Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.

Ülésnapok - 1887-74

co 74. országos ülés múrcriu 2-án, pénteken. 1888. után az adó Austriának fizettetik ? Nézetem szerint, a jelen törvényjavaslat ezen nem fog változtatni. És erre nézve bátor volnék a kormánynak figyelmét felhívni arra, a mit most előadni szándékozom. (Halljuk!) Az előttem szólott képviselőtársain hivatkozott a 46. §-ra, a mely szakasz meg határozza azt, hogy mily mérvben téríttetik vissza Magyarország részéről azon ezukor után az adó, a mely tudniillik a szabad forgalomban Austriából ide hozatik és itt fogyasztatik el. A kormány előterjesztése e tekintetben a következő commentárt adja (olvassa): „Ez által a többi fogyasztási adóknál érvényes azon elv, hogy a fogyasztási adó, mely valamely termeivény előállításáért fizetendő, azon területet illesse meg, melyen az illető termeivény előállíttatott, a fogyasztási rendszerből kifolyólag módosítást szenved; s ugyanazért jövőre az adó pénzügyi eredményére nézve nem lesz többé kizárólag az ipar termelési aránya, hanem azon körülmény is mérvadó, hogy czukorgyártelepeink mily menynyiségü ezukortermelyvényeket fognak közvetlen megadóztatás mellett belföldi fogyasztásra szolgáltatni s hogy a szabadraktári intézmény mily mértékben fog érvényesülni." Ebből az derül ki, hogy a kormány azonnézet ben van, miszerint ezen szakasz rendelkezése folytán először is: az általunk Austriának fizetett adó tekintetében módosulás fog beállni azon viszonyban, mely Magyarország és Austria közt e tekintetben jelenleg fennáll. Másodszor, hogy a pénzügyi eredményre nézve nem többé kizárólag az ipartermelés aránya lesz irányadó, hanem hogy bizonyos körülmények közt megtörténhetnék az, hogy az Austriából behozott és itt általunk elfogyasztott ezukor elkerülhetné azt a sorsot, hogy utána az adó az osztrák kincstárba folyjon. Ez a jelen törvényjavaslatnak igen lényeges pontja és kérdése. Én a magam részéről azon nézetben vagyok, hogy e feltevésben, mely a kormány előterjesztésében nyilatkozik, egy kis tévedés rejlik. És pedig, ha szokásos volna e házban mathematicai formulákkal bizonyítani, igen egyszerű volna a bizonyítás. Csak a következő mathematicai formulát állítanám fel: fogyasztás = beltermelés-f~behozatal — kivitel. Ehhez az egyenleghez hozzáadnék egy másikat ilyen formán: — beltermelés = beltermelés, akkor az eredmény az volna, hogy; fogyasztás — beltermelés = behozatal — kivitel. Ez által mathematice be volna bizonyítva, hogy a jelenlegi helyzet ugyanaz fog maradni az új törvény után is. Mert eddig mit fizettünk

1

? Fogyasztás — beltermelést. S mit fogunk jövőre fizetni? Behozatal — kivitel. Miután azonban ily bizonyítás itt nem szokásos, bátor vagyok concret formában is a t. háznak ezt bizonyítani és azt hiszem, hogy könnyen megérthető lesz, hogy csakugyan az a viszony, a mely : eddig fennállt, nem fog változni. A mennyit ma Austriának, indirecte osztrák czukorbeli fogyasztásunk következtében fizetünk, ugyanazt fogjuk minden körülmények közt a jövőben is fizetni, akármennyi ezukrot fognak a magyar gyárak & raktárak közforgalomba hozni és akármennyi lesz a határvonalakon keresztül praemiummal valókivitelünk. Szükségesnek tartván a eoncret számokat felállítani, nem egészen egyezőleg ugyan Horánszky Nándor t. barátom számaival, de hivatalos adatok alapján következőkép állítom fel. A fogyasztás az 1883-iki törvény után fizetett adó szerint kiszámítva 1886-ban 368 ezer métermázsát tett. A behozatal Austriából a külforgalmi statistikai adatok szerint tett 350 ezer métermázsát. Akivitel Austriába 130 ezer métermázsa. Bosniába 12 ezer. Tehát a monarchia többi részeibe összesen 142 ezer métermázsa. Külországokba összesen 28 ezer métermázsa. Az öszszes kivitel tehát 170 ezer métermázsa. A mi malmost a beltermelést illeti, az természetesen tekintetbe véve a fogyasztást, kivitelt és behozatalt, ebből könnyen kiszámítható. A beltermelés ezek szerint 160 ezer métermázsát tesz, az a beltermelés, melyet magunk fogyasztottunk, mert erre van szükségünk. Ha e számokat a felvetett kérdésekre alkalmazzuk, a következő eredményt kapjuk. Eddig hogy állottunk ? Fizettünk Austriának, ha e számokat veszszük alapul, hogy behozatal volt Austriából 350 ezer métermázsa, kivitel 170, a többlet tehát, a mit behozunk volt, 180 ezer métermázsa, ez után fizettük az adót, sem többet, sem kevesebbet. Hogy lesz jövőre? Három esetet kell felvennünk. Az első a legkedvezőtlenebb, hogy a szabadraktárak nem fognak érvényesülni és hogy ez utón egy métermázsa ezukor sem jön be adózatlanul. Akkor természetesen minden marad ugy, mint eddig. De mégis egy különbséggel. Mert eddig azon összeg után, melyeta vámvonalon át kivittünk, nem fizettük az adót Austriának, mert a határnál visszatérittetett; tehát nem Austria kapta, hanem az exporteur. Ma ellenben, ha maradna ahelyzet ugy, hogy egy szabadraktár se létesülne és ily utón nem jön be Magyarországba ezukor, akkor az Austriából való egész tiszta behozatal után ugy mint 208,000 métermázsa után meg kellene fizetnünk az adót, azaz azon 28,000 métermázsa után is. melyet a vámvonalon át kiviszüuk. Ez azonban magában véve azért nem lehetséges, mert olyan bolond ember nem lesz, a ki megadózott ezukrot vinne ki, midőn adó visszatérítés nincs. Tehát csak megadózatlan ezukrot fognak kivinni, ezt pedig csak szabadraktárakból, vagy directe a gyárakból lehetséges. Ezen első esetben tehát a helyzet tökéletesen azonos marad a jelenlegivel. A második eset a következő : Ha ugyanazon ezukor fog szabad raktárak utján bejönni Ausztria-