Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.

Ülésnapok - 1887-73

a 2 t?5. országos illés márezius 1-én, esütörtlikött. 18S8. arany hidat akarunk építeni és ennek következtében kérem a t. házat, méltóztassék határozati javaslatunkat elfogadni. (Hosszan tartó., zajos helyeslés balfelöl.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. képviselőház! (Halljuk!) Tegnap mondtam ugyan, hogyha egyenesen nem provocáltatom, nem szándékozom e kérdésben a t. ház figyelmét továbbá igénybe venni; de azt hiszem, hogy mindenki el fogja ismerni, hogy csakugyan arra, hogy — ha röviden is — nyilatkozom, egyenesen provocálva vagyok és épen azért, főleg ily természetű felszólalásokra szorítkozva fogok egy pár szót szólni. Mindenek előtt köszönetemet^fejezem ki az előttem szólt képviselő urnak. 0 ugyanis most valóban egy oly nyilatkozatot tett, mely reám és a kormányra nézve a lehető leghizelgőbb; mert a kormányválságot ugy állította ide, mint egy országos csapást, azt mondván: nem szabad azon alternatíva közé állítani a házat, hogy vagy elfogadja, vagy kormányválságot idézzen elő . . . Beöthy Ákos: Közjogi kérdésben! Tisza Kálmán ministerelnök: Engedelmet kérek, közjogi kérdésben azt hinném, hogy ha egy kormány hibás volt, soha oly szívesen, mint akkor idézném elő a kormányválságot, kivévén ha ezt csapásnak tartanám az országra nézve. (Elénk tetszés jobbfelöl.) Bizonyára igy gondolkozik a képviselő ur is. De a képviselő ur szives volt nagy apparátussal oly dolgok ellenében szállni síkra, melyeket én legalább sohasem mondtam. Az egyik az, hogy ellentétbe helyezte tegnapelőtti nyilatkozatomat és a tegnapit. Engedelmet kérek, abban ugyan ellentét nincsen. Én elmondtam tegnapelőtt, a nélkül, hogy applicältam volna általános nézetemet szemben az ő, szerintem téves theoriájával és midőn tegnap nyilatkoztam, hogy acabinetkérdést forma szerint fel nem vetettem, akkor is azt mondtam: csak a helyes theoriát állítottam fel, a melyből — mivel azt helyesnek tartom — ha rá kerülne a sor, természetesen magamra nézve kivonnám a következtetést. Hogy e kettő között mi az ellentét, azt csak a képviselő ur láthatta; de a ki elfogulatlanul nézi, senki sem fogja ezen a világon azt megmondhatni. (Ugy van! Helyeslés a jobboldalon.) De a képviselő ur a cabinetkérdésről beszélve, felhozott — ezt csak mellesleg, előzetesen említem — amerikai esetet. Itt maga is elismerte, hogy nincs kabinetkérdés. Azután felhozott francziaországi esetet, a mely országra nézve aparlamentarismus tökélyeiről, azt hiszem, a történelem nem tesz bizonyságot és másfelől felhozott — megvallom, régen olvasva azokat a dolgokat és igy nem jut eszembe, nem merem állítani, de ugy hiszem —- felhozta azt a kormányt, a mely egy általa elfogadott és a törvényhozásnak ajánlott fontos nemzetközi kérdés miatt, daczára, hogy megbukott, helyén maradt. Az akkori ellenzék nem igen hiszem, hogy megdicsérte volna és az akkori ellenzéknek igazsága volt, ha ugy járt el. (Helyeslés jőbbfelöl.) De azt kérdi a képviselő ur, hogy mi tehát itt az obligo? A ministerelnök obügót vállalt Romániával szemben vagy a külügyministerrel szemben ? Ugyan kérem képviselő ur, melyik szavaimból vagy miből tudja ezt következtetni? Vájjon jöhet-e itt kérdésbe a viszony a román kormánynyal szemben directe ezen szempontból, vagy akár a külügyministerrel szembeni Nem. Hanem azt hiszem, egy ministerium helyes eljárásának következése és követelménye az, hogy az a ministerium csak olyanra kötelezze magát nemzetközi szerződésben, a minek keresztülvihetésében bizik, s ha nem tudja keresztülvinni, akkor nem engedi lábra kapni azt a hitet, hogy abban az országban oly viszonyok vannak, melyek miatt nem lehetne vele szerződni; hanem mint olyan, a ki tévedett, álljon félre az útból éa adjon másnak helyet. (Helyeslés a jobbóldalon.) Nincs itt szó semmiféle idegen hatalomról, nincsen szó külügyministeriumróí, de van ministeri felelősségérzetről és ministeri önérzetről. (Élénk helyeslés. Ugy van! jőbbfelöl.) A képviselő ur még arra is hivatkozik, hogy hiszen én magam — azt mondja — felvetettem a cabinetkérdést az osztrák kormánynyal szemben; igaz, hogy azután nem mentein el. Ha a képviselő ur haragszik érette, hogy akkor el nem mentem, azt természetesnek találom, sokkal természetesebbnek, mint azt, hogy csapásnak monda, ha most elmennék. (Élénk derültség a jobboldalon.) Hanem hogy az osztrák kormánynyal szemben vetettem volna fel a cabinetkérdést, azt tagadom. Igenis ott, a hol tartoztam, kifejeztem ez iránti szándékomat és miután azon feltételek, melyekhez maradhatásomat köteiességszerííleg kötöttem, teljesültek, megmaradtam a helyemen. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl. Zaj balfelöl.) Ezt egyébiránt azóta már sokszor elmondtam, de igen természetes, hogy az aranyhidak építése mellett támadó képviselő ur ezt azért, mert különben mai támadását gyöngítené, méltóztatik e perczben nagy bölcsen elhallgatni. (Ugy van! a jobboldalon. Ellenmondások balfelöl.) T. ház! Mielőtt a képviselő ur beszédével tovább foglalkoznám, kötelességem egy dologban részint a képviselő urnak, a ki tegnap velem szemben vitatkozott, részben pedig magamnak igazságot szolgáltatni. (Halljuk!) Egy törvényt, az 1874: XIII. törvényczikket idézte Szederkényi Nándor képviselő ur egyképen, én másképen. Es történetesen neki is igaza volt, nekem is. (Mozgás.) Hogy melyikimk forrása volt rossz, azt csak, ha idő lesz reá, az országos levéltárban az eredeti