Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.
Ülésnapok - 1887-98
384 i)S. országos ülés május 5-én, szombaton. 18SS. csődített minden vasúti szédelgőt, a kik itt felpénzelve magokat, tovább álltak a mint ez a keleti s más vasutaknál is történt — s aztán az állam volt kénytelen a cserben hagyott vonalakat iszonyú áldozatok árán kiépíteni és átvenni. E botrányos dolgok aztán szépen elsimittattak, a keleti vasútnál felmerült üzelmek ügyében elrendelt vizsgálat — a naszódi botrányokkal együtt — betemettetett az elsimítás nagy sírgödrébe a com promittáltak légiója büntetlenül maradt s ez felbátoritólag hatott és hat más szédelgőkre is. (Igaz ! Ugy van! a szélső baloldalon.) Nekem nincsen módomban összegezni azon roppant tőkéket, a melyeket a magyar állam vasúti előlegek és kamat-garantia czíméu az utóbbi 21 év alatt kidobott, de merem állítani, hogy ha összeszámítása lehetséges lenne, az oly óriási végösszeget tüntetne fel, a melyből összes vasutainkat ki lehetett volna építeni és államosítaui. De ugy látszik, hogy a kormány e szomorú tapasztalatokból nem tud okulást meríteni [s halad az eddigi rossz irányban. (Ugy van! a szélső baloldalon.) A pénzügyi bizottság indokolása előadja, hogy a kassa-oderbergi s még inkább az északkeleti vasútnak beruházásokra nem levén fedezete, arról a kormánynak kellé gondoskodni és a mellett függő kölcsönöket engedélyeznie s ennek daczára a jövőbeni beruházásokra most ismét 6, illetőleg 9 millió forint előleget akar megszavaztatni e két vasút számára. Ámde vasutak, a melyek a múltban szükségelt és a jövőben elkerülhetlen beruházásokat nem képesek önerejükön megtenni s íolyton államkölcsönökre szorulnak: határozottan életképtelenek, azoknál már bekövetkezett a liquidatio szüksége, a melyeket az állam az eddig hozott és most ismét hozandó áldozatok árán magához válthatna és államosíthatna. Ez még most sem késő, ez lenne az egyedüli s államunkra nézve üdvös megoldási mód; azért szükségét látnám, hogy e törvényjavaslat visszautasításával a, kormány ily irányú eljárásra utasittassék. A mi a részleteket illeti, én megvallom, hogy a józsefvárosi keresztezési pont megszüntetésére, a már megszavazott 300,000 forintra, a most még kivánt 600,000 forintot egy kissé sokallom, 900,000 forintból — a mi nekünk egy millióba kerül — mi 40 kilométernyi hegyi pályát építettünk. Ugy a második vágány lefektetésére kért 3 milliót is oly összegnek találom, a melynél a meggazdálkodás lehetőségét kizártnak egyáltalában nem tekinthetem. En, t. ház, azt látom, hogy a kézséget, a mit a törvényhozás pártkülönbség nélkül a védképesség érdekében tanúsít, egy kissé túlságosan és egy oldalúlfig zsákmányolják ki a kard emberei. A mit az önvédelemre kérnek, az ellen nem kívánok felszólalni, nehogy rám süssék a hazafiatlanság bélyegét; de igenis szólanom kell a védintézkedések egyoldalúsága ellen, mert ez nagyon keservesen boszulhatja meg magát a jövőben. (Helyes* lés a szélső baloldalon.) A mi hadügyi kormányunk csak egy eshetőségre, a Gácsország felőli támadásra fordítja figyelmét s ez irányba teszi egyoldalú védintézkedéseit csak ott épített várakat, csak az oda vezető vasutaknál kivan kettős vágányokat. Pedig nem szabadna figyelmen kivül hagynia azt sem, ho<_ p y Bessarabia nagyon közel esik keleti határainkhoz, hogy országunk egy részének eligérése által közvetlen szomszédságunkban hírvágytól elvakított ellenségeket támasztanak s mégis ez irányban semminemű' védintézkedés nem történik, csekély költséggel megközelíthetlenné tehető határszéli sorompóink nyitva s minden vasúti közlekedéstől oly távol állanak, hogy a bessarabiai kozák 2—3 nappal előzheti meg a mi csak gyalog szerben, nagy kerülőkkel oda szállítható sergeinket. Én azt hiszem, hogy Gáesország felé irányuló vasutak 2-ik vágányánál is sokkal égetőbb szükség van egy keleti határszéleink, nevezetesen Csik felé irányuló vasút miharább való kiépítésére, hogy ekként a végzetszerűvé válható meglepetések és megélőztetések ellen fedezve legyünk. Mert manapság a megkerülhető és hátba vehető legerősebb várak és hadállások mit sem érnek s azok a sok száz milliót felemésztett erődök könnyen Metz sorsára juthatnak, ha keleti határainkat védképes állapotba nem hozzuk s az odavezető végtelen nagy stratégiai fontossággal bíró vasút kiépítésében az ottani lakosság áldozatkézségét a kormány nem támogatja. Oda nem kell nagy áldozat, ama határszéli vasútnak gyors kiépítését, azon összeg tizedrészével is biztosítani lehetne, a mit most a kassa-oderbergi és észak-keleti vasutaknak akar ajándékoztatni a kormány. De nem kívánok a t. ház becses türelmével visszaélni, kijelentem, hogy a fennebb érintett és előttem felszólalt barátaim által bővebben kifejtett indokok alapján, e nagyon is zavaros törvényjavaslatot általánosságban sem fogadom el, hanem csatlakozom a Helfy t. barátom által benyújtott határozati javaslathoz. (Élénk helyeslés a ssélsö baloldalon). Gróf Apponyi Albert: T. ház ! Mindenekelőtt szükségesnek tartom aközlekedésügyi minister ur és a miniszterelnök urnak felszólalásai után a status questionist megint tiszta világításba helyezni. Ezen törvényjavaslatban kéretik pénz, illetőleg kéretik kamatbiztosítási felemelés, a mely lehetővé tegye az állam által garantirozott bizonyos vasutak számára az oly beruházásokat, a melyek leginkább hadászati motívumok által indokoltatnak és kéretik az államvasutak egyik vonalán a második vágány lerakására szükséges pénz. Ez a követelés összekapcsoltatik az előbb
