Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.

Ülésnapok - 1887-98

374 98. orszAgos Ölé> májas 5-én, szombaton. 1S8S. laborezi 105 kilométernyi vonalból le kell vonni hadi kitérőkül 9 kilométert, marad tehát 96 kilométer. A ki a gácsországi vasutat ismeri és tudja a terepviszonyokat, nem sokaihatja, hogy itt a második vágány készítése kilométerenként 28,000 forinttal vétetik számításba és igy az 2-688,000 irtot tesz. E szerint a magyar királyi államvasutak 153 kilométerén 3 millió, a magyar északkeleti vasút 57 kilométerén 1.500,000 és a magyar gácsországi vasút 96 kilométeren 2 millió 688,000 és igy azon czímeken, a melyeket említettem, a józsefvárosi keresztezési pont kivételével 7.188,000 frtot, vagyis átlag kilométerenként 23,500 frtot tesz az összes kiadás. Ez az, t. ház, a mi a második vágánynyal kapcsolatban előadható. Következik a második indokolás. A mint bátor voltam már említeni, a magyar királyi államvasutak által igényelt 3.600,000 frtra fedezet nem áll rendelkezésre. Ennek megszerzése végett egy igen természetes eszközhöz nyúlt a kormány, midőn felhasználva az .likaimat, ezen kamat-garantiát élvező vasutaknak a további állami biztosítás engedélyezését hozza javaslatba. Azon leszámolások szerint, a melyek ezen vastitakra nézve megejtettek, kitűnt, hogy a beruházások ezímén ezen vasutaknak adott kincstári előlegek összesen 4.261,000 forintot tesznek ki; és pedig a kassa-oderb;rgi vasútnál 1.57 2,000 forintot, a magyar északkeletinél 2.689,000 frtot. Mi természetesebb tehát, mint az, hogy a kormány az 1887:XXX1II. törvény ezikk analógiájára ezen előlegek visszatéri tését kívánta ezen vasutaktól, hogy igy ezen előlegekből fedezze a magyar királyi államvasutaknál eszközölt említett építkezések költségeit. Itt azt a kérdést méltóztatott a t. képviselő urnak felvetni, hogy milyen módon állottak elő ezen előlegek, nincs e azok között olyan, a melynek fedezésére, illetőleg a melynek erejéig az állami biztosítás nyújtására nem az állam lett volna hivatva, hanem az illető társulat? Sőt ha jól emlékszem, azt méltóztatott mondani, hogy itt esetleg egy nem törvényes kiadásról is lehetne szó. Ez az állítás, t. ház, egyáltalában helyt nem áll. Az 1876. évi kölcsönnek felvétele után, mint méltóztatott említeni, az illető vasutak kénytelenek voltak pályájuk jókarban tartása és fentartása érdekében részben hadászati, részben pedig közgazdasági szempontokból további beruházásokat igényelni. A kamatbiztosítást élvező vasutak autonóm eljárás utján állapították meg költségvetéseiket, a melyek üzleti és beruházási részből állanak. Akármelyik szakember véleményét felkérhetem arra nézve, hogy vájjon absoíute ki van-e zárva, hogy az ily vasutak idők hosszú folyamán át beruházások nélkül ellehessenek. Azt hiszem, nem lehetnek el, különösen nem lehetnek el az oly vasutak, a melyekről itt szó van és a melyeknek különböző súlyos helyzetükkel arányban sehogy sem álló feladatokat kell megoldani. Mint mondám, ezen vasutak költségvetésének egy része üzleti, másik része pedig beruházási részből áll. Mind a két rész a kormánynak beható megvizsgálása alá tartozik s a közlekedésügyi minister a pénzügyminister úrral egyetértőleg járt el s midőn a költségvetések megállapittattak, a szükséglet első sorban fedeztetik az üzletjövedelmek által s az üzletjövedelmek által nem fedezett rész az állami biztosításban találja fedezetét. Erre vonatkozólag minden évi költségvetés tartalmazni szokta és pedig első füzetében ugy az 1888. évi is „előlegezések, vasúti kamatbíztosítás alapján" czírn alatt e kamatbiztosítási évenkinti összegeket, melyek itt részletesen vannak előadva és nem untatom a t. házat, hogy azokat felemlítsem. Itt van az első füzet44-ik lapján „kiadás" ezím alatt.hogy például 1888-ra az egész állami biztosítási szükséglet 7.363,720 írtban lett megállapítva s azon kivül a részletezésnél meg van mondva, hogy e költségeknél, melyek esnek a 4°/o os, melyek a 6°/o-os és melyek az arany- és melyek a papirszámlára, a szerint, a mint részben j üzleti természetűek, a melyek régi engedélyokmányok alapján a 4%-os számla terhére esnek, részben beruházásiak, melyek a 6%1-os számla terhére esnek. Igaz, t. ház, hogy vasutanként e kiadások részletezve nem lettek. Ha kérdeztetett volna, meghiszem, hogy a kormány megadta volna a szükséges felvilágosításokat. De ez nem történt, hanem e kamatbiztosítások az előterjesztett indokolás és részletezés alapján a töjvényhozás részéről évenkint megszavaztattak, törvénytelen eljárásról tehát annyival kevésbé lehet szó, mert azt viszont fel kell, hogy mindenki tételezze, hogy e kiadások minden egyes pontját a kamat-garantiát élvező vasutaknál is a kormány a legszigorúbb megbirálás tárgyává teszi, azokat mindenkor indokolni kész, valamint a ministerelnök ur ki is jelentette a pénzügyi bizottságban, hogy a mennyiben szükséges lesz, a részletes indokolást fel fogja vétetni a költségvetésbe. Ez irányban tehát, t. ház, a kormány kész a bővebb indokolást is megadni és feltéve, de határozottan meg nem engedve, hogy akármely irányban hiba történt volna, ez nem oly természetű, hogy e fontos törvényjavaslattal szemben oly álláspont indokolt legyen, mint a milyennek a t. képviselő ur kifejezést adott. (Helyeslés jobbfelöl.) És még csak egyet vagyok bátor a beruházások természetére nézve megjegyezni. E beruházásoknak egyike sem egyéb, mint főleg hadászati és közgazdasági szempontokból is ajánlatos beruházás. Igy például az állomások meghosszabbítása