Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.
Ülésnapok - 1887-74
74. oraágos ülés márczins 2-Ciw, pénteken. 1SSS. Sí hói, mint amennyit mi a vámvonalon át kiviszünk: tudniillik 28 ezer métermázsa. Akkor a helyzet szintén változatlan marad. Mert eddig Austriából behoztunk 208 ezer métermázsát tisztán; ha abból levonjuk a 28 ezret, melyet kivittünk, megint kijön a 180 ezer métermázsa, mi után eddig is adóztunk és e szerint jövőre is adózni fogunk. Ez esetben tehát szintén nincs semmiféle változás. A harmadik eset, a legjobb eset, az, ha az összes behozatal, mely Austriából bejönni fog, adózatlanul fog bejönni, tudniillik szabad raktárainkba és czukorgyárainkba. Mi lesz akkor az eredmény ? Behozatnék az egész 208 ezer métermázsa tiszta behozatal adózatlanul, ez adózatlan mennyiség után a magyar kincstár annyi métermázsa után veszi a fogyasztási adót, a mennyi itt nálunk jön forgalomba, tehát a mennyi nem vitetik ki a vámvonalon. Ez pedig 208,000 — 28,000 - 180,000. Ezen összeg után tehát a magyar kincstár igenis beveszi az adót, de azt a 46. §. szerint készpénzben az osztrák kincstárnak átszolgáltatni tartozik. A magyar kincstárnak tehát ebből egy krajczár haszna sem marad és igy adózás tekintetében a viszony absolute nem változik. Ebből kiderül, hogy a helyzet mindhárom esetben változatlan marad és hogy a ministeri indokolásban e tekintetben egy kis tévedés van. E helyzet nem is változhatik, mert hisz a 46. §. csak azt mondja, hogy a behozatalból annyit lehet leütni, a mennyit a vámvonalon való kivitel menynyisége tesz. De hisz a kivitel után, mint említettem, eddig sem fizettük az adót Austriának. Ha e viszonyt meg akarjuk változtatni, erre csak egy eszköz van: a termelés fokozása; más eszköz nincs. A pénzügyi bizottsági jelentés ugyan azt mondja: igyekezzünk emelni a kivitelt. De hát ha a kivitelt emeljük, a mig fogyasztásunk és termelésünk ugyanaz marad: ez másként nem lehetséges, mint ha Austriából többet hozunk he. Vagy azt lehetne mondani: hozzunk be Austriából kevesebbet! De ha termelésünk és fogyasztásunk ugyanaz marad: hogy lehet Austriából kevesebbet behozni, a nélkül, hogy kivitelünk is ugyanannyival ne kevesbedjék. Ez kézzel fogható. E szerint, t. ház, be lévén ez bizonyítva, nézetem szerint számszerűleg is, ebből az derül ki, hogy az a helyzet, melyben Magyarország eddig volt, hogy az osztrák kincstárnak bizonyos mértékig adózott, ezen túl is változatlanul meglesz és miután én a magam részéről pártállásomnál fogva nem vagyok azon helyzetben, hogy oly törvényjavaslatot megszavazhassak, melyben világosan s nyíltan benfoglaltatik egy ilynemű adózás, ezen oknál fogva én a magam részéről e törvényjavaslatot el nem fogadom. (Helyeslés szélső balfelől.) Meg kell azonban jegyeznem, hogy azon esetben, ha a törvényjavaslat elfogadtatnék, bátor leszek határozati javaslatot előterjeszteni, melynek czélja az leend, hogy azon bajoknak, melyek czukoradózás kapcsán közgazdasági s pénzügyi tekintetben ez országot a jelen törvény értelmében is sújtani fogják — bár elismerem, kisebb mértékben, mint az eddigi törvény szerint — hogy mondom, ezen bajoknak elhárítása iránt a kormány figyelme felhivassék. (Élénk helyeslés szélső balfelől.) Elnök: T. ház! Szólásra még többen lévén feljegyezve és az idő előre haladván, azt hiszem, méltóztatik a t. ház beleegyezni, hogy a tanácskozás folytatása a holnap délelőtt 10 órakor tartandó ülésre halasztassék. (Helyeslés.) Az ülést bezárom. (A$ ülés végződik d. u. 2 óra 5 per cukor.)
