Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.
Ülésnapok - 1887-73
73. országol ülés márczius 1-én, csütörtökön. J.SSS. 33 szentesített példánynyal való összehasonlítás fogja kideríteni. Az egyik kiadásban ugy van, a mint a képviselő ur idézte, a másikban és pedig szintén hivatalos kiadásban ugy van, a mint én idéztem. (Mozgás balfelöl) Bona fide jártunk el tehát mindketten. Ezt, gondolom, saját magam igazolására is kötelességem volt elmondani; mert nem szerettem volna oly színben állani, mintha a nélkül, hogy megnézzek egy törvényt, azt idézzem és pedig helytelenül. (Egy hang a szélső baloldalon; Hát melyik az eredeti? A ministerelnök felmutatja a törvénykönyvet.) Ráth Mórnál megjelent hivatalos kiadás mind a kettő; hogy melyikben van a sajtóhiba, azt most meghatározni nem tudom. Beőthy Ákos t. képviselő ur revelálta, ugy látszik azért, hogy újabban bizonyítsa tapintatos államférfiúi tulajdonait a román chauvinismusra ás a románoknak Erdélyre való vágyakodására vonatkozó részét múltkori beszédjének. T. ház! Én azt, hogy Románia vágynék Magyarországra, nemcsak hogy el nem ismertem, *őt azt mondtam, hogy egyes chauvinisták mit csinálnak, arról nem tudhatok, de a másikat határozottan visszautasítom. De a képviselő urnak mind a mellett kellett azt mondania, hogy ő nem olyan háborús, mint én, ő nem akar Romániával háborút s egyúttal igen gúnyosan megjegyezte: ugy, a mint itt a házban szólott a ministerelnök ur. Hát, t. ház, először is én nem akartam és nem akarok háborút és nem Romániával szemben, de általában mondtam, hogyha valaki valamit tőlünk követelne: igenis azzal szemben nem azokkal a kifejezésekkel, de más eszközökkel fogunk védekezni. (Élénk helyeslés és tetszés jobbfelöl.) Egyebet nem tehetek, ha csak a képviselő ur azt nem akarja, hogy itt a házban nem szóval, hanem karddal folytassuk a háborút, mert tudtommal itt csak szóval lehet harczolni, a többinek pedig másutt van a helye. (Helyeslés jobbfelöl.) Á másik, a miben a t. képviselő ur nagy erélyt fejtett ki, az, hogy állította, hogy miket idéztem a pragmatica sanctióból. No, t. képviselő ur, én abból egy betfít sem idéztem. Még azt a szót sem mondottam ki, hanem szóltam az 1867. évi kiegyezés következményeiről. (Ugy van! jobbfe'ől.) Már engedjen meg, nem köszönné meg Magyarország a képviselő urnak, ha az a tan állíttatnék fel, hogy a monarchia másik állama lemondhat egy provinciáról, a nélkül, hogy az viszonyainkban változást hozna létre és szerezhetne a másik fél provinciát, a mely miatt esetleg <5rökös háborúba keverne minket, a nélkül, hogy beleegyeztünk volna. (Felkiáltások a bal- és a szélső íalfelől: Hát Bosnia ?) Először Bosniát nem szerezte meg a monarchia másik állama, sőt az még nem is szereztetett meg véglegesen, mert anneetálva nmcs, az KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. IV. KÖTET. egyik fél részéről sem; (Helyeslés jolbfelöl) de hogy ez tudtunk nélkül történt volna, azt a ház naplói és az arról lefolyt viták megczáfolják. (Ugy van ! jobbfelöl.) Ne méltóztassanak legalább azok, a kik azt mondják, hogy a közjogi alapon állanak, oly tanokat hirdetni, a melyek, ha igazak volnának, valóban meg fognák rontani és hamisítani azon kiegyezésnek szellemét és azt, a mi abban jótékony foglaltatik. (Ugg van! a jobboldalon.) Arról, hogy minő szerződések érvényesek, mikor és hogy érvényesek azok, azt hiszem, nem volna helyes itt részletesebben vitatkozni. En elmondtam a múltkor igen röviden és óvatosan nézetemet. Elmondtam, hogy semmiféle kormányi plenipotentiáról s igy az absolutismus beviteléről, a miről pedig a képviselő ur hasonlag egy emelkedett passust mondott, nem beszélek, mert az lehetetlenség. (Helyeslés jobbfelöl.) Ezeket a dolgokat, t. ház, ok nélkül feszegetni semmi esetre sem helyes; mert minden szerződésre nézve megjön az a momentum, a mikor az a törvényhozás elé való, de biztosítani magát a monarchiát, a mely valamely szerződést abban aperczben dobra üt, a szövetségesek irányában sohasem fogja. Ezt tanúsítja a történelem örök időktől fogva a mai napig. E felett tehát — ismétlem — vitatkozni nem akarok. (Helyeslés jobbfélol.) Be is zárom beszédemet. De a képviselő ur azt mondja, hogy ő csak tisztázni akarja a helyzetet. No hát, t. képviselő ur, a közjogi kifejezések correctségét tisztázni nem Romániával kell, mert ahhoz Romániának semmi köze. Ha ez iránt van aggály, akkor nem Romániával szemben kell fellépni. (Helyeslés jobbfélol.) Ez az egyik. De ha tisztázni akarja a kérdést; ha jő viszonyt akar a szomszéd állammal: ezen indok arra kell, hogy vigye, hogy ezen szerződés elfogadtassák ; mert ennek czélja nem egyéb, mint az, hogy azon mindennap előforduló apró, de azért kölcsönösen elkeserítő kérdések, a melyek a határon felmerültek, a világ színpadáról eltüntettessenek. Ez a módja annak, hogy nyugodt és baráti viszonyok és tisztázott helyzet álljanak elő, nem pedig az, ha az eddig oly régen megoldani nem sikerült kérdés továbbra is életben marad. (Helyeslés jobbfelöl) Győrffy képviselő ur szives volt — ezzel zárom be beszédemet — azt mondani, hogy Ő megnyugvással néz a szavazásnak elébe. En is azt hiszem ; hogy azzal néz elébe. Azzal néz pedig elébe azért, mert érzi és tudja, hogy ez a szerződés kivált azon résznek, melyben ő is lakik, javára szolgál. Megnyugvással veszi tehát, tudván, hogy le fog szavaztatni, mert a leszavazás fog az országnak használni. (Élénk helyeslés és tetszés jobbfélol.) 5