Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.

Ülésnapok - 1887-75

75. orsz&gos ülés m&rcziws ö-iln, szombaton. 18SS. 79 tékben zsugorodott össze az állam jövedelme az export folytán. De azt mondja Horánszky t.képviselőtársam, hogy nem a mi érdemünk az, hogy e rendszert behoztuk, mert az osztrákok követelték ezt. Különböztessük meg a dolgot Mstorice. A dolog igy áll: a magyar tör vény ozásban — ha nem is megyek vissza talán szívesen, de hát menjünk vissza a boldogult emlékére — már régen emlegették a terményadót. De nem fordult elő egyetlen cznkorra vonatkozó javaslat sem, hogy azt az irodalomban ne frang-súlyozták volna. Midőn az osztrákok 1880-ban utasították a kormányt, hogy hozza be a terményadót, a törvényjavaslatot csak a gyárosokkal való küzdelem árán vitték keresztül és az 1886-iki prágai conferencia is, melyre Horánszky t. képviselőtársam hivatkozott, méltóztassék megnézni, mily feltételek mellett nyugodott bele nagynehezen a terményadóba, mely iránt tekintélyes részről és jelentékeny számmal fejezték ki ellenszenvüket és aggodalmaikat. Ne tüntessük tehát ugy tel a dolgot, mintha az csak az osztrák érdekeknek szolgálna. Azoknak szolgál, mert a monarchia ama részében az ipar fejlettebb; fejlődött pedig az átalányrendszer következtében. És itt is meg kell különböztetni a multat a jövőtől, mert a fejlődés egyik lényeges tényezője, mely eddig a mi rovásunkra ütött ki, ezentúl legalább egyenlő lábra állít minket az osztrákokkal. Tehát e tekintetben is sokkal könynyebben eoncurálhatunk. Ezután t. képviselőtársaim belebocsátkoztak azon tétel bizonyításába, hogy ez a törvényjavaslat az Austriával való viszony szempontjából rossz. Ha odáig mentek volna csak, hogy azt mondták volna, mint például Mudrony Soma t. képviselő ur, hogy a tényleges helyzetet nem szünteti meg, akkor még inkább elfogadnám állításukat, noha egy kis correctivummal: azonban Horánszky t. képviselőtársam egyenesen azt mondja beszédében, hogy e törvényjavaslat következtében rosszabb a helyzet Austriával szemben, mint eddig volt és akkor mit csinál? Azt mondja, hogy ennek bebizonyítására pedig számításokba kell bocsátkozni. Én végig hallgattam és olvastam számításait, hanem ezek tisztán csak a beltermelésre, kivitelre és fogyasztásra vonatkoznak meglehetősen mesterséges apparátussal; de egy szó sincs bennök annak bizonyítására, hogy tulaj donképen miért lesz rosszabb e törvényjavaslat által a mi állapotunk. A mi a számítást magát illeti, a tekintetben körülbelül mindnyájan egyetértünk: hogy — ha tekintjük a czukor bevitelt Austriából és a fogyasztást, mely austriai czukorból történik — ez a törvényjavaslat azon lényeges változtatást nem eszközli, hogy az ottan előállított czukor után, ha itt fogyasztatik is el, az osztrák kincstár élvezi az adót, de rosszabbá a helyzetet egyáltalában nem teszi. A mi pedig a számításokat illeti, hogy ezekre visszatérjek, bátor vagyok azt moudani, hogy sem az a sok plus és minus, melylyel Mudrony t. barátom előállott, sem pediglen azok a nehézkes számítások, melyekkel különösen a praemium segítségül vonásával akarják a dolgot feltüntetni, nem szükségesek, mert sokkal egyszerűbb és természetesebb alapok állanak rendelkezésre. Miféle két dolgot akarnak bebizonyítani ? Miféle két számmal kell tisztába jönni? Az egyik az, hogy milyen mennyiség után térítjük vissza Austriának az adót; a másik az, hogy mi Magyarországon a belfogyasztás ? Ez a két dolog az, melylyel tisztába kell jönni. Előre kell bocsátanom, hogy a törvényjavaslatnak hatását ezekből az adatokból megítélni nem lehet, még pedig azért, mert ez nem csak az adórendszert változtatja meg, hanem egyszersmind azon institutiókat is, melyek ezzel összefüggésben vannak. És ez lényeges. Ha semmiféle czukor finomítás czéljából be nem hozatik, ha egy métermázsa sem hozatik be szabadraktárba, tehát nálunk sem finomítás, sem szabadraktár nem lesz, akkor a helyzet Austriával szemben semmiben sem változik. De a mely perczben a szabadraktározási rendszer itt kifejlődik — és erre súly fektettetett — és a mely perczben a czukor finomítás és ennek segítségével egyúttal a kivitel fejlődésnek indul, abban a perczben a helyzet ugy közgazdaságilag, mint pénzügyileg ránk előnyösebbé válik. Ezért mondom tehát azt, hogy ámult adataibólnem lehet következtetést vonni a jövőre. De ha megakarjuk birálni mégis a múltnak adataiból a törvényjavaslat által teremtett helyzetet, helyezkedjünk egészen a természetes alapra. A természetes alap, a mi a fogyasztás mennyiségét illeti, igen egyszerű. A mi a behozatalt és a kivitelt illeti, az természetesen ugy számítandó, a mint azt Horánszky, Mudrony és más képviselő urak tették, de a mi a termelést illeti, azt csak hozzávető adatokhal voltak képesek kimutatni, holott nézetem szerint igen természetes és biztos alap van erre. A behozatal és kivitel megfelelő számítása után a belföldi termelést tudniillik az adózás alá bevallott répamennyiség után kell számítani ; és ha tudja az ember, mily perczenttel dolgoznak a gyárak: könnyű kiszámítani, mekkora czukormennyiség állíttatott elő. Hogy a számítások mennyiben túlzottak és mennyiben helyesek, ennek segítségével lehet igen könnyen kimutatni. Horánszky t. képviselőtársam tudniillik azt monda, hogy összesen a behozott czukrot, a kivitelt és a termelt czukrot természetesen levonva, Magyarország fogyasztása 430 ezer métermázsát tesz, felhasználva általában az 1886-iki adatokat. Ez abban az esetben áll, ha nálunk a gyárak a répából 87*%-ot képesek előállítani, a mennyi