Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.

Ülésnapok - 1887-98

98. orszásos ülés május ő.én, szombaton. 1888. 333 szüksége, egyúttal egészen más természetű dologra is szavaztasson meg magának pénzt. (Helyeslés balfelöl) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! (Halljuk!) Azt hiszem, szórói-szóra ugy idéztem Helfy t. képviselő ur szavait, mint a hogy azokat a t. képviselő ur most felszólalása végén ismételte. Egyébiránt, miután ő azt mondja, hogy csak variálta azt, a mit a közlekedésügyi minister mondott, csak azt jegyzem meg, hogy még oly nagy művész is, mint Liszt, irt sok rossz variatiót. (Derültség.) Balogh Géza jegyző: Orbán Balázs! Orbán Balázs: T. ház! A mi kormányunk a költségvetés tárgyalása s más alkalmakkor is folyton hangoztatja a takarékosságot, a deficitet mindenféle fogásokkal igyekezik leszállítani s igy a pénzügyi eredményt kedvezőbbnek feltüntetni. Azonban minket — kik már jól ismerjük e szemfényvesztő tacticát — félre ugyan soha sem tudott vezetni; de sikerült édes csalódásokban ringatott pártját a költségvetés elfogadására birni. A zárszámadások aztán mindig a mi aggodalmainkat igazolták és igazolják s a deficitek — miként előre megjelöljük — jóval túlhaladják az előirányzatot. Igen, mert kormányunk a valódi szükségletet soha sem tünteti elő, hanem mindig utólagos póthitelekkel rontja meg a mérleget, a miként jelen esetben is történik. Hisz ezek a vasúti szükségletek — melyekre most utólagosan kérnek 17 millió forintot — nem egyszerre hullottak alá a fellegekből, azokról a kormánynak már a költségvetés elkészítésekor tudomással kellé birnia; de nem vette be a költségvetésbe, mert akkor nem lehet vala a javult]pénzügyi helyzettel brillírozni. (Igás! Ugy van! szélső balfelől) De minket a politikai kuruzslás ily mesterfogásai nem vezetnek félre, mi tudjuk, mi érezzük, hogy bárminő czímlet alatt terjeszszék is elő, az csak deficitünket és államadósságainkat fogja fokozni. Ugy a kormány, mint a bizottságok indokolása hadászati szempontokkal erőlködnek igazolni e kiadásokat. A hadászati indok immár oly tág köpenynyé vált, a melyet napjainkban mindenre rátéri thetőnek vélnek; mert hát az első sorban nagyon kényelmes (Halljuk! Halljuk!) és másodsorban nagyon alkalmas arra, hogy az adósságesinálást a hazafiság zománczávaí vonják be s akként állítsák ide a kérdést, mintha szigora eritica alá vonni tiltaná az ilclomosság. A mi közösügyes kormányaink mindig tudtak oly mumusokat kifundálni, a melyekkel a többség nyugtalankodó lelkiismeretét elaltatták. Jelenesetben is ennek nyomása alatt áll a képviselőház, pedig a hangoztatott hadászati indok csak lepel, hisz azok a kettős vágányok csak kis részét igénylik a kért összegnek, mert a mint a ministerelnök ur maga is bevallotta, a második vágány nem tisztán hadászati, hanem forgalmi tekintetből is kívánatos, melynek legnagyobb része már előre elköltött pénzek és felhatalmazás nélküli kiadások fedezésére szolgál, oly kiadások fedezésére, a melyeket nem az állam, hanem az állami biztosítékot élvező némely társulati vasutak költöttek el s most nekünk kell azokért bűnhődnünk. (Igás! Ugy van! szélső balfelől,) A közlekedési bizottság ugyan meg kivan nyugtatni, hogy mindez előlegek és kölcsönök szükségesek, az állam és a társulatok érdekében helyesek voltak. Én elhiszem, hogy a társulatok érdekében azok helyesek lehetnek, de hogy az állam az amúgy is terhes kamatbiztosítást újból tetemesen közel egy millió forinttal emelni legyen kénytelen, azt az állam érdekeivel összeegyeztetni nem tudom még a múltra nézve sem, annál kevésbé az ezután foganatosítandó beruházásokra, a melyeket a bizottság elkerülhetlenekuek tart s megszavazásukat hadászati szempontból kötelességszerűnek mondja. No hát.én, t. ház, a hazafias kötelességet nem abban találom, hogy holmi rosszul kezelt, életképtelen vasutakat az állam rovására felemeljünk, hanem abban, hogy a kiszivattyúzni czélzott államot az ily kapzsiság elien megvédjük, mert az illető beadósodott tírsulatokra pompás egy üzlet kínálkozik, hisz könnyű az oly adósnak fizetni, a ki régi hitelezőjétől tartozását háromszorosan meghaladó új kölcsönt kap. Egyáltalában a kassa-oderbergi és az északkeleti vasutak azon protegált vonalak közé tartoznak, a melyeknek a magyar állam a kamatbiztosításon felül már két izben oly nagy előlegeket adott, hogy azokkal és a most újból adni szándékolt 13.500,000 forint előleg vagy kölcsönből azon vonalokat könnyűszerííleg megszerezni és államosítani lehetett volna. A midőn a kassa-oderbergi vasútnál felmerült botrányok itt e házban évek előtt tárgyaltattak, már akkor indítványba hozatott, hogy ezen, vasúthálózatunkban fontos szerepet játszó vonal, valamint a nagyon sok pénzünket elnyelt északkeleti vasút is, az akkor nyújtott áldozatok árán az állam ré-szere megszereztessenek ; de a kormány ez eszmével ugy látszik nem foglalkozott és nem foglalkozik, hanem halad azon a hibás nyomon, a melyet a korábbi kormányok tapostak s terhes kölcsönök révén nyújt nagy előlegeket, amelyeknek hasznát nem az állam, hanem bizonyos kedvezményes társulatok élvezik. Egyáltalában a mi vasúti politikánk nagyon hibás kiindulási pontot választott, hatra-vakra megadták a kamat-garantiákut mindenféle életképtelen és szédelgő vállalatoknak akkor, a midőn a heverő európai tőke a nélkül is sietett az ily vállalatokhoz. Ezen oktalan bőkezűsködés ide-