Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.

Ülésnapok - 1887-106

100 106. országos ülés május 28-án, hétfőn. 1888. egyáltalán nem fordíttatott figyelem, vagy legalább nem oly mértékben, a mint azok keletkeztek. Volt aggodalom a terményadó tekintetében a nagygyárosok részéről részben az adó túlságos volta, részben az órakészülék meg nem bizhatósága tekintetében. Most erről a gyárosok és a közönség egyáltalában nem beszélnek s az ez irányban kifejezett aggodalmak alaptalanoknak bizonyultak. Volt aggodalom a mezőgazdasági gyárak részéről az üzem némi megszorítása tekintetében. Ezt az 1884-iki törvény tárgyalása alkalmával kiterjesztetni kívánták. S most azt tapasztaljuk, hogy ellenkező irányban épen ezen intézkedés következtében oly módon fejlődött ki a verseny és némi tekintetben a túltermelés, mely közgazdasági és pénzügyi tekintetben egyaránt hátrányosnak bizonyult és valljuk meg őszintén, a pénzügyi eredmény tekintetében sem mutatkozott az, a mit attól akkor vártunk, részint az imént elősorolt okok folytán a közgazdasági visszahatás miatt, részint mert magának az adórendszernek teehnieája a pénzügyi eredménynek azon kizsákmányolását, a mely egy ily rendszabálynak főfeltétele, lehetetlenné tette egyfelől az átalányozási rendszer nagy mértékben fentartása, másfelől magának a terményadónak egy átlagra fektetése következtében; ugy, hogy elmondhatjuk, daczára annak, hogy az 1884-iki törvény a nagy gyárakra nézve a törvényadót hozta be és az átalányozási rendszert sok irányban megszorította: tényleg az utóbbi években sem fizette a valóságos, a tételes adót egy heetoliter szesz sem, mely a monarchiában előállíttatott. Természetes tehát, hogy ezen fejlődés mellett nagy mérvben meglepő volt az, hogy a monarchia másik felében, nevezetesen Grácsországban az ipar oly fejlődést nyert, a mely a versenyképesség tekintetében tagadhatlanul meglepő eredményt mutat fel, mert azon tényezőkre nézve sem a szakkörök, sem a laicusok, sem az érdekeltek ilyen mértékben versenyképességet nem reméltek, illetőleg attól ilyen mértékben nem féltek. Ennek hatása a mi iparunkra nézve teljes mértékben még nem mutatkozott oly sötétnek, mint azt némelyek túlzóan festik és maga az osztrák szesznek hazánkba való behozatala inkább csak, mint kezdetleges jelenség érdemel figyelmet, mintsem a maga súlyánál fogva bir fontossággal, de inkább negatív oldalról kell a dologra figyelmet fordítani, tudniillik arra, hogy azon piaczot, a melyet a mi szeszünk az utóbbi években Austriában birt, tőlünk nagy mértékben elvette. Ezen helyzetben s ilyen körülmények között a közgazdasági és pénzügyi érdekek egyiránt követelték a reformot. Lehetett volna egy merész szárnyalással, egy nagy ugrással az utóbbi időben nagyon felkapott eszmét, a szeszmonopolmai eszméjét megvalósítani. De megvallom, hogy eltekintve azon nagyon fontos közgazdasági és politikai okoktól, a melyeket már a tudomány és gyakorlati élet, ott, a hol ezt meg akarták kisérleni, kifejtett, tagadhatatlan az, hogy minden elfogulatlan előtt, ha még elvileg mellette lenne is ez eszmének, viszonyaink közt egy ekkora ugrás a sötétbe, okvetetlenül aggodalommal és nagy nehézségekkel járónak fog tűnni, főleg, ha meggondoljuk azt, hogy a tapasztalás e tekintetben még semmi biztosítékot nem nyújt. Szakítani iparunk és pénzügyeink e téren való összes fejlődésével egy ily bizonytalan terv mellett és érdekében, azt hiszem, elhibázott és merész lépés lett volna. De különben is mi az alapeszméje a szeszmonopoliumnak? A belpiaczot teljesen biztosítani és az állami jövedelmeket nagy mértékben fokozni. Ha tehát iparunk és pénzügyeink történelmi fejlődésének megszakítása nélkül sikerülni fog szeszadó-rendszerünkbe egy oly tervet beilleszteni, a mely e két feladatnak egyszerűbben és természetesebben megfelel, azt hiszem, hogy még azok részéről is, kiknek ez talán eszményük, tökéletes megnyugvás fog keletkezni. Az a javaslat, a mely most a t. ház előtt fekszik, tulaj donkép főeszméjében erre a két czélra törekszik: biztosítni a beltennelésnek a belpiaczot s az állam jövedelmeit nagy mértékben fokozni. Szükséges lenne, t. ház, hogy ennek a rendszernek, hogy ugy mondjam, egész technicáját a maga részleteiben előadjam, hogy minden pontjára kimutathassam, mitől függ az, hogy az megfeleljen e két czélnak. Mert azt meg kell adni, hogy egy oly, bizonyos tekintetben mesterkélt, de részleteiben összevágó és hatásában kiszámított rendszert tartalmaz e javaslat, hogy kölcsönös hatásában azt lehet mondani, a legkisebb intézkedést is e főczélok szempontjából kell nemcsak vizsgálni, de azokat nem is lehet elfelejteni, mert azok közreműködésére úgyszólván mindnyájuknak szüksége van és kölcsönös hatásaikban kell, hogy e két czélt biztosítsák. De a mint bátor voltam előre bocsátani, nem szándékozom ezeket részletesen és egész rendszerességgel kifejteni. A t. ház minden tagja abból a két jelentésből és előtanulmányai folytán ezeknek mindenesetre bő ismeretével bir. Szorítkozom e két főpontra és e főpontokkal összefüggő némely oly részletre, a mely még talán megvilágosítást igényel s a mely leginkább ki van téve a eriticának, Hogy a két czélt: a belpiaczot és a pénzügyi eredményt biztosítsa a törvényjavaslat, abból az eszméből indul ki, hogy bizonyos mennyiséget contingentál és ennek termelését kedvezményes adótétel mellett akarja a beltermelésnek és iparnak biztosítani. Az ezen felül való mennyiséget magasabb adótétel alá vonja és viszonyainkból