Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.
Ülésnapok - 1887-75
78 75. országos ülés máreiius iW», szombaton. 188S, jelentést, melyet a czukoracló enquéte-röl a német birodalmi tanácsnak beterjesztettek : akkor igen könnyen megmagyarázta volna magának azt, hogy a terményadó miért változtattatott meg Francziaországban és miért nem hozatott be még ez idő szerint Németországban. Ott igen világosan éshatározottan, tisztán a gyárosoknak annyira önző érdekei jutottak olymértékben érvényre, hogy az egész közvélemény, a szakirodalom és a nemzetgazdák a leghatározottabban támadtak ellene és pedig a világért sem elvi szempontból, vagy az adórendszer tökéletlensége miatt, hanem egyszerűen a nemzetközi viszonyokból következtetve és kizárólag a Németország és Franeziaország közti verseny szempontjából. Hogy azonban e törvényjavaslatot a mi viszonyainkból ítéljük meg, akkor azt hiszem, hogy minket e szempontok nem vezérelnek, csak figyelmeztetnek arra, hogy azon érdekeket, melyek a jogosultság határai közt itt feiiforognak, azon szempontokból is megóvjuk, melyet a nemzetközi érdek követel. De az a sajátságos, hogy mikor azután arra mennek át, hogy tudniillik a nemzetközi verseny szempontjából a czukoriparnak megtegyük azon szolgálatokat, melyeket Franeziaország és Németország, mert tisztán ezek ragaszkodnak hozzá, az átalányozási rendszerből kivannak, akkor visszautasítják a praemiumot. Ez magában véve a dolog lényegére nézve a legnagyobb következetlenség, mert a ki tudja, mint a hogy tényleg áll, hogy Franeziaország és Németország csak azért ragaszkodnak az egymással szemben való versenyben az átalányozási rendszerhez, mert nagy lappangó praemiumokkal küzdenek egymással a ezukorpiaezon, tudja egyúttal azt is, hogy e monarchia, ha saját érdekeiné] fogva áttér a terményadórendszerre, akkor másik érdekét, a versenyképességet nyílt praemiummal kell, hogy megóvja és akkor minden érdeket összeegyeztet. De különösen viszonyaink között, Magyarország szempontjából, vámközösségben, a már meghozott vámszerződés alapján, nem lehet habozni az iránt, hogy határozottan a termény adórendszert kell elfogadnunk. Mert az iránt nem merült fel még ellenzéki oldalról sem kérdés, hogy a répaminőséget és más hátrányokat, melyek az adózással függenek össze és melyeket nem kell összetéveszteni igénytelen nézetem szerint sem a forgalmi, sem a szállítási adó kérdésével, tisztán a ezukoradóztatás szempontjából az ellentétet, a különbséget Magyarország és Austria helyzete és az egyes gyárak közt, mert itt individualiter fejlődött ki a különbség, csakis a terményadóval lehet kiegyenlíteni. Ha Magyarország szempontjából akarjuk a kérdést megoldani, az adott viszonyok közt e tekintetben habozni nem lehet. De Helfy t. képviselőtársam szemrehányást tett nekem, a miért nem foglalkoztam előadói beszédemben a volt rendszer hátrányaival és szemrehányást tett az iránt is, hogy az átalányozási rendszer miért volt életbe léptetve és miért pártoltuk azt. Bocsásson meg t. képviselőtársam, a mi azon rendszernek eredményeit illeti, azokat élesen és igen concret adatokkal igénytelen jelentésemben feltüntettem. S hogy elfogulatlanul tettem ezt, bizonyítja azon tény, hogy ellenzéki oldalról megtiszteltettem annak citálásával. Azt hittem, nem szükség az előadói beszédben ugyanazt ismételni. A mi azon rendszer életbeléptetését és fentartását illeti, e tekintetben bátor vagyok hivatkozni azon homályra és azon aggályokra, melyek a terményadóval szemben még fenforognak. Másfelől pedig hivatkozom arra, hogy a ezukoradó-törvényhozás egész történelme a legváltozatosabb caleidoscop minden országban, minden különbség nélkül. Úgyszólván perczrőlperezre változnak ez esélyek. És a dolog fejlődése hozza magával a törvényhozás azon ingatagságát, mely eddig általában érvényben volt. Hogy csak egy pár, Beőthy t. képviselő ur által nagyon megvetett műszót használjak, kénytelen vagyok felemlíteni, hogy mig a gyártás közönséges présekkel történt, az átaláuyrendszernek egész más alakja és adózási correctivuma volt, a mig aztán át nem ment a diffusionalis rendszerre. A diffusionalis rendszer mellett megint más volt, mint az elutio mellett; aztán következett az osmosis és a strontián. Ez mindmegannyi változtatását idézte elő a gyártási művelet alakjának és így idomulnia kellett a törvényhozásnak is, ha az a nyersanyagra és az átalány-rendszerre van fektetve. A változásokkal összefüggő nagy gyári, nemzetgazdasági és pénzügyi hátrányokkal szemben azon előnye van a terményadónak, hogy a változásoknak a dolog természeténél fogva nincsen alávetve, mert akárhogy állítják elő azt a ezukrot, magát a ezukrot adóztatja meg, tehát szabad tért enged a gyártás mindenféle tökéletesítésének, de viszont biztosítja az állampénztárnak valódi érdekeit is. A terményadó több állandóságot és biztonságot nyújt az iparcombinatiók szempontjából is, mert nem kell félnie az iparnak attól, hogyha ma a diffusio vagy az elutio tökéletesbül, rájön az állam az adóval és tönkreteszi kivívott előnyeit. Nem kell félnie az iparosnak attól sem, hogy az esztendő végén a lappangó praemiummal való elszámolás az ő terhére fog kiütni és csalódni fog, hanem világos faetorokkal fog dolgozhatni és igy csalódásnak, túlspeculatiónak, ipari megszorításnak ez adó mellett nincsen kitéve. Ez a roppant előny ipari szempontból, pénzügyi szempontból pedig előny az, hogy a mely mértékben fejlődik a productió, oly mértékben fejlődik az államjövedelem is. Mig eddig megfordítva volt a dolog: a mely mértékben fejlődött a productió, oly mér-