Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.
Ülésnapok - 1887-75
74 75. országos ülés márczius 3-án, szombaton. 18S8. krajczárt, a mi kitesz összesen 2.660,000 frtot. Szóval akárhogy méltóztatik számítani, arra, az eredményre kell jutnunk, hogy a mit eddig oda fizettünk, ezentúl is fogjuk fizetni, de annál többet nem; az a plus pedig, mely az adótétel felemeléséből eredt, nem az osztrák kincstárba, nem az osztrák gyárosok zsebébe — a mint Horánszky képviselő nr mondta — hanem igenis a magyar államkincstárba fog befolyni. (Helyeslés jóbbfelöl.) Még egy más dolgot is méltóztatott [felhozni, tudniiillik ami hozzájárulásunkat a praemiumhoz. Hogy áll ez a kérdés ma ? Az osztrák-magyar monarchia egész fogyasztási területének fogyasztását kereken 2 millió métermázsában szokták felvenni, a mire alkalmazva a' 11 frt 55 krajczárnyi adótételt, ez 23.100,000 frtot ad. Ebből a 23 millió százezer forintból kerekszámban szólva, 12 milliót— anynyival volt, tudniillik az adó a rault campagneban contingentálva — fizetnek be a ezukorgyárosok a kincstárba; marad tehát a gyárosok tulajdonképeni praemiálására 11 millió frt. Ennek mi a termelés arányában viseljük 5%-át, vagyis kerekszámban 550 ezer írttal adózunk azon praemiumokhoz, a miket a ezukorgyárosok kapnak. Már most, hogy áll ezen kérdés a jövőben ? Jövőre a praemiumok 5 millió írtban vannak megállapítva és ezen 5 millió frthoz mi hozzá fogunk járulni a nyers jövedelem arányában. Ezzel a nyilatkozatommal egyúttal felvilágosítást kivántam adni Horánszky képviselő urnak is, hogy igenis a vám- és kereskedelmi szövetség XI. czikke értelmében a nyers jövedelem arányában járulunk a praemiumhoz ; és azt hiszem, midőn az előadó ur jelentésében azt mondta, hogy a termelés arányában járulunk hozzá, nem is a vámés kereskedelmi szövetségnek ezen határozmányát akarta ignorálni, vagy valami, azzal ellentétben levőt mondani, hanem egyszerűen azt akarta constatálni, hogy nem a kivitel arányában, hanem a nyers jövedelem arányában, vagy ami evvel, ha nem is azonos, de majdnem teljesen egyértelmű, a termelés arányában fogunk hozzájárulni. (Ellenmondások bálfelöl.) Jó, nem méltóztatik elfogadni, hogy ez a kettő tökéletesen egyértelmű. Én ezt is elfogadom, azt is, hogy csakugyan a 10— 11 %-kal fogunk hozzájárulni a nyers jövedelem arányában; mit lesz akkor a teher? 5 millió írtnak 10%-ka: ötszázezer frt. Ha tehát el is fogadom azt, a mit a képviselő ur mondott, a praemiumhoz való hozzájárulásunk még akkor is kevesebb lesz s a legrosszabb esetben ugyanannyi, mint a mennyivel most járulnak a praemiumhoz. Hanem ha azt elfogadtam, akkor azután legyen szíves a t. képviselő ur egy abból resultáló más számadatot is elfogadni, mert haő azt mondja, hogy 10%-kal fogunk participiálni a nyers jövedelemben : akkor méltóztassék azt is elfogadni, hogy Austriában, hol 23 millióra számítják a ezukoradó-jövédelmet — és ha méltóztatik utána számítani, 1.600,000 métermázsa elfogyasztott ezukor után és a mit mi megtérítünk : ennél mégnagyobb összeg jön ki — akkor, mondom, méltóztassék azt is elfogadni, hogy a magyar államkincstárnak egy tized, vagyis 2 milliót meghaladó összeg lesz a jövedelme. Vagy áll tehát a t. képviselő ur számadata^ hogy 10%-kal fogunk a praemiumhoz hozzájárulni s akkor nem áll az, hogy mindössze 140,000 forinttal lesz több a jövedelmünk; vagy áll az, hogy nem 2 millió lesz a jövedelem s akkor nem áll az, hogy 10%kal fogunk hozzájárulni. (Helyeslés jobbfelől) « Én, t. ház, csupán azt akarom constatálni, hogy a praemiumok fokozatosan apadtak. Az 1878/9-iki termelési idényben még 5 frt 20 kr. volt a praemium, mely az árban is érvényesült, 1880/1-ben leszállott 3 frt 58 krra, utóbb 3 frt 20 kr volt és most fokozatosan leszállítjuk 2 frt 3ö krra. Akkor tehát, mikor egy 3 frt 20 kr. praemium helyett — csak az utóbbi tételt veszem föl — ezen túl csak 2 frt 30 kroshoz fogunk hozzájárulni; akkor, midőn 11 milliónyi praemium helyett 5 millióra korlátozott praemiumhoz fogunk hozzájárulni; midőn Austriának eddig megfizettük az ide behozott ezukornak egész mennyisége után a fogyasztási adót, mert beszedte ott a termelésnél, ezután pedig az itt fogyasztott mennyiségből le kell ütni azt, a mit mi külföldre kiviszünk : szóval midőn három ily tényező működik közre, akkor, azt hiszem, senki nem mondhatja, hogy e javaslat pénzügyileg sokkal terhesebb lesz, mint volt az eddigi törvény. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Méltóztatott még a praemiumokról némelyeket felhozni és a praemiumok jogosultságát általában kétségbe vonni. Helfy t. képviselő úr azt mondta, hogy megfoghatatlan az, hogy egy országban, mely saját belfogyasztását nem képes fedezni, praemiumok adassanak. Erre azután — később bátor leszek visszatérni — mert megadta rá a választ Horánszky t. képviselő ur. Horánszky t. képviselő ur pedig a praemiumokat'egy aviticus, reactionarius, vagy nem tudom én miféle intézkedésnek jelezte. A praemiumok azon hatásáról, melyet azok a világpiaczi árakra gyakorolnak, nem akarok hosszasan értekezni, mert a praemiumoknak e hatása csak akkor fogna érvényesülni, ha nálunk külön fogyasztási terület lenne a ezukorra nézve. Mert ne méltóztassanak feledni, hogyha a praemiumok megszüntettetnének itt is, Austriában is és oly jelentékeny termelő ország, aminő Austria 7 elmaradna a nagy világpiaczról, ez — legalább átmenetileg és pedig hosszú ideig tartó átmenetig:
