Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.
Ülésnapok - 1887-76
76. országos ülés inárezius ő-éu, hét.'ou. 1S8S. 87 urak nézete szerint oly rossz törvényjavaslat, törvénynyé váljék, mert ennek alapján azután az igen is lehetséges lesz. Én tehát a magam részéről bár vagy talán épen azért, mert e törvényjavaslat olyanra kivánja utasítani a kormányt, a mit az eddig is megkezdett már s ezentúl is folytatni akar, csak azt jegyzem meg, hogy alig hiszem, hogy e miatt külön törvényhozási intézkedések lennének szükségesek és a határozati javaslatot magam részéről elfogadom. (Altalános helyeslés.) Helfy Ignácz: T. képviselőház! Egész nyiltan bevallom, hogy midőn e kérdéshez szólás végett feliratkoztam, nem tettem annyira azon czélból, hogy t. barátom, Mudrony Soma képviselő által az imént benyújtott határozati javaslat támogatásáért szólaljak fel, mert előre is azon remény kecsegtetett, hogy a t. kormány is hozzá fog ahhoz járulni. Madarász József: Nagy bizalom. Láng Lajos: Már puhulnak! (Derültség.) Helfy Ignácz: De reménylem, a t. ház természetesnek fogja találni, hogy ezen első ezikknél megragadom az alkalmat arra, hogy feleljek némely oly dolgokra, melyek az általános vita folyama alatt nekünk mondattak, annyival is inkább, mert erre tulajdonképen a házszabály adta jogczímen is kérhettem volna szót, annyira félreértették, hogy ne mondjam, félremagyarázták, elferdítették szavaimat. (Mozgás jőbbfelöl.) Bocsánatot kérek, alig élhetek más kifejezéssel, a mikor merőben ellenkezőjét adják ajkamra annak, a mit én itt nyiltan a ház előtt elmondottam. Tette ezt az igen t. ministerelnök ur igen szerény hangon, a milyen hang egy ily törvényjavaslathoz illik is; és tette az igen t. államtitkár ur, mint rendesen, nagy hangon és olyanon, aminő legkevésbé sem illik ily törvényjavaslat tárgyalása alkalmával, különösen az államtitkár ur szájába. Mindketten egyenesen azzal vádoltak, hogy én a terményadót, a mely az új törvényjavaslat alapján el lett fogadva, rossznak nyilvánítottam, hogy nem ismertem el azon előnyöket, a melyekkel az az előbbi rendszerekhez képest bir. Bocsánatot kérek, én ennek épen ellenkezőjét mondtam, állítottam, sőt bizonyítottam. Bebizonyítottam a terményadónak előnyeit az átalányozási rendszerrel szemben és szükségesnek tartottam beszédem végén védekezni azon esetleges ellenvetés ellen, hogy ha annyira jobbnak tartom ezt az előbbeni rendszernél, miért indítványozom a mostani törvényjavaslat elvetését, a melynek az lenne a következése, hogy az eddigi érvényben lévő törvény életben maradjon. En nemcsak az előnyekre utaltam, de elősoroltam azon hátrányokat is, melyeket a terményadó meg fog szüntetni, ép ugy, mint tette ezt a t. államtitkár ur. Kiemeltem, hogy meg fogj a szüntetni azon kárt, mely származott azon különbözetből, mely a két répanem között létezik; kiemeltem világosan, hogy meg fogja szüntetni azon egyenlőtlenségeket, melyek a különböző g3 r árak adózásában vannak. (Ellenmondás jőbbfelöl.) Kérem, méltóztassék a naplót elolvasni s látni fogják, hogy ezt kiemeltem. De kiemeltem még többet is; kiemeltem azt is, hogy meg fogja szüntetni azt az anomáliát, hogy a melasse-ból készült czukor adómentes lévén, károsítja egyfelől az államot, másfelől azokat a gyárosokat, a kik melasse-szal nem dolgoznak. Mindezeket én magam beismertem^ de azután ezekkel szemben első sorban azon hátrányokat is, melyeket a terményadó sem lesz képes megszüntetni; (ügy van! a szélső baloldalon) s idéztem ugyanazokat, a miket maga a t. államtitkár ur is idézett: hogy nem fogják megszüntetni azt a tribu tumot, melyet Austriának adunk és nem fogja megszüntetni azt az anomáliát, mely a kivitel tekintetében fenforog. Ezt maga a t. államtitkár ur is elismerte. Én igenis kiemeltem azt, hogy ne reméljenek a terményadótól olyan nagy eredményeket, a milyeneket önök remélni látszanak, mert ezek a tényezők jótékony hatásukat csakis a külön vámterület mellett érvényesíthetnék. Ezt igenis mondottam, de absolute nem devalváltam a terményadó jóságát az átalányozási adóval szemben. Ez az egyik, a másik pedig a következő, melyre nézve az igen t. államtitkár ur különösen furcsa eljárást követett. Mit tett ugyanis a t. államtitkár ur, hogy megczáfolja azon állításomat, mely szerint mi ezentúl is adózói leszünk Austriának, a mely conclusio, habár én más összeget vettem alapul, mint a t. államtitkár ur, ugyanaz, mint a melyet ő is kitüntetett? A t. államtitkár ur összezavart engem Horánszky t. barátommal; Horánszky barátomat vonta felelősségre azért, a mit én mondtam, engem meg azért, a mit ő mondott. (Derültség a szélső baloldalon.) Bocsánatot kérek, ez igen különös módja a vitatkozásnak. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Utóvégre két ember, két fő kétféleképen gondolkozik, kivált ha nem tartoznak ugyanazon párthoz; de még ugyanazon egy pártnál sem szokás felelőssé tenni az egyik felszólalót a másiknak érveléseért, mert olyan solidaritas nem létezik a világnak egyetlen parlamentjében sem, ugyanazon pártnak tagjai közt sem, hogy az egyik felelős legyen minden mozzanatáért azon érvelésnek, a melylyel a másik él. így pl. az igen t. államtitkár ur rám fogta, hogy én, midőn ezt a tributnmot analysaltam, azt mondtam volna, hogy a helyzet még sokkal rosszabb lesz, mint volt ezelőtt. Bocsánatot kérek, ezt egy bizonyos pontra nézve Horánszky t. barátom igen is állította és
