Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.

Ülésnapok - 1887-98

98. országos ülés május 5-én. szombaton. 1888. 371 indokolásban, mind a pénzügyi bizottságban azzal vigasztalt bennünket, hogy ebből az államra íVj teher nem származik. Sietek itt megjegyezni, hogy midőn a t. kormány ezen beruházásokat engedé­lyezte, a törvényhozást akkor sem kérdezte meg, ha tehát visszamegyek azon időpontra, mikor ezen engedélyezések történtek, ezen időpontra mégis csak minden esetre lényeges teheremelést invol­válnak. De, t. ház, én bátor vagyok a magam részé­ről megjegyezni, hogy én nem oszthatom azon fel­fogást sem, hogy ezen újabbi kamatgarantia elvállalásából az államra ezen időpontban sem származik újabb teher. Azt monda ugyanis a t. előadó úr és a bizottságban a t. minister ur is, hogy ezen összeg megszavazása és az arra kiván­tató garantia felemelése által az illető vasutaknak üzletszámlái olyan összegektől fognak szabadulni, melyek a kamat-garantia összegének teljesen megfelelnek, vagy talán azt fölözik is; következő­leg tehát a teher csak más alapot fog nyerni, de semmivel sem lesz több. És ezt részletezték azzal, hogy jelenleg ezen három vasútnak, melyről szó van, évenként átlag mintegy 519,000 frt engedé­lyeztetik ilyen természetű beruházásokra. Itt meg kell jegyeznem, hogy ezen vasutak közül egyet, az első gácsországit talán ki kell hagyni, mert ezen vasútnak a múlt évben ilyen természetű kiadásokra törvénynyel engedélyeztetett névleg mintegy 2.200,000 frt, tényleg pedig 1.800,000 forint; következőleg föl kell tennünk, hogy aa első gácsországi vasút üzletszámlái a muít évben meg­szavazott Összeg által már szabadultak ezen évi beruházási terhektől, mert különben nem tudom, hogy a múlt évben megszavavazott összegnek mi volt a czélja és rendeltetése. Felfogásom szerint tehát az első gácsországi vasat elesik. De itt talán tekintetbe jön azon másik körülmény is, hogy ezen vasutak kettejénél, ha a második vágány kiépít­tetik, legalább jövőre a fentartási költségek újabb terhet fognak okozni, mert azt látjuk a vasutak zárszámadásaikból, hogy a felépítmény fentartása körülbelül a felépítmény beruházási tőkének mintegy l°/o-át képezi és igy ezen második vágány kiépítése folytán annak fentartási terhe mégiscsak ezen törvényjavaslat terhére lesz írandó, illetőleg annak forrása ezen törvényjavaslat lesz. Ezen kívül, t. ház — a mint mondatott — az üzletszámla szabadul még részint azon kama­tok, részint azon törlesztési összegektől is, melyek időközönkint ezen vasutaknak, mint függő kölcsö­nök engedélyeztettek és melyek mint ilyenek az üzletszámlát terhelték, mely összegek összesen 515,000 irtot tesznek. Hát ezt én megengedem.; de viszont itt sem szabad figyelmen kivül hagyni, hogy ezen összegekben tőketörlesztés is van és a függő kölcsön rövidebb idő alatt törlesztetvén, azok nem fogták volna az államot oly hosszú j időre terhelni, a meddig az engedélyokmány ter­jedelme tart, holott a jelenben kivánt garantia­emelés a terhet a végső időhatárig megörökíti. A mi már azon körülményt illeti, hogy a ha­dászati czélokra bizonyos beruházások minden­esetre szükségesek lévén, az azokra felveendő összegek kamatai az üzletszámla terhére Írandók, ez csak a jövőre vonatkozik, jelenben tehát ily megtakarításról szó nem lehet. Általában én meg­engedem, hogy ezen vasutakra vonatkozólag a múltban követett, felfogásom szerint helytelen, hibás és talán törvénytelen elj következtében egy helyzet állott elő, melylyel szemben egy köl­csön contrabáltatván, annak terhei nem fogják az államot a jelenlegieknél jobban terhelni, de hogy egyrészében mégis terhelni fogják, ugy ez idő sze­rint, mint a közel jövőben, az iránt nekem kétségem nincs. (Igaz/ Ugy van! Helyeslés a bal-és szélső bal­oldalon.) T. ház! En a magam részéről megengedem azt, hogy azon forma, melyet a t. kormány egy újabb pénzszerzésre e törvényjavaslattal contem­plált, elég szerencsés. De mindenesetre sajátsá­gosnak tartom azt, hogy a t. kormány egy köl­csönt vesz fel, melynek czélja — legalább rész­ben — az, hogy maga magát fizesse ki. Sokkal egyszerűbb, sokkal világosabb és mindenki által átérthetőbb lett volna, ha a t. kormány egyszerűen kölcsön felvehetését kéri a törvényhozástól, annak egy részét a szükség mérvéhez képest hadászati építkezésekre fordítja s azután a többi részétől az államot megkíméli. Mert az a 4.200,000 frt, me­lyet az állam visszakap eddig is terhelte az álla­mot, ennek visszatérülésére csak nem gondolt a kormány valamikor s a törvényhozás is olyannak tekintette a kamat-garantia czímén adott összege­ket mindig, melyek megtérülni soha sem fognak. Nem látom tehát be, miért ne lehetett volna azt az eljárást követni, hogy az eddig nyújtott össze­gekre egyszerűen leszámolván, ezt a jövőre irja, mely ha visszatérül — a mint kívánatos, hogy visszatérüljön — ám jó, azontúl pedig újabb szük­ségletekre vegyen fel újabb kölcsönt. Ez min­denesetre tisztább, egyszerűbb lett volna és nem indított volna bennünket azon feltevésre, melyet nem ok nélkül táplálunk, hogy a kormány ezúttal is kikeres minden lehető czímet arra nézve, hogy kölcsönöket köthessen és az állampénztár számára pénzeket szerezhessen, ha ily alkalmas czímeket talál, ezt felhasználja ott és akkor is, a hol — megengedem — formailag a jogosultság megvan, de lényegileg a dolgon semmit sem változtat. Hisz a négy milliót az állam kiadta a pénztári készle­tekből, mert ezen javaslat is egy pseudo-cassa­készlet beszerzésére irányul, legalább a négy millió erejéig. Hisz e czímen már többrendbeli javaslat volt a képviselőház előtt. Ilyen volt a j 18 millió frtos vasúti forgó tőke beszerzéséről n*

Next

/
Thumbnails
Contents