Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.

Ülésnapok - 1887-76

8^ 76. országos ülés márczlus 5-én, hétfőn. 18S8. állítását számokkal be is bizonyította, de én ezt a magam részéről nem mondtam. Én csak épen akkor, mikor a terményadó hátrányait és előnyeit elősoroltam, azt bizonyítottam be, hogy ama legfőbb hátrányt, hogy összes belfogyasztásunk kétharmadával az osztrák gyárosoknak és az osztrák kincstárnak adózunk, ezt a legfőbb hátrányt a terményadó sem fogja megszüntetni, (Ugy van!a szélső baloldalon.) Es hova eoncludált az igen t. államtitkár ur *? Ugyancsak ide; ő ugyan erőködött egy órai — elismerem, ügyes — beszédében, de még sem sikerült neki egyebet bebizonyítania, mint azt, hogy e tekintetben a helyzet nem lesz rosszabb az eddiginél, hanem olyan rossz lesz, mint volt eddig. És ő maga is beismerte, sőt számokkal bebizonyította, hogy épen annyit fogunk fizetni belfogyasztásunk arányában, mint eddig, csak azzal vigasztalódott, hogy többet nem fogunk fizetni, mint azt Horánszky t. barátom állítja. Hát mondom, én azt helyes vitatkozási módnak élnem fogadom.(Helyeslés a szélső baloldalon.) A harmadik, a mit nem hágj hatok szó nélkül, a mit méltóztatott a praemiumra vonatkozólag állítani. Ott én mit mondtam ? Arra az egy pontra én is mondtam, hogy rosszabb lesz a helyzet, mint eddig, tudniillik állítottam egész általánosságban, hogy apraemium összegében nagyobb mértékben fogunk a teherbeu részesülni, mini a mennyit mi exportálunk. Ennyit állítottam, egy szóval sem többet. És méltóztassék megnézni saját beszédjét, mit bizonyított be a t. államtitkár ur : épen azt bizonyította, hogy a praemium, a mit fizetni fogunk, sokkal nagyobb, mint a mennyi megilletne minket kivitelünk szerint.Merta t. államtitkár ur alapul vette a mi kivitelünket százezer métermázsával és kiszámíttotta, hogy apraemiumban való részesülésünk lesz 550,000 forint, pedig százezer métermázsa után nekünk tulaj donképen csak 230 ezer forintot kelleae fizetnünk, mit exportálunk. Tehát ebben is nem ezáfolt, hanem megerősített minket. Hát akkor, mikor valakinek állása oly gyönge, hogy a legnagyobb erőlködés daczára megerősíti az ellenzék állításait, akkor ne méltóztassék velünk annyira de haut-en bas beszélni, mint ha minttriumphator állana ott a legyőzöttekkel szemben. Hanem a praemiumra vonatkozólag nem hallgathatok el egy nagyon különös állítást, melyet a t. államtitkár ur koczkáztatott. Én óhajtom hinni, hogy eloquentiája rohamában siklott ki az állítás ajkán és maga rögtön belátta, hogy az a józan logicának bizony nem felel meg ; máskép nem tehetem föl, hogy mint államtitkár, a kinek a pénzügyi állapotokat és az e^ész gazdasági viszonyt mégis jól ismernie kell, ilyen theoriát merjen felállítani. Ugyanis azt magyarázza, hogy mi a praemiumot nemcsak Austria érdekében adjuk, hanem adjuk Magyorország érdekében is. Hogyan bizonyítja ezt be? Azt mondja, hogy ha mi ezen praemiumokat nem adnók, Austria nem volna képes versenyezni a világpiaczokkal és akkor nálunk az történnék, hogy előbb tönkremenne a czukoripar, azután megdrágulna a czukor. Kngedelmet kérek, ezt legelőször hallom életemben; eddig ugy tudtam, hogyha a verseny leszorul a külpiaczról, akkor kénytelen portékáját nekem olcsóbban adni. (Helyeslés a szélső balon.) A t. államtitkár ur e tekintetben egészen új theoriát állított fel. Ezekre voltam kénytelen a t. államtitkár ur állításait reetificálni. De a t. ministerelnök ur és Láng Lajos t. képviselő ur azt mondja nekünk, hogy nem vagyunk igazságosak ezen törvényjavaslat megítélésében. Ok nem követték Wekerle államtitkár ur methodusát; mindegyikök beismeri, hogy ezen adónál csakugyan Magyarország a vesztes, Austria a nyertes, hanem egész nyíltan azt mondták: nem kell csak ezen egy intézkedés szerint megítélni a fogyasztási adók eredményeit, hanem az egészet kell venni. Nem tudom, mit értetettek ezen egész alatt. Értették-e az egész osztrák-magyar monarchia összes viszonyait alatta? Nem tudom, hogy ez micsoda összeköttetésben van a czukoradóval; mert hiszen e viszony, ha valakinek érdekében áll, ugy hiszem Austriának legalább is annyira áll érdekében, mint Magyarországnak. Avagy értették csak a fogyasztási adókat? Akkor ugyan mutassák meg nekem, hol van tehát az a másik fogyasztási adó, melyben mi oly nemű kárpótlást nyerünk, mint a minőt itt adunk Austriának. (Tetszés a szélső balon.) Ugyan mutassanak nekem egyetlen egyet a fogyasztási adókból, melynél Austria a magyar kincstárnak adózna egyetlenegy fillért is. Hisz a söradónál is ugyanez a viszony áll fenn. Kisebb mértékben ugyan, de annál a mi polgáraink adóznak az osztrák kincstárba egy bizonyos quantitas után A mi pedig a szeszadót illeti, hisz elolvastuk már az arról szóló törvényjavaslot mindnyájan égén nem vagyok képes abban egyetlenegy paragraphust sem találni, mely szerint Austria ugy, a mint mi itt neki, fizetne nekünk adót. Ellenkezőleg én azt látom, hogy gondoskodtak ott arról hogy a contingentalt termelési mennyiségből Austria kapja a nagyobb részt, épen azért, hogy biztosítsa magát, nehogy a magyar fogyasztás után fizessen, nehogy valahogyan egy osztrák fillér a magyar kincstárba menjen. Ezzel csak constatálni akarom, hogy legalább a tényeket, a melyeket mi állítottunk, önök nem czáfolták meg. De miután a törvényjavaslat általánosságban el van fogadva, most természetesen mindnyájan a közös fogyasztási terület alapján állunk. És most az a kérdés, hogy mit tegyünk azért, hogy ezen teljesen pusztulásnak indult