Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.
Ülésnapok - 1887-98
SS. orsg&gos ülés raájns S-én, szombaton. Í8S8, ggjt, érintett vasutak bizonyos hitelügyeinek rendezésével, többek között az állam által részükre nyújtott előlegek tisztázásával. Hát, t. ház, ezzel szemben mi a mi magunktartása, mi az egész ellenzék magatartása ? Mert hiszen a mi álláspontunk csak egy lényegtelen formai pontban tér el az ellenzék másik részének álláspontjától. Az ellenzék álláspontja az, hogy azt mondja: a hadászatilag szükséges beruházásokat, az azokra szükséges pénzösszegeket megszavazzuk; azonban a kérdéseknek másik eomplexuma a garantirozott vasutak kölesönügyeinek rendezése, különösen pedig az állam által nyújtott előlegek ügye nem elég tisztázott alakban jön a képviselőház elé, hogy a képviselőház azok rendezéséhez hozzájárulhasson és ez által mindazon ténykedésekre, melyek rendezés alá esnek, az utólagos sanctiót ráadja. Én azt hiszem, hogy ez nagyon világos és alig félreérthető álláspont; ezen álláspont folyik abból, hogy itt az állam vagyonáról van szó, a mely államvagyon hováfordítása iránt az országgyűlést és különösen a képviselőházat a legszigorúbb ellenőrzésnek nemcsak joga illeti meg, hanem egyszersmind kötelessége is azt tenni. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ezen javaslatban 4.261,000 olyan írtról van szó, melyet az évek során át az állam a vasutaknak engedélyezett; továbbá 3.887,000 frt oly függő adósságról, melyet e vasutak kötöttek, melynek terhe azonban, mint azt a t. ministerelnök ur helyesen kiemelte, végső következésben mégis csak az államra háramlik vissza, a mely függő előleg-müveleteket tehát e vasutak a kormány beleegyezése nélkül nem is köthették, ugy, hogy ezen az utón ezek is a törvényhozás felügyeleti és ellenőrzési jogához és kötelességéhez tartoznak. Azért én azt hiszem, hogy e két összeg — az a 4 millió forint, melyet az állam adott a vasutaknak és azon közel 4 millió forint, melyet e vasutak kötöttek, mint előlegüzleteket — körülbelül hasonló természetű. De hogy a kérdés még tisztább legyen, okoskodásom kiindulási pontjául csakis azon 4.261,000 frtot veszem, melyet az állam előlegezett azon vasutaknak. (Halljuk!) T. ház! Azt hiszem, nincs e háznak egy tagja sem, vagy ha van, igen kevesen lehetnek, kikre nézve meglepetést ne képezett volna az és ki e törvényjavaslatból ne tudta volna meg először, hogy az állam a törvényjavaslatban érintett vasutaknak az évek folyamán át 4.261,000 frt előleget adott. Ez méltán provocálja figyelmünket, méltán provocálja vizsgálódásunkat, hogy ezek az előlegezések mikor történtek, miért történtek, mire történtek és hogy miért történtek a törvényhozás beleegyezése nélkül, A t. közmunkaés közlekedésügyi minister ur azt mondja, hogy KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. IV. KÖTET. a törvényhozás erről tudhatott, mert a kamatbiztosítások czímén való előlegek a költségvetésben minden évben fel vannak véve és azoknak főöszszegében lappanganak azon tételek is, melyek ezen előlegekből származnak. Baross Gábor, közmunka- és közlekedésügyi minister; Dehogy lappangnak! Gróf Apponyi Albert: A t. minister ur azt mondja, hogy nem lappangnak. A költségvetési előiányzat 1888-ra a vasúti kamatbiztosításokről szórói-szóra igy hangzik: „Vasúti kamatbiztosítási előlegek; a) A régi engedélyokmányok alapján ezüstben 4%-os kamat mellett 6.018,000 frt. b) Ujabb törvények alapján ezüstben 6%-os kamat mellett 505,000 forint. c) Ugyanez aranytban 6 7 /o-os kamat mellett 672,000 forint. Ehhez 25%-os arany-agio 168,000 forint. Együttes összeg 7.363,000 forint." A ki ebből kiokoskodj a és kiveszi azt, hogy időközben a törvényhozás megkérdezése nélkül a kormány e vasutaknak előlegeket adott, az a képvagy számtalány megoldásból díjat nyerhet, de én megvallom, e díjra se nem pályázom, se azt elnyerni képes nem vagyok. Mert midőn a b) és c) alatt foglalt tételekben egyenesen ki van mondva, hogy újabb törvények alapján terhelő összegek vannak, lehetetlen ez alatt oly összegeket keresni, melyek a törvényhozás megkérdezése nélkül adott előlegeken alapulnak. (Ugy van! balfelöl.) Az indokolásban pedig találunk részletezést a szerint, a mint ezüstben vagy aranyban fizetendő az egyes részlet, de hogy micsoda alapon terhel e kötelezettség, szóval a kötelezettség különböző alapjainak szétszedése itt nem foglaltatik, tehát, t. ház, alig lehet állítani, hogy a képviselőháznak bármely tagja az évi költségvetésekszövegezése alapján,azon helzetbe volua, hogy csak sej thesse is, hogy itt a kormány által rendkívüli előlegek adattak a vasutaknak. Már most, t, ház,mi mellett szól a praesumptió? A vasúti kamatgarantia, az engedélyokmány arra kötelezi az államot, hogy az üzleti számlában előállott deficitet bizonyos maximumig, vagy ennek meghatározása nélkül fedezze; az ebből folyó költségeket a kormány fedezi, előirányzatába felveszi és zárszámadásait a főszámszék és a képviselőház bírálata alá bocsátja. De arról nincs tudomásom és nem is ismerem a törvényhozás bármely megállapodását, mely a kormánynak általános felhatalmazást adjon arra, hogy a garantirozott vasutaknak állami pénzekből előlegeket adjon, tehát primo intuitu első szemlélésre azon kérdés merül fel, miért adatott ki ez az összeg a törvényhozás előleges megkérdezése nélkül, minő természetűek azon kiadások, mikor és mily czélokra fordíttattak ? Erre nézve minő informatio áll at.ház előtt? A törvényjavaslathoz csatolt indokolásban a minister ur előadja azt a tervet, a mely szerint eljárni kivan, hogy a kettős vágányoknak és egyéb be49
