Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.

Ülésnapok - 1887-95

95. országos ülés április 28-án, szombaton. IS8S. -I 343 Pulszky Ágoston: Akkor következik az, hogy a honvédelmi ministert felelősségre lehet vonni azért, hogy törvénytelen utasítás szelleméhen jár el; mert az utasítás eddigelé nem volt törvénytelen, de az lesz, ha a hozandó törvény szellemével ellentétes lesz. De, t. ház, jól meg kell nézni az illető törvényeket, mielőtt ily módosításokat a törvényjavaslat szövegébe felvenne és gondoljuk meg, hogy nem czélszerűbb és nem sokkal helyesebb-e az, a mit a honvédelmi minister ur kilátásba helyezett, hogy az utasításokban ennek megfelelő intézkedések fognak történni. A t. képviselő ur, a ki oly lelkiismeretes fáradságot vett magának, hogy az Utasításokat és a törvényt összehasonlította, egy tévedésbe esett és pedig azon tévedésbe, hogy mivel az egyévi önkéntes szolgálata september 30-ával lejár, azért az egyévi önkéntes september 30-án tétetik át a tartalékba. Ez nem áll. Mert épen ugy deczember 31-én tétetik át, mint mindenki más, a ki vele egyidejűleg szolgált. És ennek következtében nem állhat elő az a baj, hogy ő 3 hónappal tovább lesz tartalékos. Hiszen nemcsak az egyévi önkéntes bocsáttatik el september 30-án, hanem tudjuk, hogy október elején az újonczok beiratásával együtt a többi két éven túl szolgált legénység; is és mindenki csak deczember végével tétetik át a tartalékba. A harmadik évfolyam különben is és pedig deezemberig visszatartható a törvény, értelmében. Ennek következtében az egyéves önkéntes s más katona között semmi különbség nincs. És ezzel az argumentatió azon része, melyet a képviselő ur ezen különbségre fektetett, egyáltalán elesik, mert e tekintetben, a mint mondám, különbség nincs. Mindezen okok tehát arra mutatnak, hogy a törvény szövegét változatlanul megtartsuk. Hoitsy Pál: Oda beszéljen, mi ugy se hallgatjuk! Pulszky Ágoston: Azt hiszem, hogy a t. képviselő urak egy részéről a túloldalon a figyelemnek oly jeleivel találkoztam, hogy feljogosítva s kötelezve érzem magamat arra, hogy a kik meghallgatnak, azoknak beszélhessek. (Nagy zaj a a szélső báloldalon. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassék a szónokot közbekiáltásaikkal zavarni. Pulszky Ágoston: Ha tehát, t. ház, csak az ideiglenesség elvét nem akarjuk a törvényben kimondani, a mi egyébiránt az általános tárgyalásnál ki volt már merítve, ha csak az egyéves önkénteseket a törvényben eddig megadott túlmenő kedvezményekben részesíteni nem akarjuk, hanem csak azon mértékig, melyet eddig élveztek s a mi, a mint hiszem, hogy eddigelé eléggé bebizonyítottuk, a törvény jelen szövegezésével is elérhető, akkor a törvény jelen szövegében módosítás nélkül fogadandó el. (Helyeslés a jobboldalon.) Ugron Gábor: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A t. honvédelmi minister ur az egész vita folyama alatt azt hangoztatta, hogy mire való itt a vitatkozás; mert itt nem az a kérdés, hogy hány embert érint e törvényjavaslat, lianem hogy baj van és miként lehet e bajon segíteni. Hát a t. minister urnak jó lett volna, hogy ha a törvényjavaslat indokolásában vesz magának fáradságot és megmagyarázza nekünk azon bajokat, melyeknek következtében ezen törvényjavaslatot be kellett nyújtani. Mert mi sem ezen törvényjavaslat, sem ezen törvényjavaslat indokolásában sehol elfogadható,komolyan számba vehető és üres phrasisnál több érveket nem kaptunk, (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Azt mondta a t. honvédelmi minister ur, hogy nem actualis a kérdés; a minister ur pedig azt mondta, hogy a törvényjavaslat a jelenlegi nehéz helyzetnek szüleménye. Bocsánatot kérek, a helyzet mindig csak actualitas. Mert a mi ma a helyzet, kérdés, hogy három hónap múlva helyzetlesz-e vagy nem? (Igaz! Ugy van a szélső baloldalon-) Csodálkozik a t. minister ur azon, hogy mi miért vitatkozunk, miért kérünk felvilágosításokat? Azért, mert a nekünk szükséges felvilágosításokat meg nem adta. Vagy a minister ur nagyon könnyelmű, vagy a házról tételez fel vak könnyelműséget ; mert midőn egy minister véráldozatot kér a nemzettől, meg kell, hogy mondja, hány embert fog érinteni ezen törvényjavaslat után a szolgálati kötelezettség és ha ezt nem tudja a minister ur határozottan megmondani, akkor legalább egy számot kell jeleznie, a melynek határai közt a szükséghez képest az variálhat. De hogy előálljon a minister ur s kérjen tőlünk felhatalmazást s a midőn az egész korosztályt felszámítjuk, azt mondja, nem ugy áll a dolog, azt az urak nem értik. Hát mondja meg a minister ur; nem botrányos-e tehát, hogy itt e házban vitát folytat képviselő képviselő ellenében, kiknek hivatalos adatok rendelkezésükre nem állnak, hogy tulajdonképen hány embert érint ezen törvényjavaslat s akkor a minister ur, kinek e hivatalos adatok rendelkezésére állanak, vagy legalább kellene, hogy álljanak s csak ezek ismeretével volna szabad helyet itt elfoglalni s a ház előtt megjelenni, akkor a minister ur feláll és a helyett, hogy azon felvilágosításokat, melyek minket e törvényjavaslat szükségéről és e szükségszerűség időtartamáról meggyőznének, megadná, feláll s mond nekünk cantin izű viczczeket s csörteti a kardja helyett a karjait. Mit tesz a minister ur? Azt mondja: minek bevenni a törvényjavaslatba azt, hogy ez a fel-