Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.

Ülésnapok - 1887-105

96 10*. ftrnáffos fllé* raá}ns 26-ám, szombaton. 1858. szavaira. (Derültség a szelő baloldalon.) Hiszen kijelentette itt e házban, hogy hivatalosan ugyan nem szándékozik e kiállításban résztvenni, de hogy azokat, a kik részt kivannak benne venni, erkölcsi támogatásban, pártfogásban igenis részesíteni fogja. (Ugy van! Úgy van! a széls'ó baloldalon.) Ha már most az illetők erre számítva, részt akarnak venni a kiállításban, hogy ebből maga a t. ministerelnök ur vádat kovácsoljon ellenük: arra valóban nem voltam elkészülve. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Azt mondja továbbá a t. ministerelnök ur s ezt ismétli a kereskedelemügyi ministerur is, hogy nem tartaná helyesnek s azért nem látja szívesen, sőt le is beszélné az illetőket, ha tőle kérnének tanácsot, hogy résztvegyenek a kiállításban, mert nem tartja czélszerűnek Magyarországra nézve, hogy néhány iparos oda menjen s a ki látja azt a kiállítást, az azt mondja: ime itt van a magyar ipar. Engedelmet kérek, az csakugyan különös játék, a mit a kormány e kérdéssel űz. Egyfelől kijelenti, hogy hivatalosan nem akar résztvenni, mert pénzbe kerül, de ha egyesek mennek, szívesen fogja pártfogolni; a mikor pedig egyesek menni akarnak, akkor azt mondja: az a baj, hogy csak egyesek mennek (Ugy van! Tetszés a szélső halóidalon) és hogy ezen egyesek száma még kisebb legyen, kapja magát a kereskedelmi minister ur és lebeszéli még azt a néhányat is. (Ugy van! Ugy van ! Tetszés a szélső baloldalon. Közbekiáltások : Házalni ment!) De a t. ministerelnök ur egy olyan politikai okot is hozott fel, melyet komolynak igazán alig lehet venni, pedig azt a t. ministerelnök ur részéről nem szoktam meg; mert mikor ő politikai okokra hivatkozik, azok komolyak szoktak lenni. De azt mondani, hogy azért, mert lehetséges, hogy az 1889. év folyamán bizonyos politikai helyzetek állnak elő, akkor mi történik, ha néhány magyar iparos abban a perczben Parisban van: engedelmet kérek, hisz akkor semmiféle kiállításban nem volna szabad résztvenni, mert utóvégre azokra mindig pár évvel előbb készülnek az emberek, azt pedig soha sem lehet tudni, hogy időközben nem tör-e ki háború. S azt méltóztatik-e hinni, hogy ha kitör a háború, azok a magyar iparosok nem fogják azt megtudni, különösen, ha a háborúba Francziaország is beleelegyedik ? Ha nem fog nekik tetszeni, nem maradnak ott, összeszedik holmijokat és hazajönnek. Ilyesmivel indokolni a kormány eljárását a kormányelnöki székről, ezt csakugyan nem vártam, (Helyeslés szélső balfelől.) De ha csakugyan mind a két minister ur azért találta helyesnek a fellépést, mert azok az iparosok — a mint imént a t. minister ur elmondotta — félre voltak vezetve s azt mondták, hogy ők esak azért határozták el a résztvételt, mert egyfelől fel lettek erre szóllítva, másfelől számítottak a kormány anyagi támogatására — akkor értem, hogy a kormány megragadja az alkalmat arra, hogy kijelentse — a mint ma meg voltra az alkalom —- hogy anyagi támogatásban senkit sem fog részesíteni. De mi szükség van arra, hogy a kormány ég maga a kormányelnök ur megtegye még azt is, hogy maga tanácsolja, hogy senki ne vegyen részt a kiállításban ? (Ugy van! Ugy van! a szélső báloldalon.) Tehát a loyalitásban túl akarják licitálni Austriát, a mely ott lesz a kiállításon és túl akarnak licitálni Bismarckon, ki daczára azon feszült viszonynak, melyben Németország Franciaországgal van, nem találta indicáltnak ott nyilvánosan, hivatalosan kijelentem, hogy ő azt tanácsolja minden németnek, hogy ne vegyen részt a kiállításban. Én annyira sajnálom a minister urnak ezen utóbbi nyilatkozatát, hogy megvallom, ha sejtettem volna, hogy ilyen lesz, tartózkodtam volna a kérdéstől. (Ugy van ! Ugy van! a szélső báloldalon.) Válaszukat tudomásul nem vehetem ; mert megvagyok róla győződve, hogy a t. ministerelnök urnak ezen ma tett nyilatkozata ép úgy, mint a t. kereskedelemügyi minister ur eljárása az országnak határozott kárára van és csorbát ejt rajtunk és iparunkon a külföldön. Most is alig birom elhinni, hogy a t. kormány elnöke maga meg legyen győződve collegája eljárásának helyességéről és azt hiszem, inkább csak cabinet-politikáhól védi őt, mert a t ministerelnök urnak azt az egy erényét el kell ismerni, hogy barátait az. utolsó perczig védelmezi; (Derültség a szélső baloldalon) de én azt hiszem, hogy a kormányelnöki széken, bármennyire nagyra beesüljük is a barátságot és barátainkat, többre kell becsülni az ország érdekét. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ezt pedig ma határozottan me sérteni méltóztatott. A választ tudomásul nem veszem s kérem interpellatiómat napirendre kitűzni. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon ) Tisza Kálmán ministerelnök. T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Nem szándékozom a képviselő ur szavaira hosszasabban reriectálni, de egyet kénytelen vagyok helyreigazítani; mert én, midőn arról beszéltem, hogy a kiállítás csak a jövő évben lesz, még határozottan megmondtam, hogy azon esetben is, ha sikerül a békét fentartani, bekövetkezhetnek bizonyos kellemetlen események. Tehát én azt nem tettem kilátásba, hogy a jövő évben háborúban leszünk Francziaországgal. Ezt tartoztam helyreigazítani leendő félremagyarázás kikerülése végett (Zaj és félkiáltások a szélső baloldalon: Nem mondhatja komolyan! így is kár volt mondani!) A képviselő urak egyike azt mondja, hogy nem mondhattam komolyan, a másik szives bele-