Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.
Ülésnapok - 1887-74
42 M- országos ülés mirczius 2-án, pénteken ISSS. kereskedelmi forgalom utján a belfogyasztásba. Itten megoldani való feladat nem volt, mert ha ez a czukor a belfogyasztásba átmegy, természetesen fizeti adóját és ha ezeu csatornán megy át egyik területről a másikra, semmi leszámolásnak és megtérítésnek helye nincs. De más két utón is mehet át. Az egyik az, hogy bármely minőségben, nyers alakban vagy finomított alakban, de főkép nyers alakban egyik gyárból átmegy a másikba, például az osztrák gyárból jön át Magyarországba finomítás czéljából vagy megfordítva. Ez az egyik eset. A másik pedig az, hogy akár nyers, akár finomított minőségben megy át egyik területről a másikra szabad raktárba. Mind a két eset olyan, a mikor adó nem fizettetik és az adó csak akkor vonható le, illetőleg követelhető, ha azokról a helyekről, ahol előállittatik, más területre megy át belfogyasztás czéljából, tehát akár egy gyárból, akár szabad raktárból. Ebből a szempontból a törvényjavaslat egy speciális intézkedést tartalmaz, tudniillik a két állam egymás között kölcsönösen ezen forgalom mértékében leszámol. De itt egy lényeges megszorításról, illetőleg correctivumról kellett gondoskodni; mert előfordul az az eset, hogy az áthozott czukor a gyárban kifinomittatik és nem a 1)elfogyasztásnak adatik át, hanem kivitetik és viszont a szabad raktárból is nem okvetetlenül szükséges, hogy a belfogyasztásba menjen át, hanem onnan is kivihető. Ennek következtében intézkedni kellett, hogy ez az elszámolás tárgyát ne képezze, mert különben hátrányok következhetnének az illető államra, tudni illik egyfelől megtéríttethetnék a másik félnek az adó, másfelől pedig még a kivitel praemiuma is járulhatna hozzá. Hogy ez megakadályoztassék, az elszámolásnak tárgyát képező és pedig Austriából behozott czukormennyiségből leüttetik az illető területről a vámhatáron kivitt czukormennyiség és pedig nemcsak az a mennyiség, a mely egyik országból a másikba transito átvitetik, hanem az is, mely az illető országnak területéről direct termelés útján vagy finomítás utján a határon kivitetik. Es ebben nagy különbség van s ez által bizonyos tekintetben Magyarországnak egy méltányos követelése van kielégítve. A helyzet tehát a monarchia két fele közt közgazdasági szempontból e törvényjavaslat által azon lényeges módosításban részesül, hogy jövőre az adózás nem fog aránytalanságot okozni a különböző nyers anyagot feldolgozó gyárak között, tehát a versenyképesség, a fejlődési képesség elő van mozdítva. Másfelől az a különbség is előáll, hogy mig ez ideig mi a contingentált összegből a termelés arányában részesültünk, Austria pedig nemcsak a contingentált mennyiséget állította elő, hanem egyúttal nagymennyiségű kivitel 1 ' gyártmánya is volt, de ebben a fejlődésben mi egyáltalán nem részesültünk: jövőre a Magyarország területén bármily úton származott, de innen kivitt mennyiség leüttetik a megtérítés tekintetében és a fejlődés egyúttal ezen a téren is meg van nekünk nyitva. Itt azonban szükség van arra, hogy a törvényjavaslatnak ezen intézkedéseit nemcsak megértsük, hanem fel is használjuk; mert abban a tekintetben nem táplálok illusiót, hogy ez a törvényjavaslat directe nagy hasznot biztosít Magyarországnak, de egyfelől azon akadályokat hárítja el, melyek a közgazdasági fejlődésnek útjában állanak, legalább részben, a mennyiben az adótörvényhozás utján ez lehetséges; másfelől pedig a pénzügyi fejlődés lehetőségét e téren is biztosítja az által, hogy midőn egyrészt módot nyújt arra, hogy belföldi termelésünket fejleszthessük és e tekintetben az adó ne képezzen akadályt, mint eddig: másrészt a szabad raktárintézmény utján nemcsak a termelést, de a forgalmat is fejleszszük és harmadszor e kivitel utján növeljük azon mennyiséget, mely az Austriával való elszámolás tárgyát képező mennyiségből leüttetik. Mert — hogy világosan fejezzem ki magamat — azon mértékben, melyben nő a mi termelésünk és melyben nő kivitelünk ezen institutiók utján, azon mértékben apad az a mennyiség, mely után nekünk elszámolás alapján adót kell megtérítenünk Austriának, a mi e tekintetben eddig természetesen lehetséges sem volt. Hogy maga a törvényjavaslat pénzügyi eredménye mi lesz, arra nézve én a t. ház előtt számításokba nem bocsátkozom. Miért ? Azért nem, mert ez attól függ, hogy ezen institutiók nálunk hogyan fognak fejlődni. Azt constatálni lehet, 1 hogy nem hátrányosabbá, de előnyösebbé vált e tekintetben a helyzet; de hogy milyen pénzügyi haszna lesz az országnak, ez attól függ, milyen mennyiséget fogunk leütni a megtérítésből, másodszor pedig attól, hogy maga a beltermelés milyen lendületet fog venni. Azért kell súlyt fektetnem arra, hogy ezen három közgazdasági tényező — melyekre nem azt mondom, hogy fektetve van a törvényjavaslat, de melyeket a törvényjavaslat eontemplál a fejlődés szempontjából, tudniillik a belföldi termelés, a szabad raktár intézmény és a kivitel — annyira módunkba van adva és annyira saját intézkedésünkre van bocsátva, hogy e tekintetben csak iparkodnunk és feladatunknak megfelelnünk kell, hogy a saját közgazdasági és pénzügyi érdekeinket lehetőleg megvédelmezzük. De volt egy nehéz feladat a nemzetközi forgalom szempontjából, melyet szintén meg kellett oldani s ez a kiviteli praemiumok kérdése. Mi érdeke van különösen Magyarországnak abban, hogy a kiviteli praemiumok fentartassanak s általában, hogy a kivitel fejlődjék e téren? Nemcsak az, hogy a kivitel fejlődése arányában a
