Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.

Ülésnapok - 1887-98

3S0 98. országos ülés májas 5-éo, szombaton. 1888. Maradnának tehát — mint mondám — a hadászati czélok, melyek ha igy terjesztettek volna elő, nem complieálva más kérdésekkel, hogy abból azon erős meggyőződést meríthetnők, hogy csakis arról van szó és csakis arra kell a pénz : azokhoz hajlandók lettünk volna hozzájárulni. De a hadászati czélokra vonatkozólag is nem tehetem, hogy ne tegyek néhány rövid megjegyzést. (Halljuk! a szélső baloldalon.) Alig egy pár esztendeje, hogy ugyanebben az irányban megszavaztunk 6gy újabb hadászati vonalat, a munkáes-stryi, illetőleg a munkácsbeszkidi vonalat. Nagy áldozatokba került ez, de a kormány kijelentette, hogy hiába — a mint a nemzetközi viszonyok alakulnak — ez múlhatatlanul szükséges. A törvényhozás nehéz szívvel, de megszavazta az erre szükséges költségeket abban az irányban és meggyőződésben, hogy — miután annyi vasúti vonalat csináltunk, melyek ugyanezen egy irány felé vezetnek — ezzel immár az áldozatok sora ki van merítve. És most egyszerre sok esztendő után — mióta állanak fenn már e három vasút, tudniillik a magyar-gácsországi, az északkeleti és a kassá-oderbergi? — most fedeztetik csak fel, hogy a hadászati czél okvetlenül megkívánja, hogy egy második vágány rakassék le. Én nem kételkedem abban, hogy ez nagyon kívánatos. El is hiszem azt, hogy szükséges; hanem akkor, ha annyira szükséges, miért vártak ezzel mostanáig, miért vártak ezzel épen a legutolsó perczig? Annyi hadászati tudományom nekem is van, hogy ha csinálnék egy hadászati vonalat, akkor igyekeznem kell, hogy azon minél nagyobb szállító képességet fejtsek ki és akkor nem egy, hanem mindjárt két vágányt terveztem volna. Ennyi esztendő óta minden esetre lehetett volna ideje a hadügyministeriumnak ezt a felfedezést tenni. Mindazonáltal, ha a kormány a maga felelősségére kijelenti, hogy erre mulhatlanul szükség van, igenis hajlandók vagyunk hozzájárulni, de a többit ez idő szerint nem tehetjük magunkévá. Ezen okokból bátor vagyok a magam és t. elvtársaim nevében határozati javaslatot benyújtani, mely körülbelül ugyanazonos azzal, melyet Horánszky képviselőtársam benyújtott ; csak egy pontra nézve különbözik attól, a mennyiben ml nem kívánjuk a kormányt más törvényjavaslat benyújt Vsára utasítani, nem kívánjuk pedig azért, mert a kettő közül egyik áll: vagy csakugyan igaz az, hogy a hadászati czél annyira sürgőssé és szükségessé teszi az intézkedést s akkor a kormány igen szívesen fogja a törvényjavaslatot erre nézve benyújtani, még azon e?etre is, ha a másik rész elejtetik; ha pediglen azon okokból, mert a többi elejtetik, erre vonatkozólag sem nyújtana be újabb törvényjavaslatot, akkor csakugyan be lenne bizonyítva, hogy eznem afőczél, hanem csak mellékes. Ezért nem kívánjuk semmire sem utasítani a kormányt. Határozati javaslatom röviden a következő: (olvassa) Nyilatkoztassa ki a képviselőház, hogy nehéz pénzügyi viszonyaink daczára hajlandó megszavazni azon összeget, mely az ország védelme szempontjából a közlekedés terén múlhatatlanul szükségesnek bizonyul, de a kormány által benyújtott, nem csupán hadászati, hanem egészen más természetű czélokat is felölelő törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául sem fogadja el. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök és pénzÜgyminister: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A magam részéről is kívánok egy pár szóval a törvényjavaslathoz szólani, annyival inkább, mert a közvetlenül előttem szólott képviselő ur részint némi — nem akarom épen mondani — gyanúsító, de azzal nagyon rokon feltevésből indult ki ugy a hadügyi, mint a magyar kormány irányában, részint pedig némileg a kérdésnek pénzügyi oldalát is érintette. Leginkább a közvetlenül előttem szólott képviselő ur beszédével fogok foglalkozni, mert Horánszky képviselő ur előadáséra t. barátom a közlekedésügyi minister már megadta a szükséges választ. Helfy képviselő ur szíves volt azt jmondani és ez az, a miben szerintem a gyanúsítás van, hogy a magyar kormány felhasználja az alkalmat, hogy azt mondhatja: az állam biztonsága megkívánja az intézkedést, veszély van, hogy azután más czélokra szerezzen pénzt és ugyanily modorban gyanúsítja a hadiigyministert. Helfy Ignácz: Nem gyanúsítottam. Tisza Kálmán ministerelnök és pénz Ügyminister: Engedelmet kérek, a képviselő ur ezeket mondotta, a kinek beszédét én a legnagyobb nyugalommal végig hallgattam. Mindenekelőtt meg kívánom jegyezni, hogy ha valaki érzékenynek mutatkozik, mint a t. urak ott a túloldalon minden lehetőleges feltevés ellen, akkor legyenek szívesek az ilyen, igazán bántó és sértő suppositiókkal bennünket nem provocálni, mert legyenek meggyőződve a t. képviselő urak, hogy bár én soha életemben, el merem mondani, ezt nem teszem, de ez a tulajdonom megvolt s remélem, meg is marad, míg ezen a helyen ülök, hogy a ki én rám egyet ütött, arra igyekszem kettőt ütni. (Tetszés jobbfeUl. Egy hang balról : Hármat!) Ha tetszik hármat is! (Derültség a jobboldalon.) Különben lássuk, t. ház, hogy áll magában ez a dolog és mennyiben mondhatja Helfy Ignácz képviselő ur, hogy itt a hadászati czél a kormány előtt csak mellékesés a főczél nem ez volt, hanem az általa felsorolt különböző czélok. Mindenekelőtt megjegyzem, hogy a képviselő ur számítása e részben sem egészen áll, mert az