Képviselőházi napló, 1887. IV. kötet • 1888. február 13–május 5.

Ülésnapok - 1887-73

2? 73. országos ülés márczias 1-én, csütörtökön. 1888. hozzá hogy bárminő európai constellatiokból folyó szükségünk volna a szomszéd államok barátságára: azt hiszem, azon szomszéd állam barátsága, mely ily kicsiséget megtagad csupán bosznntási ezélból, mert másnak nem nevezhetném : azon állam barátsága reánk nézve nemcsak közönbös, hanem azon állam egyúttal megmutatta nekünk, mily értéket tulajdonítsunk barátságának. (Élénk tetszés halfelöl.) A mi pedig azt illeti, hogy az ország érdekében áll az egyezmény elfogadása, bátor vagyok két napi vita után megkérdezni : mi ebben a mi érdekünk? Hol van az az anyagi érdek, melynél fogva ez incorrectséget a törvényhozásnak el kell néznie ? Ilyennek felemlítését a két napi vita alatt egyszer sem hallottam. Mert hogy abban, hogy mi területet engedünk át, hogy magánjogi megszorítást kell tűrnünk, hogy állami intézkedési jogunkat saját területünkön feltétlenül alárendeljük más állam akaratának, hogy ebben, mondom, rejlenének azon anyagi eredmények, melyeknél fogva önöknek az egyezményt el kell fogadniok, ezt, azt hiszem, senki sem állíthatja.(Élénk tetszés balfelöl.) Nyugodt szívvel várom azon szavazás eredményét, melyben a szabadelvű párt azon hatás alatt íog résztvenni, hogy cabinetkérdésnek tekinti a dolgot. Mert ámbár a ministerelnök ur kijelenté, hogy nem tekinti annak, Horváth Gyula t. képviselőtársén) kijelentése szerint a párt nem szűnt meg annak tekinteni. Meg vagyok győződve, hogy ezen egyezmény el fog fogadtatni, de azt hiszem, hogy az ellenzéki pártok és kivált ez ellenzék nyugodt lélekkel nézhet az eredmény elé, mert a nemzet és az alkotmány szempontjából azon párt, mely álláspontja legfőbb támogatóját Steinacker képviselő ur személyében nyerte meg, az a párt nem fogja soha ez eredményt magára nézve vereségnek tekinteni. (Élénk tetszés és helyeslés a szélső baloldalon.) Beőthy Ákos: T. ház! Midőn a múlt alkalommal indítványomat beterjeszteni és megokolni szerencsém volt, ezen megokolásnak talán nagyobb keretet adtam és nagyobb feneket kerítettem, mint a minő a túloldalon szükségesnek mutatkozott. Tettem ezt, t. ház, a kérdés nagy elvi horderejénél fogva és miután ez egy nemzetközi kérdés, szükségesnek láttam azt összeköttetésbe hozni azon európai eszmekörrel és irányzatokkal, melyek a modern jogállam alapját és sarkalatos tételeit képezik. A tegnapi napon gr. Tisza Lajos t. képviselőtársam, kinek felszólalását a magam részéről higgadtsága és komolyságánál fogva mindig szívesen veszem, azt mondta: ha egy idegen ember idejönne, elcsodálkoznék azon, hogy e kérdés felett hogy lehet ily nagy vitát kezdeni. Ha ez idegen ember angol volna, a ki Anglia közjogát és történetét ismeri, nem csodálkoznék ezen. Mert annak eszébe jutna, hogy a 17. században élt Angliában egy derék ember, kit ugy hittak, hogy Hampdon János, ki egynéhány shilling törvénytelen adónak megfizetését megtagadta és ezt Anglia története egyik legnagyobb mozzanatának tekinti, mely hatásaiban és consequentiáiban hozzájárult ahhoz, hogy Anglia szabadsága biztosittassék. így contempláljuk mi ezt a kérdést, t. ház és ez az oka annak, hogy mi ezt oly nagy érvelési apparátussal igyekeztünk bevezetni. El is mondtunk érdemlegesen mindent, a mit lehet. Nem is szándékozom ez irányban semmi újat felhozni, csak néhány controvers mozzanatra kívánok kiterjeszkedni. (Halljuk! Halljuk!) A tegnapi napon a túloldalnak, illetve az innenső oldalnak, hol^a megtértek és üdvözülendő lelkek tanyáznak, (Élénk derültség bal- és szélső balfelöl) egy nagytudományú szónoka, dr. Schwarz Gyula képviselő ur is felszólalt. A képviselő ur ama nagyhírű Theophrastus Bombastus Paracelsus méltó utóda és követője. (Élénk derültség. Halljuk! Halljuk!) Az ő vegytani konyhájában van két ingredientia: a democratia és Tisza Kálmán ministerelnök ur. Ezt a kettőt össze szokta keverni egy csodálatos rnixtum compositummá, a melynek magyar nevét nem tudom, gondolom leghelyesebb a — wälseher Salat. (Derültség.) Nekem, t. ház, ezen egyveleg befogadására kellő szerveim nincsenek és azért ennek föltálalásával nem is foglalkozom. Sokkal szerencsésebb helyzetben vagyok a t. túloldal egy másik szónokával, Horváth Gyula t. képviselő úrral. Ot megértem, vele egyetértek, annyira, hogy ő tulaj donképen még túl is megy az én álláspontomon. Én itten csak sérelmeket láttam, ő tovább megy; keres bűnbakot és ezt egyebek közt megtalálja egy osztrák magyar diplomatában. Nekem az a nézetem, hogy ha itt a diplomatia hibát követett el, minden esetre a ministerium ós a minister ur sokkal nagyobb hibát követett el. (Igaz! Ugy van! balfelől.) Ezután felhozta az intézményeket. Az intézményekben nincs hiba, de van igenis az emberek ben. Én igen csodálatosnak találom, hogy miképen lehet itt az intézmények nyakába keríteni a dolgot, mikor ez a kérdés a képviselőház előtt áll, mikor mindannyian disponalunk és szavazunk felette, disponal Horváth Gyula képviselő ur is. És én merem állítani, t, ház, — nem akarom a képviselő urat megsérteni, nem is teszi azt rólam fel — hogy ha én ezt az egyezményt közjogilag oly sérelmesnek találnám, a legnagyobb bizalmi paroxismus sem vezetne engem arra, hogy azt megszavazzam. (Helyeslés balfelöl.) Erre igazán eszembe jut, hogy: erkläret mir Gráf Oerindur, diesen Zwiespalt der Frisur. (Derültség.) ;