Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.

Ülésnapok - 1887-106

106. országos ülés "május 28-án, hétfőn. 1888. \Q [ folyik csak, nem pedig a dolog természetéből, hogy e contingentált mennyiséget egyúttal bizonyos arányban a monarchia két fele közt meg kellett osztani. Hogy helyesen van-e megválasztva a contingentált mennyiség: ez sarkpontja e törvényjavaslatnak. Ennek határa, eredménye, sőt többet mondok, kivihetősége attól függ és az, hogy a contingentált memryiség helyesen van megválasztva, függ a fogyasztási képességtől, mert a helpiacznak csak oly mennyiséget lehet biztosítani, a mennyit az felvenni képes, elfogyasztani tud. De fájdalom, épen arra a pontra nézve teljesen megbízható, apodictieus számokkal nem rendelkezünk. Mert birjuk ugyan az adó-statistikát és az árúforgalmi statistikát és ebből egyszerű összeadás és kivonással ki lehet ugyan számítani, hogy mennyi jelentetett be termelésre, mennyit hoztunk be és mennyit vittünk ki, hogy tehát a mi femnarad, azt a belfogyasztás kellett, hogy igénybe vegye. De tudjuk azt, hogy az adóstatistica a termelés mennyiségét nem adja meg hiven, nemcsak azért, mert nagymennyiségű adómentes szesz termeltetik, de azon hiányok miatt, melyeket az 1884-iki törvényben bátor voltam kimutatni, t. i. az átalányozási rendszernek és magának a terményadónak átlagra, 75 fokra fektetése következtében a termelés jóval több lehet és jóval több is volt, mint a mi tényleg hivatalosan bejelentve volt. Ennek következtében azzal az óvatossággal, melyet ez a körülmény, hogy ugy mondjam, ez a hiány ezen adatcsoportnál felmutat és kötelességünké tesz, kénytelenek vagyunk hozzávetőleges számításokkal megelégedni. Szakemberek, a kik az üzletet ismerik, tehát a kik nagyon jól tudják azt a túltermelést, a mely általában az adózásra bejelentett szeszen felül létezik, egyike 1.020,000, másika 1.100,000, harmadika 1.200,000 hectoliterre teszi Magyarország belfogyasztását és mindazok, a kik különösen a vitás pontok felmerülése és a törvényjavaslat által provocált érdekharcz előtt nyilatkoztak e tárgyban, egy millión felülre becsülték a fogyasztást. Ha tehát a contingált mennyiség 872,000 hectoliterre van megállapítva, azt hiszem, nem ment túlzásba, mert tekintettel van a fogyasztás csökkenésére, tekintettel van arra is, hogy adómentes szesz is létezik. Van egy aggodalom, melyet német példából hoztak fel. Németország t. i. a tényleges termeléshez képest jóval nagyobb mértékben megszorította a contingentált mennyiséget, mint a hogy a törvényjavaslat a mi viszonyainkhoz képest teszi; de bátor vagyok megjegyezni azt, hogy e tekintetben Németország legújabb tapasztalatai a német contingentálásnak nem adtak igazat, a német mezőgazdáknak februári gyűlése és újabban a szesztermelőknek gyűlése hangsúlyozzák azt, hogy a contingentált mennyiség igen alacsonyan van megállapítva és petitiókban van újabban kifejezve az, hogy a contingentált mennyiség fokoztassék. Ha ehhez hozzáveszem azt, hogy a szeszfogyasztás a megszokással, az életmóddal, az erkölcsökkel — természetesen ezek rovására — már annyira össze van nőve és olyan fejlődést mutat akár szegény, akár gazdag országban, többet mondok, bor és sörtermelő országokban még meglepőbb arányokban, mint az ember gondolná, azt hiszem, hogy bár nem apodictieus számításokkal, nem teljes garantiáva], de körülbelül megnyugvással lehet elfogadni azt a mennyiséget, mit a törvényjavaslat megállapít. De a pénzügyi bizottság még sem zárkózhatott el azon aggodalom elől, hogy hátha tévedünk és itt a tévedés rettenetesen megboszulhatja magát és ezért a törvényjavaslatnak azon szakaszát, melylyel a kormány felhatalmazást kér, hogy ha esetleg igen alacsony mennyiségre vette volna fel a contingált mennyiséget, a két kormány közös egyetértéssel felemelhesse; mi pedig azon módosítást javasoltuk a képviselőháznak, hogy ha ellenkező irányban igen magasra vette volna fel a contingentált mennyiséget, ugyancsak ily egyetértéssel, administrativ intézkedéssel ezen tételt le is szállíthassa; mert ha nem találjuk el a contingentált mennyiség által a belfogyasztás szükségét, akkor a törvényjavaslat közgazdasági és pénzügyi eredménye veszélyeztetve van. Veszélyeztetve van azért, mert egyfelől a 35 frtos adótétellel a termelés által létesített mennyiség a fogyasztás által nem vétetvén igénybe, a túltermelés már mutatkozik s azonkívül a speculatiónak tér nyílik. Pénzügyi tekintetben pedig természetes, hogy ugyanezen okok folytán az eredmény kisebb lesz. Fontos kérdés és ezekkel összefügg, kihatásában pedig még más érdekekkel is kapcsolatban van az, hogy a két adótétel közt a távolság, a diíferenfia helyesen van-e megállapítva? Fontos ez azért, mert ebben a javaslatban a tervezett. 10 frtnyi differentiában és általában a differentiában, mely a két tétel közt lesz, keressük azt az ellensúlyt, melynek nemcsak a beltermelést kell ellensúlyozni a túltermelés ellen s nemcsak arra van hivatva, hogy a javaslat pénzügyi eredményét fokozza, de egyúttal arra is, hogy a monarchia kebelén belül, a vámterület körében a versenyt az idegen tényezőkkel szemben mitigálja és — ez a harmadik feladat — a különböző tényezőkkel dolgozó gyárak közti termelési viszonyokban az adó által önkényt nyújtott kedvezményeket bizonyos mérvben ellensxxlyozza, illetőleg egyenletesebb lábra állítsa. Nem lesz képes semmiféle adó és nem is lehet hivatása a nyers anyagokban és a munkás vagy más termelési viszonyokban levő természetes erőket megsemmisíteni, ellensúlyozni; de hivatva van arra, hogy legalább az adó ked-