie kell, e törvényjavaslat megszüntetni nem fogja. S én csak tanulság és óvás szempontjából említem fel, hogy a német szesztermelők legutóbbi gyűlésének felhívása ugy hangzott, hogy : „Ne tápláljunk illusiókat, magunkon kell magunknak segíteni areductio s a szeszbank létesítése által." Jól tudom, hogy ezen felhívásban és figyelmeztetésben van bizonyos tendentia némely oly terveknek valósítására vonatkozólag, melyekből következtetést Magyarországra nézve vonni nem lehet. De én azt hiszem, hogy kötelességet mulasztottam volna akkor, ha már most minden illusio és optimismus nélkül a kérdésnek ezen oldalát is nem hangsiilyoztam volna. (Hdyeslés jobbfelől). Ezeket előrebocsátva, tisztelettel ajánlom a törvényjavaslat elfogadását. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Törs Kálmán jegyző: Helfy Ignácz! Helfy Ignácz: T. képviselőház! (Halljuk.' Halljuk!) Alig emlékezem törvényjavaslatra, KÉPVH. NAPLÓ. 1887 — 92. V. KÖTET, j melylyel szemben olynehéz helyzetbenlettem volna, I mint az épen napirenden levő törvényjavaslatnál. Mert mig egyfelől készséggel elismerem, hogy jelenlegi helyzetünkben a magyar kormány igen helyesen választotta meg az adótárgyat, melyből magasabb adótételek szerint adóztatva azt meg, újabb és igen jelentékeny jövedelmi forrást teremthet az állam számára; mert mig elismerem, hogy ez olyan adótárgy és czikk, mely nemcsak megbírja a magasabb adóztatást, hanem közegészségügyi és erkölcsi szempontból mintegy provoeálja azt és ha tekintetbe veszem különösen megrendült pénzügyi viszonyainkat, a melyek folytán kétséget nem szenved, hogy bármely pártból alakulna is ma Magyarországon a kormány, az azt ki nem kerülhetné, hogy ezen megadóztatáshoz ne folyamodjék ; másfelől nem zárkózhatom el azon aggodalom elől, hogy ezen törvényjavaslat, ugy, a mint az megalkotva van, oly sok érdeket ölel fel és olyannyira kiszámíthatatlan, hogy az közgazdaságunkban általában, különösen pedig mezőgazdaságunkban minő alakulásokat fog előidézni, ma senki sem fejtheti meg. (Ugy van! szélső balfélől.) Es ha mindezek mellett tekintetbe veszem, hogy a törvényjavaslatnak van némely olyan része is, a mely abban csak érintetik, habár az annak szerintünk nemcsak kiegészítő, de lényeges alkatrészét is képezi s a melyről a törvényhozás ma tájékozatlanságban van: azon meggyőződésre kellett jutnunk, hogy a törvényjavaslathoz, annak jelenlegi alakjában és jelenlegi hézagossága mellett nekünk teljes lehetetlenség hozzájárulnunk. (Ugy van! szélső balfelöl.) Midőn ennek indokolására bátorkodom a t. ház szíves figyelmét kikérni, kötelességem, volna tulajdonkép első sorban két elvi kérdést kifejteni. Az egyik nagy elvi kérdés az lenne, hogy magának e törvényjavaslatnak alapeszméje, tudniillik a condngentálásra alapított megadóztatás általában összefér-e és mennyiben a modern tudománynyal, a haladással és szabadság eszméjével? (Halljuk! Halljuk!) Nem lehet tagadni, hogy rendkívül nagy megszorítása az iparszabadságnak az, mikor az állam előáll és azt mondja a nagy iparnak, hogy: én elő fogom neked irni, hogy milyen mennyiséget szabad neked ebből és ebből az ipari czikkből termelned; hogy a megállapított mennyiséget fel fogom osztani és azután meg fogom mondani, hogy ennek és ennek a gyárnak csak ennyit szabad gyártani. Ez, t. ház, oly korlátozása az iparszabadságnak, a mely nagyon, de nagyon közeljár a monopóliumhoz és ha érdemileg taglaljuk azt a rendszert, azt kell mondanunk, hogy ez voltaképen nem is más, mint leplezett monopólium a monopólium minden haszna nélkül. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Ez, t. ház, magában is olyan fontos elvi kéru