Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.
Ülésnapok - 1887-98
98. országos ülés május 5-én, szombaton. 1888. 370 fognak nekem mindent szavazni, minél nagyobb összegeket kell kérni, meg kell ragadni és kizsákmányolni az alkalmat. És midőn ez megvan, akkor utána jön a mi kormányunk és azt mondja a maga részéről: most itt van a kedvező alkalom, midőn a törvényhozást lehet nagyobb összeg megszavazására birni, mert a haza védelméről van szó; megkell ragadni az alkalmat, hogy e czímen szavaztassunk meg vele más összegeket is. (Igás! TJgy van! a szélsőbalon.) Engedelmet kérek, a t. minister ur — szívesen beismerem — részletesen adta elő a többi tiz millió hováfordításának czélját. Én abban nem kételkedtem soha. ma sem kételkedem benne, hogy a közlekedésügyi minister ur azon garantirozott vasutaknak egyetlen egy krajczárt sem utalványoz, vagy nem enged költeni, a nélkül, hogy annak szükségéről uieg ne győződnék Én legalább eddig, különösen mióta a jelenlegi minister ur áll a közlekedésügyi táreza élén, senkitől sem hallottam panaszt emelni az iránt, hogy nem elég szigorú a magánvasutakkal szemben. De hát nem erről van szó, hímem két egészen más dologról. Először is arról, hogy a t. minister ur, a ki tudta, hogy az ország terhe e czímen emelkedni fog — mert hiszen ő maga beismerte, hogy arra senki sem számít, hogy azon előlegeket visszakapjuk -— nem tartotta kötelességének ezt a törvényhozásnak bejelenteni. Annyit foglalkoztunk az utóbbi években pénzügyeinkkel és egyetlen egy alkalmat sem ragadott meg a minister ur annak bejelentésére, hogy ezen kivüí még más dolgok is vannak, melyek pénzteherrel járnak s a melyekről előbb-utóbb gondoskodni kell. Ez szerintem kötelessége lett volna a minister urnak, mert abból, ha évenkint a budgetbe kamatbiztosítás ezímén nagyobb összeget veszünk fel, senki sem tájékozhatja magát, még a pénzügyi bizottság tagjai sem. Ha azt látom, hogy pl. az első gácsországi vasút kamatbiztosításra ez évben 200,000 írttal többet kapott, mint a múlt évben, ebből azt következtetem, hogy az üzlet rosszabbul ment, kevesebb volt a jövedelem, tehát az államnak nagyobb összeggel kellett járulni a költségek fedezéséhez. Azon költségvetési rovatból nem lehet kitalálni, hogy az összeg beruházásokra lett-e fordítva és minőkre. De ott van egy másik dolog is, a mire Boránszky t. barátom is röviden ezélzott. Honnan fedezte a t. kormány ezen előlegeket? A pénztári készletekből. Ezen pénztári készletekre csaknem rég megszavaztunk 32 millió frtot, mi azt hittük, hogy ezt az összes készletek kiegészítésére adtuk, tehát abban a négy millió frt is benne volt, tehát két izben vétetik meg ugyanazon czímen, ugyanazon összeg. Ezzel összeköttetésben áll az is, hogy ez csakugyan tetemesen megnehezíti az államvasutak administratiójának minőségét, mert például a t. minister ur kimutatja, hogy mennyi megtakarítás történik újabb időben a vasutaknál s mennyi tiszta jövedelmet hoznak azok. Ebben azonban csak a vasutaknak jövedelmei vannak felhozva. Ha azt. a mire a magyar államvasutaknál beruházások ezímén szükség van, nem a magyar államvasutak jövedelméből, hanem más rovatból veszszük, akkor azt tiszta jövedelemnek mondani nem lehet. A tiszta jövedelem azon összeg, mely fenmarad, miután egy üzletág fedezte összes rendes és rendkivüli szükségleteit. De ha a t. minister ur jelenti, hogy a magyar államvasutak beszolgáltattak ennyi és ennyi milliót, másfelől most olyan pénzből, melyet a minister ur nem a magyar államvasutak pénztárából adott ki — mert hiszen azon előlegek, legalább a mennyire én tájékozva vagyok, meglehet, hogy tévedek, melyeket a garantirozott vasutaknak méltóztatott adni, nem a magyar államvasutak jövedelmeiből, hanem a pénzügyminister ur kezeiből adattak — ha tehát most onnan tetszik kivenni 3.600,000 forintot beruházásokra a magyar államvasutaknál, ezen 3.600,000 forintot ennek a terhére kell irni, Ez az én felfogásom. Ez felfogásom szerint eomplicálja a kérdést az államvasutakat illetőleg is. Ismétlem, nem arról van szó, hogy a t. minister ur hibákat követett volna el ezen előlegek kiszolgáltatásánál, én nem supponálom, megvagyok győződve arról, hogy ha megvizsgáljuk, egészen correetnek találunk mindent; de ez nem elegendő. A törvényhozásnak nem szabad tisztán a bizalom utján indulni; neki saját szemeivel kell látnia, az adatokat be kell terjeszteni. Egyébiránt a t. minister ur is meggyőződött ezen állításom helyességéről, mert belenyugodott, hogy ez jövőre a költségvetésbe csakugyan fel lesz véve. De egy dolog áll, azt kétségbe vonni nem lehet. Azokat a többi nsm hadászati költségeket habár el is ismeiem, hogy ezeket előbb-utóbb rendezni kell, de sürgőseknek senki sem mondhatja. Hogy ezen garantirozott vasutakra nézve, melyek tudtunk nélkül hosszú évek során át tengődtek előlegekkel, rövid lejáratú kölcsönök segélyével most egyszerre állott volna be az a perez, hogy oly mulhatlanul sürgős helyzetük javítása, ezt igazoltnak tekinteni nem lehet. És én Magyarország pénzügyi helyzetét ma olyannak tartom, hogy ha a törvényhozás csakugyan komolyan és lelkiismeretesen akar eljárni, nem szabad más, mint mulhatlanul szükséges és sürgős költségeket megszavazni. Azon másik nagyobb összegnek sürgős voltát pedig a t. minister ur eddig legalább nem bizonyította be és ezért én és elvbarátaim ezen többi czélokra kért pénzt ezúttal megszavazni hajlandók nem vagyunk. (Helyeslés a szélső baloldalon.) 48*
