Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.

Ülésnapok - 1887-98

98. országos ülés május 5-é ii, szombaton. 188S. 381 indokolás is érinti, de a közlekedésügyi minister ma egyenesen meg is mondta, az összeg azért lett ily nagygyá, mert ezen alkalommal a jövő beruházásokról előre szándékozunk gondoskodni és hogy ezen beruházásoknak is tetemes része olyan, a mely közbiztonsági és hadászati szempontból szükséges. Ezt az összeget tehát minden esetre hozzá kell adni azon összeghez, a melyet a képviselő ur, habár a számokat a közlekedési minister ur elmondotta, mégsem egészen jól számított ki 7 millióra; mert a hadászati szempontból is szükséges és ezen évben végrehajtani szándékolt beruházások összege nem 7 milliót, hanem 9 200,000 frtot tesz és azok, a melyekről előrelátásból a jövőre gondoskodni szándékoltatik, ismét körülbelül 2 millió frtra mennek s igyaz igénybe veendő 17.200,000 frtból 11.200,000 frt; tehát nem egy harmadánál valamivel több, a mint a képviselő ur mondotta, hanem a teljes összegnek körülbelül kétharmada ősik hadászati czélokra, bár ezek sem kizárólag hadászati czélok. Minthogy nem akarom, hogy a képviselő ur kétségbe vonja állításomat, megmagyarázom azt is, hogy mit értek az alatt: nem tisztán hadászati czélok. (Halljuk! Halljuk!) A keresztezés megszüntetése a főváros alatt szükséges hadászati szempontból, de szükséges általános forgalmi szempontból is. A második vágány lerakása Hatvantól Miskolczig részben szintén forgalmi szempontokon találja indokolását. Ezért mondottam, hogy nem lehet mindegyikre mondani, hogy tisztán hadászati szempontból szükséges, de e kettőnél ez a szempont az, amely sürgősebb voltát a dolognak igazolja. így állunk tehát, t. ház, azon összeggel, melyet a képviselő kiszámított. Mielőtt azonban tovább mennék, egy furcsa dolgot említett a képviselő ur, melyre rerlectálni akarok. Azt mondotta ugyanis, hogy nem akarja ugyan kétségbe vonni, hogy ezek a második vágányok hadászati szempontból is szükségesek; de hisz mikor épültek ezek a vasutak? Bizony jó régen, némelyiknek húsz, 18, 17 esztendeje s csak most jött rá a hadügyi kormányzat, hogy ezek hadászati szempontból szükségesek? Ha szükségesek voltak, miért nem építették akkor ? Már, t. képviselő ur, bocsásson meg, de ez furcsa. Ugyan kérem, vájjon az az elv, a melyet a képviselő ur ma is hangoztatott, hogy nem azt kell csinálni, a mi jó volna, hanem a mi okvetetlenül szükséges, nem indokolja-e azt, hogy ha jónak látnak is valamit és meglehet, ne beszéljünk róla — a hadügyi kormányzat sokszor sürgette is, mert jónak látta: vájjon épen az az elv, a melyet ő vall, nem követeli-e azt, hogyha jó volna is, halaszszuk addig, a meddig veszély nélkül halasztani lehet. Azt gondolom, hogy igen és a kormány akkor érdemelne megtámadtatást, ha e szükség beállta előtt követelte volna, nem pedig azért, hogy ha szükséges, miért nem csinálta 15 évvel előbb, mint szükség volt rá; mert azt csak nem tagadja a t. képviselő ur, hogy az összeg,a mely ma ezekre kell, ha 15 évvel ezelőtt beépíttetett volna, kamataival együtt mégis valamivel többre ment volna, mint a mennyire megy most. De hát arra is kívánok reflectálni — mert nem szeretnék félreértetni —• hogy miért szükséges most, hogy oly imminens-e a háború veszélye ? Azt mondom, hogy nem, hanem annyira fejlődött más államoknak vasúti összeköttetése, a hadseregeknek rendszere, hogy az, a mi egy esetleges háborúra évekkel ezelőtt elég lett volna, ma már nem elégséges, (Helyeslés jóbbfelöl) következzék be a háború egy év vagy öt év múlva, a mire garantiát nyújtani senki sem tud. És ezt megmondom azért, mert a képviselő ur — meglehet, hogy ő lesz és ha ő nem, akkor más — a ki ezen vasútra, a mikor azután készen lesz és évekig nem lesz rá szükség, azt fogja mondani: „ime, idő előtt kidobták rá a pénzt, mire való volt a pénzt arra költeni", mert akkor ez lesz a hang. Én részemről igen óhajtom, hogy e szemrehányást kimondhassák; mert a mig nem tudnám eltűrni azt, hogy ha "Szüksége bekövetkezik, felelős legyek azért, hogy nincs meg a vasút, azt a szemrehányást, hogy megvolt biztonság kedveért, de hiába hevert benne a pénz néhány esztendeig, szívesen el fogom tűrni. (Helyeslés jobbfelöl.) De a t. képviselő ur azt mondja, hogy legfontosabb volt, hogy az állam visszakapja a pénzét. Már ha czél lett volna is, holott pedig, mint meg fogom magyarázni, csak eszköz, nem hiszem, hogy valami nagy szemrehányást érdemelne egy kormány azért, ha czélja, hogy az állam megkapja a pénzét. (Tetszés jobbfelöl.) Azt mondja azután a t. képviselő ur, hogy a másik czél az, hogy a vasutak rendezhessék függő adósságaikat. Midőn vannak egy államban vasutak, melyeknek pénzügyi bajai és zavarai az állam pénzügyének is bajai a garantia-összegnél fogva: ezért, ha még ez lett volna is az egyik czél, holott pedig ez is csak eszköz, ezért is szemrehányást érdemelne-e a kormány ? Azt hiszem, hogy azért sem érdemel. A harmadik, ami czél — és igaza van a t. képviselő urnak, hogy czél, hisz megmondta az indokolás és megmondta a közlekedésügyi minister ur is — az, hogy a törvényj avaslat gondoskodik a jövő beruházásokról. Hát ez hiba] Sőt ellenkezőleg, azt hiszem, hogy épen az lett volna hiba — és ép a képviselő urak hibáztatták volna — ha azon beruházásokról, amelyeket a legközelebbi néhány évben bekövetkezendőnek lát a kormány, nem gondoskodott volna ez alkalommal, hanem csak akkor majd, a mikor beáll a szüksége talán egy félév vagy egy év múlva sakkor jött volna megint a törvényhozás elé. Igen jól tudom, mit mondtak volna ? A múltkor eltagadta, hogy az összeg ne