Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.

Ülésnapok - 1887-73

34 73. országos ülés márezins 1-én, csütörtökön. 1888Báró Orczy Béla belügyminister: T. ház! A tárgyalás alatt felmerült észrevételekre kívánom rövid ellenészrevételeimet megtenni. A Győrffy képviselő ur által beadott határozati javaslatban van egy kitétel, a mely ellen felszólalni kötelességemnek tartom. Azt mondja tudni illik a t. képviselő ur határozati javaslatában, hogy <ez egyezményben az államhatalom gyakorlata a Magyarország területén is egy idegen állam akaratától tétetik függővé. A t. képviselő urnak ez állítása az egyezmény (Halljuk! Halljuk!) IV. és IX. szakasza közti összehasonlításra vonatkozik. Engedje meg csak a t. képviselő ur, hogy e két szakasznak és illetőleg e két szakasz horderejének magyarázatára nézve bátor legyek őt arra figyelmeztetni, hogy e két szakasz közti különbség igen lényeges. A ÍV. szakaszban egy létező ténynek orvoslásáról van szó; a IX. szakaszban pedig egy hasonló esetnek elkerülhetése végetti rendszabályról van szó. Az egyik szakaszban tudni illik oly folyónak, melynek határképző minősége van, elvezetése mint tény van bebizonyítva és annak visszavezetése illetőleg e folyam rendeltetésére való visszavezetése van a szerződésben és szabályban kikötve ; mig a IX. szakaszban épen azon elővigyázati rendeletek és rendszabályok vannak elősorolva, melyek épen az ily eshetőség előfordulását jövőben kizárják. Igaz, hogy itt benne van, hogy mindkét államhatalom kölcsönösen bir azon joggal, hogy valahányszor oly torlaszok, oly zárak készülnek a határképző folyamokon és patakokon, a melyek í>ket e minőségtől elvonják, illetőleg őket nem batárképző folyamokká és patakokká alakítják át, hogy az ily gátak, akadályok és torlaszok felállítása ellen az illető terület államhatalma tiltakozhassék. Ez tehát nem egyoldalú jog, mely egyikmásik államhatalomnak megadatott, hanem kölcsönös jog, melyet Magyarország ép ugy bir, mint Románia. T. ház! Grünwald képviselő ur elismeréssel nyilatkozott azon készség iránt, a melylyel a kormány ezen törvényjavaslat némely nem helyes kifejezésének helyreigazítására vállalkozott. Örömmel veszem tudomásul a képviselő urnak e részbeni elismerését s csak azon észrevételt vagyok bátor tenni, hogy ezt csak annyiban vehetem igénybe, a mennyiben a kormány e törvényjavaslat czímében, első és harmadik szakaszában való elnevezések helyreigazítására vállalkozott; azonban azon egyezményben foglalt és nem helyes kifejezések változtatására a kormány nem vállalkozhatott. Ezt voltam bátor megjegyezni. Az egyezménynek magának nem helyes elnevezéseit, ugy hiszem, azon nyilatkozatok és fejtegetések után, melyek e házban tétettek, senki «em fogja tagadni. Igaz. hogy az elnevezések nem helyesek, de azoknak a szerződésben való megmaradása, felfogásom szerint, korántsem oly súlyos természetű, hogy abból bárki azt következtethetné, hogy ez Magyarország állami önérzetének sérelmére praecedensképen fog szolgálni. Ez egyezmény nem opportunitási szempontból köttetett és én sem opportunitási szempontból voltam bátor azt a t. háznak elfogadásra ajánlani. Hanem ez egyezmény lényegében az igazságosság elvén alapszik, a mit a társadalmi és nemzetközi érintkezésben soha szem elől téveszteni nem kell. Igaz és be van bizonyítva minden hivatott tényező tanúsága szerint, hogy Románia és Magyarország között a határvonal nem volt oly rendes, mint lenni kellett volna, hogy foglalások által évek hosszú során át folyton altér ál tátott, minek következéseit mindnyájan ismerjük. Tehát az igazságosság azt kívánta, hogy azon határok, melyek az igazságosságon ós valódiságon alapulnak, rendes utón helyreállíttassanak. Ez történt, t. ház, teljes meggyőződésem szerint az egyezménynyel, még* pedig Magyarország érdekeinek megóvása mellett. Mindezeknél fogva bátor vagyok a t. házat arra kérni, hogy e törvényjavaslatnak beczikkelyezéséhez hozzájárulni és az által a régi kérdésnek rendes utón való megoldását lehetővé tenni sziveskedjék. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a szavazás. Szemben a szőnyegen levő törvényjavaslattal,, két határozati javaslat nyújtatott be: mindkettő kisebb-nagyobb mérvben elhalasztási természetű, különösen pedig az, melyet Beőthy t. képviselő ur nyújtott be. Ez ugyanis világosan kimondja, hogy a képviselőház a monarchia két állama és Románia közt felmerült határigazítási kérdések barátságos megoldását óhajtja és ezért a beczikkelyezés végett eléje terjesztett szerződés érdemleges intézkedéseit elfogadni kész; minthogy azonban a szerződés szövege egyfelől a magyar állam közjogi különállását figyelmen kivül hagyja, másfelől a magyar földrajzi elnevezéseket sok helyen mellőzi: a képviselőház azt oly utasítással adja vissza a kormánynak, hogy a megállapodások érdemének érintése nélkül, az említett közjogi hiányoknak alkalmas módon való kiigazítása iránt gondoskodjék. A másik határozati javaslat még határozottabban ellentétes a törvényjavaslattal, a mennyiben azt mondja, hogy a magyar közjogot nyiltan sérti, azonkívül anyagi rendelkezései is az ország érdekeibe ütköznek és utasítja kormányt egészen más alapon szerkesztett javaslat benyújtására, melyben a dolog lényegére nézve bizonyos tekintetben halasztás volna. En azonban, azt hiszem, hogy egyszerűbb volna megnyugodni a kérdésnek akként leendő föltételében, hogy elfogadja-e a ház a törvényjavaslatot általánosságban a részletes