Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.
Ülésnapok - 1887-75
75. országos ülés ínárezius 3-itii, siombatoa. Í888. 75 — oly befolyást gyakorolna a világpiaczon lévő czukorárakra, hogy a czukor árában kénytelenek lennénk aligha nem megfizetni azt, a mit most praemium alakjában fizetünk, (ügy van! jobbfélől) De — mondom — nem akarom ezt az eventualitást feszegetni, mert ahhoz az kellene, hogy külön fogyasztási terület mellett oda át is megszüntettessék a praemium. Hanem szólni kívánok a praemium megszüntetésének hatásáról közös fogyasztási terület mellett. (Halljuk!) Mi lenne a következése, ha egyszerűen megíäzüntettetnék vagy mértéken alól szállíttatnék le a, praemium ? Ennek elmaradhatatlan következménye lenne az, hogy tönkremenne a czukoripar, még pedig első sorban a ugy, hogy azt soha többé visszahódítani nem tudnánk, a czukoriparnak azon része, mely gyengéb lábakon áll s azt hiszem, a t. képviselő urak eleget argumentáltak a mellett, Tiogy ez a magyar czukoripar. De további következése lenne az, hogy ezen elzárt területre alig gyakorolhatnának befolyást a nagyvilág piaezán levő czukorárak s a gyárak tönkremenetele után oly áremelkedés állna elő — magában véve elzárt levén ez a terület — hogy ismét csak ott lennénk, a hol ma vagyunk, csak hogy azt, a mit ma praemium alakjában fizetünk, megfizetnők a czukor áremelkedésében. Én azt hiszem, a ki a népekre rakott terheket, hogy Horánszky t. képviselő ur kifejezésével éljek, emeletes terheket, annyira szereti hangoztatni, mint a t. képviselő urak, az a praemiumnak a czukoripar ezen áremelkedésében tönkremenetelére vonatkozó kihatását sem ignorálhatja. De a ki oly szépen ecsetelte, hogy a piaczon elfoglalt álláspontot mily nehéz másoknak elfoglalni és mily előnye van a piaczon annak, kinek ott domináló elfoglalt szerepe van, mint állította Horánszky t. képviselő úr, az — én azt hiszem — e kérdésnek megítélésével azt sem ignorálhatja, hogy mi 100,000 métermázsa czukrot viszünk ki a világpiaczra. Mert nem fogadom el Mudrony Soma t. képviselő ur számításait, hogy 20 és egynehány€zer métermázsa az, a mivel a világpiaczon szereplünk. Igenis 20 ezer néhány métermáz Síi az* a mi a mi vámsorompónkon megy át külföldre, a többi, de szintén magyar eredetű, az kimegy az austriai sorompókon át. Azt hiszem, alig tévedek, ha azt mondom, hogy közel 100,000 métermázsa az a czukor, a melylyel szereplünk a világpiaczon és azért nem lehet azt a tételt felállítani, hogy ok nélkül igyekszünk praemiumot adni, mert a belfogyasztásban is tere van a czukornak, mert a ki elfogadja azt a tételt, amint hogy áll is az, a mit Horánszky t. képviselő ur mondott, hogy a czukoripar és általában a piacz tekintetében az elfoglalt álláspontot mindenkép meg kell tartani — az, ha bizik a czukoripar jövőjében, amint biznia kell a jövőben, daczára a mi inferioritásunknak, az nem fogja azt tenni, hogy momentán könnyebbségek árán a külföldön 100,000 métermázsa erejéig elhódított terrénumot könnyelműen feladja. (Ugy van ! a jobboldalon.) Azon következtetésekre kell eanélfogva, t. képviselőház, jutnom az előadottakból, hogy korántsem áll azon tétel, hogy a mi hozzájárulásunk a czukoradó-praemiumhoz csak Austria érdekében történik. Történik az a mi saját iparunk érdekében, iparunk jövő érdekeinek megóvása tekintetéből is. Azon következtetésre kell továbbá jutnom, hogyha nem fizetnők ezt praemium alakjában, ugy fogunk fizetni más alakban. Végre, ismétlem, azon következésre kell jutnom és constatálnom kell azt, hogy azon adóemelkedés, melyet e törvényjavaslat involvál, nem az osztrák kincstárba, de a magyar kincstárba fog egész összegében folyni. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Horánszky t. képviselő ur igen sokban kifogásolta az előterjesztett törvényjavaslat indokolását, azt logicátlannak és nem tudom, minek állította. Azt mondotta, hogy egy „lehetőleg" szóval akarta a kormány indokolni a praemium és az adótétel felemelését: szerinte igy csak az beszél, a ki nem tudja a dolgokat, mert az rendszerint köhög, vagy prüszszög, ha valaki valamit nem tud. Valami ilyféle kifejezést méltóztatott pártjának nagy tetszésére használni. Hát én nem tudom, a t. képviselő ur figyelemmel kisérte és tudja-e azon változásokat, melyek a praemium kérdésében más államokban legutóbbi időben történtek. (Horánszky igenlöleg int.) Elhiszem, kétségtelenül tudja, mert különben köhögne, vagy prüsszentene. (Élénk derültség.) Hanem akkor méltóztassék csak figyelemmel kisérni azokat a változásokat, mert azok vezették a kormányt arra, hogy igenis a praemiumot 1 forint 55 krajezárról 2 forint 30 krajezárra találta felemelendőnek. Akkor, midőu az 1886. évi javaslatot készítette a kormány, akkor a praemium újabb szabályozásának kérdésében Franczia- és Németország még nem jutott megállapodásra. Akkor ott oly áramlatok voltak, melyek azt helyezték kilátásba, hogy mindkét kormány jelentékenyen le fogja szállítani a kiviteli praemiumot; oly áramlatok voltak, melyek arra engedtek következtetni, hogy nem elleplezett, hanem nyilt praemiumokkal lesz dolgunk és azóta következett be, hogy leplezett praemiumokkal lesz dolgunk. És mi követ| kezett be a technica terén ? Az, hogy még akkor : a számítások ugy álltak, hogy Németországban ! közel 9 métermázsa répa kellett 1 métermázsa j czukor előállítására, ma a legutóbbi adatok szerint ; 7*9 métermázsa elég egy métermázsa czukor előállítására. Tehát a termelési technica fejlődésével a praemium emelkedett és nem tudjuk, mennyivel fog még emelkedni. Szóval egy leplezett, bizonytalan praemiummal állunk szemben, a mit még 10*
