Képviselőházi napló, 1887. V. kötet • 1888. május 8–junius 21.
Ülésnapok - 1887-105
105. országos ülés május 26-án, szombaton. !88S« 97 szólani, hogy igy is kár volt mondani. Hát, t. képviselőház, mindenki saját meggyőződése szerint tartozik cselekedni. (Heyeslés! jobbfelöl.) Én azt gondolom, hogy ha ez a kérdés a házban szóba hozatott, tartoztam, a mennyire csak lehetséges, a kérdések kényessége mellett egészen egyenesen megtenni a figyelmeztetést és én azt hiszem, akkor mulasztottam volna kötelességet, ha ezen figyelmeztetést, miután provocáltattam, meg nem teszem. Tessék a képviselő uraknak meggondolni egy kérdésnek felvetését, de azután tessék nem akarni dictálni, hogy a kormány mit feleljen reá, hanem megengedni, hogy a saját legjobb meggyőződése szerint teljesítse kötelességét. (Helyeslés. Ugy van! jobbfelöl.) Ez az, a mit meg akartam jegyezni. Különben a képviselő ur hivatkozott arra, hogy még Németországban sem akadályozzák a kiállítást. A képviselő urak nagyon szeretnek és értem, hogy szeretnek hivatkozni Bismarck herczegre; mert hiszen az mégis el van ismerve, hogy Bismarck herczeg a ma élő államférfiaknak határozottan a legnagyobbja. (Felkiáltások a szélső baloldalon : Nagyobb mindenesetre, mint a mieink!) Nagyobb bizony mindnyájunknál. Higyjék el a képviselő urak, nagyobb azoknál, a kik itt ülnek, de azoknál is, a kik ott ülnek. (Derültség. Tetszés jobbfelöl.) De uraim, legyenek ebben is egy kissé összhangzóbbak eljárásukban. Ma az egyik képviselő ur azt mondja, azt teszik, a mit Bismarck parancsol ; a másik képviselő ur, az interpelláló, azt mondja, hogy azt teszszük, pedig Bismarck azt nem teszi. Melyiknek van hát igaza 1 (Derültség.) Parancsolja-e vagy nem? Ha parancsolja, akkor azt teszszük, hogy példáját követjük, ha pedig nem követjük, hanem eljárunk saját meggyőződésünk szerint, akkor nem áll az a vád, a mit belekiáltottak. (Helyeslés jóbbfelöl.) És tessék elhinni, én ezt a kérdést sokkal nevezetesebbnek tartom, ha már szóba hozatott, semhogy invectivákban lehetne a megoldást és megnyugvást keresni. Ismétlem, hogy meg vagyok győződve, — ha szóba jött —kötelességet mulasztottam volna, ha el nem mondom egész őszinteséggel nézetemet. Megmondottam őszintén azí is, miben maradt meg nézetem, tudniillik az, a melyet múlt májusban kifejeztem és megmondottam azt, hogy az mennyiben változott. Változott annyiban, hogy ha most kérdezne valaki, azt tanácsolnám, hogy ne vegyen részt a kiállításban. Ennyi a változás válaszomban. Hogy nincs-e a helyzetben általánosságban és speciálisan változás, azt, ha komolyan akar gondolkozni a képviselő ur, maga is kitalálhatja. Kérem a t. házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik e a ministerelnök ur és a kereskedelemügyi minister válaszát tudomásul venni % A kik tudomásul veszik, méltóztassanak íelállani. (Megtörténik.) A többség a választ tudomásul veszi. Az ülés napirendje ki lévén merítve és a jövő ülés napirendje kitűzve, a mi ülést bezárom. (As ülés végződik d. u. 12 óra 40 perczkor.) KÉPVH NAPLÓ. 1887—92. V. KÖTET. ib
