Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.
Ülésnapok - 1887-74
74 orszígos ülés miir< beltermelésre több tér nyilik, de egyszersmind az árképződés szempontjából is a beltermelés lehetősége van előmozdítva. Mert tagadhatatlan, hogy Austriában nagymértékben kifejlődött cxukoripar van s ennek termeivényeit valahová vinni kell. Ha a kivitel lehetővé téve és a versenyképesség előmozdítva az állam által nincs, természetes, hogy az a cznkor részben ugyan reducált termeléssel és válságokkal, de okvetetlenül a belföldre lesz szorítva és az árakat nyomja ; ha pedig a termelési nehézségekkel már most is küzdünk a mostani árviszonyok között: természetes, hogy Magyarországnak sokkal gyengébb ipara a még rosszabbá válható árviszonyokat még kevésbé képes kiállani. Tehát e tekintetben azonos érdekünk van Austriával, noha nem arányos, merthogy Austriának sokkal nagyobb érdeke van e téren iparának arányában és kivitelének aránytalan fejlettségénél fogva, az kétségtelen. Azonban a terményadó-rendszer mellett a, praemiumnak azon módja, mely Európában általában divik, tudniillik a lappangó praemium, mely Európa kivivő államaiban, különösen Német- és Francziaországban nagy mértékben létezik, a nélkül, hogy megneveztetnék. Nem hallja senki, hogy Német- vagy Franeziaország jutalmat adna azért, ha a czukrot kiviszik a határon, azonban mindenki tudja, hogy ez igy van. Az előállításnál nem fizettetik meg a ezukoradó teljes mértékben, sőt igen kis mértékben, ennélfogva azon differentia, mely a tényleges és a névleges adó közt létezik és a mi visszatérittetik, az a lappangó praemium. Ez oly mértékben fejlődött ki, hogy lehet mondani, hogy a nálunk ezen alakban létező praemiumot két-háromszoros mértékben haladja meg. Franczia- s Németország ezen rendszertől ez idő szerint el nem tér, sőt a többi államok is e rendszert általában vaskövetkezetességgel követik. Könnyű azt mondani, hogy Franczia vagy Németország egyszerűen csak azon adót téríti meg, a melyet kivet, de ha tudjuk, hogy Franeziaország most 6 és 'A 0 /° czukortermelést vesz fel például száz métermázsa répából és hogy ezt az új törvény értelmében évről-évre fokozza ugyan, de ez négy év múlva a legnagyobb arányát 7% ban éri el, holott köztudomású, hogy Franeziaország, noha tökéletlenebb gyárai és hátramaradottabb ipara van, mint Németországnak. 9—972% czukrot tud előállítani, természetes, hogy a mi a percentuatióban a különbséget teszi, az praemium alakjában hat. Viszont Németország lényegesen megszorította legújabb törvényhozása által a ezukoradóvisszatérítést, de mégis a termelési pereentuátiót, mely azelőtt 7—8% volt, felemelte 9'68%-ra. De ha tudjuk, hogy jó esztendőben 13—í4%-ot, kösépszerű esztendőben 11 —12%-os czukrot kéíins 2-íín, péuteien 1888 43 pes a német gyár előállítani, a hivatalos felvétel és a tényleges eredmény közti különbség mégis csak praemiumot képez. Ily versenynyel szemben a monarchia ezukoriparát sem lehetett versenyképtelenné tenni. A praemiumot tehát nyíltan be kellett vallani és törvénybe iktatni. Ez az első eset ugyan Európában, de oly kényszerhelyzet követelménye, mely elől közgazdasági szempontból kitérni nem lehetett. A jelen törvényjavaslat intézkedése szerint 1 forint 50 krajezár, 1 forint 60 krajezár. a finomított czukornál 2 forint 30 krajezár lenne a kiviteli praemium, azaz a kivitt ezukor adót nem fizet, hanem ellenkezőleg, midőn finomított alakban kimegy a határon, 2 forint 30 krajezár kiviteli jutalomban részesül. Ez a praemium kisebb a franczia és német czukornál, de egyszersmind kisebb az eddig élvezett praemiumnál is, mert a contingentált összeget tekintve, a praemiumot 2 forint 70 krajezárban lehet felvenni, a nélkül pedig 3 forint 20 krajezárban, most pedig tervezve van 2 forint 30 krajezárban. Pedig a német és franczia versenynyel szemben nektmk még a szállítási költségekre is kell számítani, a mennyiben, a mig a mi ezukrunk a magdeburgi, londoni, hamburgi piaezra jut, a távolságnál fogva sokkal nagyobb költségbe kerül. Itt azonban ismét veszély fenyegetett pénzügyi szempontból, tudniillik az, hogy ha a praemium minden korlátozás nélkül és tisztán csak tételében állapíttatik meg, akkor esetleg a ezukoradó pénzügyi eredménye megrontatik; tudniillik mesterséges speculatio és kedvező gyártási kiviteli viszonyok segélyével előállhat oly mértékben a kivitel, hogy esetleg ugy járunk, mint az átalány-rendszer alatt sokszor történt, tudniillik oly mértékben vétetik igénybe a praemium, hogy a tiszta, adó eredménye megrontatik. Hogy ez megakadályoztassák, el van határozva a törvényjavaslatban, hogy a praemium czíméu a monarchia egész kivitele által igénybe vehető összeg az 5 milliót meg ne haladja és az számítva van az 1882 —1885. évi campagnenak átlag nyers ezukorja alapján, tudniillik a kivitt ezukormennyiség nyers ezukorra reducálva 1 forint 60 krajezárral, tehát a középtételleí szorozva, megadja az összeget, mely itt 5 millió forintban megállapít tátott, contingáltatván mint maximális összeg. Mi ennek értelme és tendentiája? Értelme az, hogy a monarchia nagyobb mennyiségű kivitelt nem akar mesterségesen előmozdítani; ha önként, a conjuncturák kedvezővé voltánál fogva előáll, az ellen természetesen kifogást tenni nem lehet; sőt esetleg örülni kell felette, de hogy mesterségesen praemium ntján a tényleges kivitel előmozdíttassék, az általában helytelen lenne. De hogy a jelenlegi versenyképesség az eddigi arányokban fentartassék és 6*
