Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.

Ülésnapok - 1887-74

40 74. országos ülés márczins 2«án, pénteken. 1888. tökéletesítésében — iparkodtak különböző rendszabályokkal, részben törvényhozási, részben administrativ utón ezeken az anomáliákon segíteni. Az administrativ rendszabályok igen fontosak, de oly minutiositásokra vezetnek, melyek fejtegetésébe én most nem bocsátkozom, csak azt emelem ki, hogy e téren legnagyobb tökélyre e monarchia vitte a finánc administratiót, mert a diffuzionalis gyáraknál minden hectoliter űrtartalmára feltöltött nyers répa mennyisége 46 kilogrammtól 75-ig különböző eljárási és elbánási módozatok szerint a legrészletesebben meg van szabva, hogy az ellenőrzés minden mozzanata felhasználtassák az adó megmentésére és ez mégis eredménytelen volt. Ekkor a törvényhozás azon gondolatra jött, hogy contingentálja a pénzügyi eredményt. Contingentálta tehát 1878-ban és emelte a contingentált összeget 1880-ban, mely legnagyobb összegét a mostani campagneban érte el 12.800,000 forintban, a monarchiát egészben véve, melyből hazánk is részesült a czukortermelés arányában. De a contingentálás csak egyet eredményez, azt tudniillik, hogy az adórestitutio utján tökéletesen el ne veszítse az állam a ezukoradó jövedelmét, de sem a terheket arányosabbakká nem teszi, sem fejlődési képességünk s a nagy gyártás arányában nem emeli az állam jövedelmét, hanem a mechanice megszabott contingált összeget felosztja a két állam közt. Forgalmi szempontból is roppant hátránynyal jár az, hogy a számítást az üzletemberre nézve csaknem lehetetlenné teszi a kiviteli combinatióban, mert az év végén eszközölt leszámolás alapján, a gyárosok által biztosított tiszta adójövedelemnek gyakran utólagos pótfizetés utján való fedezéséről kellett gondoskodni; és ez némely esztendőben — azt lehet mondani — az adó legnagyobb részét tette ki, sőt volt oly esztendő is, midőn az adóösszegét is meghaladta; a mi természetesen a már azon év folyamán át üzleti tárgyat képező és forgalomba hozott ezukormennyiségre nézve a kiszámíthatlanság egyik tényezőjét képezte. Pedig a contingálás eszméje nem e monarchiának sajátságos ideája. Ezt próbálta Belgium és ott most is érvényben van azon törvény, mely hat millióban contingentálta ugyanazon hátrányokkal, ugyanazon aránytalanságokkal, melyeket mi tapasztalunk. A harmadik mód, melylyel az átalányozási rendszer ezen hátrányait el lehetett volna hárítani, vagy a melyekkel gondolták, hogy azokat elhárítani lehet, volt az, melyet Németország alkalmazott, tudniillik, először a nyers- répamennyiségre kiszabott adó emelése, másodszor az adórestitutio folytonos leszállítása. E tekintetben a nagy tökély fi német gyártás és ipar bőséges adatokat szolgáltatott a német financiának arra nézve, hogy úgyszólván üldözőbe vegye ezeD gyártás tökéletesítését és miután folytonosan fokozta a répára kivetett adóösszeget, másfelől leszállította az adóviaszatérítés összegét 22 márkáról most csak 10 márka 65 pfennigre finom ezukor után: elérte azt, hogy oly mértékben, melyben eddig vétetett igénybe restitutio czímén, az államkincstár többé nem vétetik igénybe, de az adózás arányosságát és a fejlődés képességét nem biztosítja. Tehát fordult még egy segédeszközhöz, ahhoz, hogy e gyártási adó mellett még fogyasztási adót vetett ki. És — sajátságos — ez is általánosan érvényesülő törvény. Francziaországban 1884-ig a termeivényadó volt érvényben és a mint átmentek az átalányrendszerre, a jövedelemnek rögtön oly visszaesése következett be, hogy e mostani campagneban 60 millió franccal kevesebb a jövedelem, mint volt akkor, mikor a terményadó volt érvényben. Hogy tehát segítsen magán, Francziaország is behozott 10 franc pótlékot, Németország megpróbálta 12 márkával és mi is Magyarországon behoztuk a ezukorfogyasztási adót. Mindenütt ugyanazon általános jelenségekkel kellett találkozni. Az Ötödik, a mivel segíteni iparkodtak, az, a minek nálunk egyáltalában nincs jelentősége és a mire különösen felhívom a figyelmet, mert a strontián-gyártás és az osmose által megszűnt a melas jelentősége. De általában tény, hogy óriási hátrányokat szenved az államkincstár az által, hogy a nyers répa lévén megadóztatva, a melas tökéletesen kivonta magát az adó alól s ennek következtében jelentékeny veszteséget szenvedett az államkincstár; noha a másik gyártás alkalmával az előtt, mikor még a strontián használata és az osmosis alkalmazás nem volt oly általános, mint most, erre is pótadó vettetett, még pedig Franciaországban és Belgiumban 18—38 franc. Ezen aprólékos és részleges kísérletek arra voltak irányulva, hogy a gyártás fejlődése mellett megakadályoztassék azon pénzügyi hátrány, mely az adóalap alól való kibúvás és kijátszásával volt összefüggésben és viszont, hogy arányosabbá tétessék a fejlődés. De egyik czél sem éretett el. S ennek következtében, ha általában ezen rendszer, mind azon experimentatiók után, melyek ezen a téren más országokban és nálunk is tétettek, sem ugy, mint adózási, sem ugy, mint közgazdasági tényező meg nem felelt: tehát igen természetesen másik rendszerre kellett átmenni és ezen törvényjavaslat, melyet most a pénzügyi bizottság nevében van szerencsém ajánlani, átment a terményadórendszerre, még pedig ennek azon fajára, mely a ezukoradót csak akkor veszi igénybe, mikor az a forgalomba oly czélból megy át, hogy a beifogyasztás tárgyát képezze.