Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.
Ülésnapok - 1887-98
382 88. országos ülés május 5-éu, szombaton. 18S8. legyen oly nagy,pedig jól tudta! Miért neai kérte egyszerre? Ugy-e bár azért, hogy elámítsa az országot! (Tetszés jóbbfelől.) Tehát, t. képviselő ur, mi a czél és miért eszköz a többi ? Aczél az_, hogy az okvetlenül szükséges kettős vágányokat létesítsük, még pedig ugy, hogy az államnak lehetőleg kevésbe kerüljön. Az erre való eszköz az, hogy az állam az államvasuton kiépítendő részekre nézve teljesíthesse ezt abból a pénzből, melyhez j*oga van, melynek visszakapasát azonban más módon — mint ezt Horánszky Nándor t. képviselő ur is elmondta — vagy csak hosszú évek múlva, vagy soha sem várhattuk volna. Tehát ez összegek visszanyerése eszköze annak, hogy a czél, tudniillik, hogy a hadászati szempontból szükségeseket meg lehessen építeni, az állam kisebb megterheltetésével legyen elérhető. Ugyanez áll a harmadik, általa felemlített ezélról, a vasutak viszonyainak rendezéséről is, még pedig azért, mert azon vasutak adósságainak nagyobb kamatai — igen jól tudja a t. képviselő ur — az üzleti számlát terhelték. Ha tehát azt akarjuk, hogy mindezeket végre lehessen hajtani az üzleti számla és ehhez képest az államkincstár, terheltetése nélkül — mert hiszen a garantiaösszeget utóvégre az államkincstár fizeti — nem marad más mód, mint rendezni ügyeiket ugy, hogy a terhesebb kölcsönök helyett kisebb teherrel járó kölcsönnel terheljék a garantia-összeget. Ez is egyik eszköze annak, hogy létesíteni lehessen a szükségeseket, még pedig az államháztartás nagyobb megterheltetése nélkül, sőt a legközelebbi években az államháztartásnak bizonyos, t. barátom, a közmunka- és közlekedésügyi minister ur által előadott összegekkel való könnyítése mellett. Hát, t ház, én azt gondolom, hogy a ki elfogulatlanul akarja a dolgot tekinteni, ezekből meggyőződhetik^ hogy igenis a czél az volt, hogy az okvetlenül szükségeseket létesítsük, a többi az e czélra szükséges oly eszközökhöz tartozik, melyek segélyével azon czélt el lehet érni, a nélkül, hogy rendkívüli terhekkel kelljen sújtani az évi költségvetést és esetleg az állam háztartását. És kérdem, t. képviselő urat, hát helyesebb volna-e, mint mind a két indítványozó képviselő ur kívánja, azt mondani: „e vasutaknál — ugy az államvasutnál, mint a többinél —• ez évben kell 9 millió beruházásokra; erre felveszszük a kölcsönt, azonban meghagyjuk ami pénzünket,melyet tán soha vagy csak hosszú évek múlva kapnánk vissza, a többi vasutaknál; meghagyjuk azokat az utoljára is a mi államháztartásunkat terhelő nagyobb függő kölcsönökkel; fizetni fogjuk ez új 9 millió kamatjait; majd hat hónap vagy egy év múlva jövünk megint egy pár újabb millióval, melyeket már előre látunk, azoknak is fizetjük kamatját és fizetjük mindama terheket, melyek a garantirozott vasutak folytán az államháztartást ma is terhelik." így lehetett volna igen szép kettéválasztást csinálni s ezt meglehet, a képviselő urak igen szépnek, logicusnak, systematicusnak találták volna; de méltóztassanak elhinni, bármily súlyt fektetek is az ő megelégedésükre és tetszésükre, azt az évenkénti 600,00') forintot, a mivel az államnak többe került volna, mégis kötelességszerűleg többre kell, hogy becsüljem. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Még egyet, t. ház. (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő ur azt mondotta, hogy hiszen ezen előlegeket, melyekből a 3 millió 600,000 forint visszakerül, nem a magyar államvasutak fizették, tehát nem is lehet a magyar államvasutaknak tiszta jövedelme. Tökéletesen igazsága van, csakhogy soha senkinek eszébe sem jutott azokat ugy tüntetni fel, mint a magyar államvasutak tiszta jövedelmét, valamint ha visszatérül is — keresse meg a képviselő ur — senki sem fog azzal ugy beszámolni, mint a magyar államvasutak tiszta jövedelmével, hanem be fog számolni, mint az államkincstár által adott előlegek visszatérítéséből az államkincstárba befolyt összeggel, melyből 3.600,000 forint fog fordíttatni a magyar államvasutaknál szükséges építkezésekre. Ez egyszerű, tiszta dolog s igen kár keresni és kutatni akkor, a mikor, ha az ember látni akar, simán és tisztán maga előtt látja a száraz igazságot. (Helyeslés johbfelöL) Mindezek után, t. ház, én a magam részéről, minthogy a kívánt építkezések teljesítésének szükségességéről meg vagyok győződve; minthogy meggyőződésem szerint arra, hogy ezek létesíttessenek, az államkincstár szempontjából ez a leghelyesebb és legkevesebbe kerülő mód: kérem a törvényjavaslatnak általánosságban és részleteiben való elfogadását. (Élénk helyeslés a jobboldalon) Ilelfy Ignácz: T. ház! (Halljuk!) A t, ministerelnök ur engem beszéde folyamán gyanúsítással vádol. Erről nem hallgathatok, mert ez ellenkezik szokásommal, természetemmel; gyanúsítani sohasem szoktam senkit. Én nem is azt mondtam, hogy a t. kormány az egyik czélra kíván összeget, hogy azt a másik czélra fordítsa; hanem azt mondtam, variálva körülbelül ugyanazt, a mit maga a közlekedésügyi minister ur nyíltan beismert, hogy a kormány czélszerűnek találta megragadni ezen alkalmat, hogy a midőn ezen fontos czélra van szükség pénzre, egyúttal a többi kérdéseket is rendezze. Én ezt használtam fel, természetesen más alakban és más színezettel, de nem gyanúsítottam. Én a törvényjavaslatra alapítva a tényt, constatáltam, hogy a kormány megragadja az alkalmat, hogy midőn hadászati czélra van pénzre
