Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.
Ülésnapok - 1887-75
75. országos ülés niáreíins 5-án, szombaton. 18S8. í i ministerelnök ur s ma Láng Lajos t. képviselőtársam is, bogy nem kiszakítva külön, hanem egészében kell megbirálni a kormány előterjesztését, ne várja tőlem senki azt, hogy számszerű adatokat soroljak fel annak igazolására, hogy a fogyasztási adók egyikénél vagy másikánál mennyi a mi előnyünk, mennyi a mi hátrányunk. Nem teszem ezt azért, mert a mit, ha nem is fegyverképen, de argumentumképen, talán nem itt, de másutt felhasználni lehet és czélszerü, a pillanatnyi sikerért nem akarhatom másnak, mint fegyvert kezébe adni. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Hanem egyet kénytelen vagyok eoustatálni és ez az, hogyha együttesen veszik figyelembe a kormány előterjesztéseit, ha figyelembe veszik azon előnyöket, melyek a szeszadóból és az ásványolajadóból resultálnak: akkor méltóztassék elhinni, egyáltalán nem birnak jogosultsággal azok a mind újabban felhangzó panaszok, hogy a kormány oly előterjesztéseket tesz, melyekkel mi Austriának adózunk. (Helyeslés jobbfelől.) A törvényjavaslatot elfogadom és elfogadásra ajánlom. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Beőthy Ákos: T. ház! (Halljuk!) Egy igen rövid rectificatióval tartozom a t. államtitkár urnak. 0ugyanis azt mondta, hogy én a leplezett praemium mellett kardoskodtam. Engedelmet kérek, én a leplezett praemium mellett nem szóltam, hanem erősen érveltem általában a kiviteli praenriumok ellen és e tekintetben hivatkozhatom oly elsőrangú tekintélyre, mintSehmidt Ádám, a ki az ellen már a múlt században igen fulmináns fejezetet irt. A t. államtitkár ur azt, a mit én nem mondtam, megczáfolta, de azt gondolom, hogy sokkal helyesebb lett volna, ha azt czáfolta volna meg, a mit én mondtam. Ez ellen azonban, egy argumentumot sem volt képes felhozni. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Wekerle Sándor államtitkár: T. képviselő ház! Ennem tehetek róla, hogy Beöthy Ákos képviselő ur az általam tett megjegyzés első részénél annyira indignálódott, hogy a második részét meg sem hallgatta. Igaz, azt mondtam, hogy Beöthy képviselő ur kardoskodott a leplezett praemium mellett de azt is hozzátettem, vagy ha nem kardoskodott, legalább előnyt adott a leplezett praemiumnak. Azt hiszem, hogyha a képviselő ur nem haragudott volna meg annyira a mondat első részénél; ha megvárta volna a mondat végét, megkímélhette volna magát a mostani felszólalástól. (Derültség jobbfelől.) Elnök: Szólásra senki sincs felj.gyezve, ha tehát szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Szavazás előtt szó illeti a bizottság előadóját. Előbb azonban az ülést öt pereze felfüggesztem. | (Szünet után.) Elnök: Méltóztassanak helyeiket elfoglalni, az ülést folytatjuk. Hegedüs Sándor előadó urat illeti a zárszó. Hegedüs Sándor előadó: T. ház! Minthogy a kormány és a szabadelvű párt részéről az ellenzék észrevételeire tett megjegyzések a tárgyat meglehetősen kimerítették, én a t. ház türelmével nem fogok visszaélni és röviden eoneentrálom a főbb vitás kérdéseket azért, hogy a conclusióra juthassak. Leginkább kell csodálkoznom azon, hogy e törvényjavaslattal szemben, mely a mindenki által hiányosnak, sőt hibásnak és rossznak ismert adórendszer helyett egy oly adórendszert indítványoz, a mely ellen sem elvi, sem r gyakorlati szempontból kifogás nem tehető, az ellenzék mind a két árnyalata merev visszautasító álláspontot foglal el; mert ha ezen javaslatot a tényleges és törvényes viszonyok szempontjából biráljuk s más szempontból nem is lehet bírálni, akkor tisztánugy álla kérdéselőttünk, hogy a rámközösség alapján álló ezen törvényjavaslatban foglalt rendszer jobb-e az eddiginél, illetőleg lehet-e ezen jobb és czélszerűbb rendszert a mostani viszonyok közt életbe léptetni akár közgazdasági, akár pénzügyi szempontból? A kérdést azért állítottam igy fel, mert tagadhatatlan, hogy pénzügyi szempontból én is tudok képzelni Magyarországra nézve előnyösebb adórendszert, nem ugyan alapjaiban, de intézkedéseiben. Azonban a tényleges viszonyok közt, bárki legyen is hivatva ez alkalommal a czukoradó-reformot a monarchiában és specialiter Magyarországon megoldani, az kénytelen lenne számolni az adott viszonyokkal és igy azon kérdés előtt állana, a melyet felvetettem, hogy a mostani javaslatban foglalt adórendszer a tényleges viszonyokból kiindulva megfelel-e közgazdasági és pénzügyi érdekeinknek ? E tekintetben alapos észrevétel egyáltalában nem is tétetett. Csak homályos aggodalmak és mellék észrevételek tétettek az ellenzék egyes szónokai részéről a terményadóra vonatkozólag, anélkül, hogy annak elvetését javasolták, vagy behozatalát rosszalták volna. E tekintetben is oly általánosságban mozogtak, hogy mig Helfy t. képviselőtársam egy boldogult barát-. jának vindicálta az érdemet, hogy a terményadórendszer mellett felszólalt, addig Beöthy Ákos képviselő ur utalt arra, hogy Franeziaország 4 évvel ezelőtt a terményadóról az átalányozási rendszerre tért át és a németországi enquéte azt nem fogadta el. Ebből sem vonta le azt a következtetést, hogy tehát mi se fogadjuk azt el, hanem egyszerűen odadobta a homályos aggodalmakat. Megvallom t. ház, hogy ha tüzetesebben foglalkozott volna t. képviselőtársam vagy ha visszagondol arra, hogy foglalkozott azokkal a körülményekkel, a melyek Francziaországban e nagy változást előidézték és ha olvasta volna azon szép
