Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.

Ülésnapok - 1887-73

73. országol ülés márczius 1-én, csütörtökön. J.SSS. 33 szentesített példánynyal való összehasonlítás fogja kideríteni. Az egyik kiadásban ugy van, a mint a képviselő ur idézte, a másikban és pedig szintén hivatalos kiadásban ugy van, a mint én idéztem. (Mozgás balfelöl) Bona fide jártunk el tehát mind­ketten. Ezt, gondolom, saját magam igazolására is kötelességem volt elmondani; mert nem szeret­tem volna oly színben állani, mintha a nélkül, hogy megnézzek egy törvényt, azt idézzem és pedig helytelenül. (Egy hang a szélső baloldalon; Hát melyik az eredeti? A ministerelnök felmutatja a törvénykönyvet.) Ráth Mórnál megjelent hivatalos kiadás mind a kettő; hogy melyikben van a sajtó­hiba, azt most meghatározni nem tudom. Beőthy Ákos t. képviselő ur revelálta, ugy látszik azért, hogy újabban bizonyítsa tapintatos államférfiúi tulajdonait a román chauvinismusra ás a románoknak Erdélyre való vágyakodására vonatkozó részét múltkori beszédjének. T. ház! Én azt, hogy Románia vágynék Magyarországra, nemcsak hogy el nem ismertem, *őt azt mondtam, hogy egyes chauvinisták mit csinálnak, arról nem tudhatok, de a másikat hatá­rozottan visszautasítom. De a képviselő urnak mind a mellett kellett azt mondania, hogy ő nem olyan háborús, mint én, ő nem akar Romániával háborút s egyúttal igen gúnyosan megjegyezte: ugy, a mint itt a házban szólott a minister­elnök ur. Hát, t. ház, először is én nem akartam és nem akarok háborút és nem Romániával szemben, de általában mondtam, hogyha valaki valamit tőlünk követelne: igenis azzal szemben nem azokkal a kifejezésekkel, de más eszközökkel fogunk véde­kezni. (Élénk helyeslés és tetszés jobbfelöl.) Egyebet nem tehetek, ha csak a képviselő ur azt nem akarja, hogy itt a házban nem szóval, hanem karddal folytassuk a háborút, mert tudtom­mal itt csak szóval lehet harczolni, a többinek pedig másutt van a helye. (Helyeslés jobbfelöl.) Á másik, a miben a t. képviselő ur nagy erélyt fejtett ki, az, hogy állította, hogy miket idéztem a pragmatica sanctióból. No, t. képviselő ur, én abból egy betfít sem idéztem. Még azt a szót sem mondottam ki, hanem szóltam az 1867. évi kiegyezés következményeiről. (Ugy van! jobb­fe'ől.) Már engedjen meg, nem köszönné meg Ma­gyarország a képviselő urnak, ha az a tan állít­tatnék fel, hogy a monarchia másik állama le­mondhat egy provinciáról, a nélkül, hogy az viszonyainkban változást hozna létre és szerez­hetne a másik fél provinciát, a mely miatt esetleg <5rökös háborúba keverne minket, a nélkül, hogy beleegyeztünk volna. (Felkiáltások a bal- és a szélső íalfelől: Hát Bosnia ?) Először Bosniát nem szerezte meg a mon­archia másik állama, sőt az még nem is szerezte­tett meg véglegesen, mert anneetálva nmcs, az KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. IV. KÖTET. egyik fél részéről sem; (Helyeslés jolbfelöl) de hogy ez tudtunk nélkül történt volna, azt a ház naplói és az arról lefolyt viták megczáfolják. (Ugy van ! jobbfelöl.) Ne méltóztassanak legalább azok, a kik azt mondják, hogy a közjogi alapon állanak, oly ta­nokat hirdetni, a melyek, ha igazak volnának, va­lóban meg fognák rontani és hamisítani azon ki­egyezésnek szellemét és azt, a mi abban jótékony foglaltatik. (Ugg van! a jobboldalon.) Arról, hogy minő szerződések érvényesek, mikor és hogy érvényesek azok, azt hiszem, nem volna helyes itt részletesebben vitatkozni. En el­mondtam a múltkor igen röviden és óvatosan né­zetemet. Elmondtam, hogy semmiféle kormányi plenipotentiáról s igy az absolutismus beviteléről, a miről pedig a képviselő ur hasonlag egy emel­kedett passust mondott, nem beszélek, mert az le­hetetlenség. (Helyeslés jobbfelöl.) Ezeket a dolgo­kat, t. ház, ok nélkül feszegetni semmi esetre sem helyes; mert minden szerződésre nézve megjön az a momentum, a mikor az a törvényhozás elé való, de biztosítani magát a monarchiát, a mely vala­mely szerződést abban aperczben dobra üt, a szö­vetségesek irányában sohasem fogja. Ezt tanú­sítja a történelem örök időktől fogva a mai napig. E felett tehát — ismétlem — vitatkozni nem aka­rok. (Helyeslés jobbfélol.) Be is zárom beszédemet. De a képviselő ur azt mondja, hogy ő csak tisztázni akarja a helyzetet. No hát, t. képviselő ur, a közjogi kifejezések cor­rectségét tisztázni nem Romániával kell, mert ahhoz Romániának semmi köze. Ha ez iránt van aggály, akkor nem Romá­niával szemben kell fellépni. (Helyeslés jobbfélol.) Ez az egyik. De ha tisztázni akarja a kérdést; ha jő vi­szonyt akar a szomszéd állammal: ezen indok arra kell, hogy vigye, hogy ezen szerződés elfogadtas­sák ; mert ennek czélja nem egyéb, mint az, hogy azon mindennap előforduló apró, de azért kölcsö­nösen elkeserítő kérdések, a melyek a határon felmerültek, a világ színpadáról eltüntettessenek. Ez a módja annak, hogy nyugodt és baráti viszo­nyok és tisztázott helyzet álljanak elő, nem pedig az, ha az eddig oly régen megoldani nem sikerült kérdés továbbra is életben marad. (Helyeslés jobb­felöl) Győrffy képviselő ur szives volt — ezzel zárom be beszédemet — azt mondani, hogy Ő megnyugvással néz a szavazásnak elébe. En is azt hiszem ; hogy azzal néz elébe. Azzal néz pedig elébe azért, mert érzi és tudja, hogy ez a szerző­dés kivált azon résznek, melyben ő is lakik, ja­vára szolgál. Megnyugvással veszi tehát, tudván, hogy le fog szavaztatni, mert a leszavazás fog az országnak használni. (Élénk helyeslés és tetszés jobbfélol.) 5

Next

/
Thumbnails
Contents